Az expedíciók – miközben küldetésenként egyetlen esetben sem költöttek 50 millió dollárnál kevesebbet – fájdalmas kulturális veszteséget szenvedve, de furcsa módon gigászi bevétellel visszatérve véres jakuza-leszámolásokról, rituális gyilkosságokról és tragikus hadvezetési hibákról számoltak be, a közönség legnagyobb örömére. Mire számíthat viszont egy olyan film, amelyben a méltóságteljes csendet és suttogást csak néhány percre töri meg a külvilág zaja – persze, hogy repülőgépé meg a katonák randalírozásáé -, a szépséget nem maszatolja be a durvaság, legfeljebb a fájdalom és a reménytelenség. Egyáltalán: mire számíthat egy olyan ambiciózus film, amelynek nem a Pillangókés-kisasszony, hanem az Egy gésa emlékiratai címet adták?
A választ Arthur Golden több millió példányban elkelt, nagy szívvel és lelkiismeretesen megírt, magyarul is több kiadást megért bestselleréből sokan ismerik. A könyv – miként a művet hűségesen követő film is – amellett, hogy romantikus, megható történetet mesél egy kilencéves kislányról, akiből a leghíresebb, legkeresettebb, legbefolyásosabb, legirigyeltebb gésa lett, betekintést enged egy tökéletesen félreismert kultúrába, a japán hagyományok egymásra épülő, áttekinthetetlen rendszerébe. Kik voltak a gésák? A közvélekedés szerint kurtizánok, az amerikaiak szerint szobanövények, akiket meg kell locsolni, de az eufemisztikusan fogalmazók szerint is csak társalkodónők. Pedig a gésa valójában az életre kelt művészet, múzsa, különleges módon a szüzesség metaforája, ezért valójában önmagát feláldozó médium és nem mellesleg: filozófia, olyan bonyolult rendszer, amelynek megértéséhez türelemre, empátiára, a misztikus kultúrák iránti érdeklődés szakadatlan fenntartására van szükség.
Az Egy gésa emlékiratai Steven Spielberget is a bűvkörébe vonta, de ő átadta a lehetőséget Rob Marshallnak, aki a zárt rendszerek konfliktushelyzeteiben való jártasságát a rádiójáték értékű filmmusicalben, a többszörös Oscar-díjas Chicagóban már megmutatta. Marshall a Chicagóban a színpadias gesztusokkal a keresettséget és a bulvártechnikát hangsúlyozta, de azóta tisztázta a giccsel kapcsolatos viszonyát.
Nem is lehet mást mondani: az idén három Oscart elnyert Egy gésa emlékiratai szép film, minden kockája megelevenedett mesekönyv, méghozzá olyan mesekönyvé, amelynek lapjain szinte egyetlen félrenyomott szín és árnyalat sincs.
Egy gésa emlékiratai. Amerikai, 130 perc • Rendező: Rob Marshall • Főszereplők: Zhang Ziyi, Gong Li, Ohgo Suzuka
