Számára a változás nem opportunizmus, hanem lehetőség: megfelelés a változó világgal együtt alakuló olvasói igényeknek. Sajtótörténészek talán majd egyszer regisztrálják – mindenesetre muníciót bőven találnak hozzá az elkövetkező oldalakon –, hogy az elmúlt csaknem ötven év során a Figyelő együtt fejlődött a magyar gazdasággal.
Bő hat évvel ezelőtt a piaci igényeket fölmérve a kiadó és a lapvezetés úgy döntött: a gazdaságpolitikai hetilap egy, az amerikai BusinessWeekhez több elemében hasonló üzleti és gazdasági magazinná alakul át. Ma már nem kérdés, hogy az akkor sokak számára kockázatosnak tűnő vállalkozás beérett, a Figyelő a magyar lappiac stabil orgánumává, több mint hetvenezer olvasót magáénak tudó, mértékadó üzleti-gazdasági magazinná vált.
A változások sodrában a Figyelő számos állandóságot mondhat a magáénak: e lap hasábjain fejlődött ki a higgadt érvelésen alapuló, elemző gazdasági újságírás, a „dolgot, őt magát néző”, pártatlan, voluntarizmustól mentes szemlélet, illetve a gazdasági döntésekhez elengedhetetlenül szükséges adatok pontos és érthető közlése. Az elmúlt csaknem fél évszázadot átívelő tradíció, hogy az ok-okozati összefüggések feltárását, az események és jelenségek elmagyarázását tartjuk feladatunknak, az utólagos belemagyarázást másokra hagyjuk. Kevésbé lényeges a számunkra, hogy ki mondta, fontosabb, hogy mit mondott.
A változások kora persze minket is arra sarkall, hogy a hagyományos értékeket néhány korszerű elemmel egészítsük ki. Az üzleti világ pragmatikus (és a legkevésbé sem bürokratikus) megközelítést és nyelvezetet követel tőlünk. S az olvasmányos, történetközpontú, az újdonságok iránt fogékony szemlélet nélkül ma már elképzelhetetlen a magazinkészítés. A Figyelő a problémaközpontú újságírás mellett fontosnak tartja a magánszektor sikertörténeteinek bemutatását is. Az utóbbi években a lap spektrumát valamelyest kitágítottuk, hiszen meggyőződésünk, hogy a társadalmi problémák, jelenségek is komoly hatást gyakorolnak a gazdaság működésére. Mindezek a tartalmi elemek azonban sokkal kevesebbet érnének az igényes, lényeget kiemelő vizuális megjelenés nélkül.
Kedves Olvasó, azt hiszem a Figyelő az egyetlen olyan lap a magyar sajtópiacon, amelyben a külföldi és belföldi rovat nem különül el egymástól. Ez persze a legkevésbé sem jelenti a külföldről szóló cikkek háttérbe szorítását. Éppen ellenkezőleg: úgy gondoljuk, az uniós tag Magyarország gazdasága egyre inkább összefonódik a fejlett országokéval.
Az uniós Magyarország kihívásai részben megegyeznek a korábbiakkal. Vajon a még mindig túltengő, elavult rendszerekben működő állami újraelosztás radikális átalakulása mikor és hogyan történik meg? Tovább nőnek-e a regionális magyar multik? Megkapaszkodnak-e a kis- és középvállalkozások? Ezekre a kérdésekre – továbbra is függetlenül, pártsemlegesen – folyamatosan keressük a válaszokat. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a korábban sokszor egyoldalú alkalmazkodás mellett egyre nagyobb szerep jut az egyedi kezdeményezéseknek, a kreativitásnak, a vízióknak – a gazdaság minden szintjén.
Magyarország európai helye még meghatározásra vár. Hogy milyen lesz az ország az elkövetkező tíz évben (tudják, túl a 3000. Figyelőn), az mostanában formálódik. A lap e szellemi kaland során is az Ön társa lesz. Találkozunk minden csütörtökön.
MARTIN JÓZSEF PÉTER
a Figyelő főszerkesztője
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
