Amennyiben a céldátum eltolódik, akkor emelkedik a devizahitel-felvevők árfolyam-kiszolgáltatottsága, mert nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy a spekulánsok kikényszeríthetik a forint leértékelődését. Most nem tudni, hogy 2010 után pontosan miként alakulnak az ország reálgazdaságossági mutatói, az ikerdeficit, a nemzetközi pénzügyi környezet, s hogy a nagy spekulánsok tevékenysége nélkül is meggyengülhet-e a forint, csupán annyit lehet állítani, hogy a céldátum kitolódásával megnő a leértékelődés valószínűsége.
Az euró bevezetéskor az átváltási árat nem a piac aznapi vagy bizonyos időszaki árfolyama határozza majd meg, hanem közgazdászok, feltehetően a Pénzügyminisztériumból, nagy súllyal a vásárlóerő paritás elve alapján, részben pedig értékelemzéssel. Szomorú hír a lakáshitelt euróban 245-248 forintnál felvevők számára, hogy 2005-ben a KSH és az Eurostat szerint az említett elv alapján számított paritásos árfolyam 255 forint/euró volt. Ugyanakkor az euró bevezetéskori kurzusának kialakításánál részben az értékelemzést is alkalmazhatják, ami ezt korrigálhatja. Felállítanak egy hasznossági mátrixot, hogy mely makrogazdasági feltételeknek szeretnének megfelelni, amit vagy az erősebb vagy a gyengébb forint támogat. El kell dönteni, melyik a fontosabb, hiszen minden feltételnek nem tud megfelelni a kikalkulált kurzus. Túlzottan erős forint mellett például kigolyózódhatunk a nemzetközi munkaerőpiacról, leértékeltebb valutánál pedig a komparatív előnyökben szegény, de nemzetközileg integrált országunkban, ahol nagy az importszükséglet, a begyűrűződés hatására növekedhet az infláció.
Úgy tűnik tehát, nem áll meg a gazdasági miniszter azon állítása, amely egy tévéinterjúban hangzott el, s amely szerint nem lesz nagyobb árfolyamkockázata a lakáshitelt euróban felvevőknek, ha a 2010-es céldátumot mégis tovább csúsztatják. A jelenlegi és a majdan kibővülő monetáris unió azon országokat tömöríti, ahová a magyar export-import nagy hányada kötődött eddig, és nincs semmi ok arra, hogy a közeljövőben ez megváltozzék. Ha ezekben a lassan növekedő, régóta piacgazdasági formában működő országokban alacsony, átlagosan 1,8-2,5 százalékos infláció várható a jövőben is, Magyarországon pedig a növekedés és az infláció az utóbbi időben tapasztalthoz hasonlóan alakul majd (utóbbi valószínűleg magasabb lesz az említett átlagos rátánál), akkor elkerülhetetlen a reálfelértékelődés. Ha a forint évenként pár százalékkal reálértelemben felértékelődik, az az euró bevezetéskori árfolyamát szükségszerűen növeli, mivel a 2005-ben kikalkulált paritást vagy az ahhoz közeli árfolyamot ebben az esetben nominál leértékeléssel lehet újból kialakítani. Mindez azt támasztja alá, hogy minél később vezetik be az eurót, a devizahitelek adósságszolgálatai annál inkább növekednek, és nemcsak a magánszféra, hanem az állam számára is.
THURÓCZY GÁBOR, a Dunújvárosi Főiskola hallgatója
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
