Pénzügyileg támogatja az állam a róla írókat – ez volt az eva lényege egy mondatban. Egy adó, amelyről nincs ember, aki rosszat írna. Egy adókonstrukció, amelyben gyakorlatilag nem kell adózni. Egy adó, amely versenyre kel a számlát mosó cégek kínálatával. Egy adó, amely úgy tesz kényszervállalkozóvá, hogy közben nem kell a bevételekkel elszámolni. Egy adó, amelyet oldalfüggetlenül használnak a közvélemény formálói. Egy adó, amelyet hónapokig kellett magyarázni az EU-nak és annak magyar pénzügyi és adóbiztosának, hogy aztán Kovács László végül, ennek az évnek egy szép téli napján, beszámolhasson: „A szakértői tanulmányok szerint ez az adónem nem ütközik az uniós áfajoggal, ugyanakkor az áfabizottság kéri, hogy kerüljön sor az eva alá tartozók, illetve a normális szabályok szerint adózók áfaterheinek összevetésére.”
SOMOGYI ZOLTÁN, a Political Capital igazgatója
Miközben Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető – Gyurcsány Ferenc megválasztásakor – még azt mondta, hogy a kormány baloldaliságát egyebek mellett az eva bevezetése is jelzi, Veres János pénzügyminiszter már fontolgathatta magában, hogy ki kell mondania: „Az eva rendszerét módosítani kell, mivel sokan nyerészkedésre használják (…) számos adóalany a beérkező számlák áfatartalma és a fizetendő eva-összegek közötti különbségből adódóan jogosulatlan haszonra tesz szert.” Azaz, már nem csak az Európai Uniónak, de a magyar kormánynak is feltűnt: az eva csak egy lehetőség a jobb adózásra – és köze nincs semmilyen baloldalisághoz. Már ha a baloldaliság alatt igazságosságot és nem hasznosságot értünk. Mert a haszna az evának óriási. Mind politikailag, mind anyagilag.
ELENGEDETT KÖZTERHEK. A Fidesz nem is engedte el a füle mellett Veres megjegyzéseit. A legnagyobb ellenzéki pártnál eljött az alkalom, hogy átvegye a kezdeményezést és elvegye az eva hozta politikai sikert a szocialistáktól. „Az elmúlt három év 33 adóemelése, 6 új adó bevezetése, a vállalkozói terhek jelentős növelése után a kormány annak az adótípusnak a megszüntetésére törekszik, amely a hibás szabályozás ellenére is bizakodó vállalkozói fogadtatásra talált” – állt a Fidesz közleményében 2005 júniusában.
A Fidesz aggodalmai nem bizonyultak jogosnak, kormány és ellenzéke együtt örülhet, hiszen itt van az új terv, az ekho, amelyben a közterhek körülbelül kétharmadát még mindig elengedik bizonyos szakmák esetében. Természetesen még nem lehet sokat tudni az ekhóról: egy tervezet sok kérdéssel. Nyilván nem ezért kapta azonban a nevét, hogy csak halljunk az ötletről. (Ekhó a görög mitológiában az a nimfa volt, akiből csak a szép hangja maradt meg, viszonzatlanul maradt szerelme miatt teste azonban teljesen elsorvadt.) A kormány ekho-ügyben valószínűleg nem csak a hangját akarja hallatni. Sok tisztázandó dolog van még az újítás körül, például, hogy mi lesz akkor, ha az evából a munkaviszonyos ekhóba lépők később elvesztik nemcsak az új kedvezményeket, de az eva korábbi előnyeit is. Ez pedig egyáltalán nem lehetetlen, hiszen Magyarország a változó adótörvények hazája. Nálunk sokszor nemhogy egy évtizedet, vagy akár éveket kitartana egy adószisztéma, gyakran még egy teljes üzleti évre tervezést sem engednek meg az állandóan változó szabályozások.
KRITIKÁTLANUL. Van tehát még mit tisztáznia ekho-ügyben is a kormánynak és az érdekelteknek. Egy biztos azonban: a legjobb lobbistának tűnő szakmáknál az állam továbbra is eltekint az adó egy jókora részétől, amely adót azonban más – kevésbé lobbiképes – szakmák képviselőinek be kell fizetniük. Kik tehát a legkiválóbbak? Az állam által legérdemesebbnek tartottak? A könyv- és lapkiadó. A szerkesztő. Az újságíró. Az író. A fotóművész. A színész. És sorolhatnánk. Csupa olyan ember, aki a szájával, a tollával, a véleményével keresi kenyerét, formálja a közgondolkodást. Csupa olyan ember, aki a magyar politikáról is véleményt mondhat bármikor. Nem csoda hát, hogy ennek az egyszerűsített (nevezhetnénk ajándék-) adónak nincsen kritikusa. Bevezetése kritikai visszhang nélkül maradt.
Talán csak annyi történt, hogy hajba kapott a magyar újságíró-társadalom: neves médiumok együttesen jelezték, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének nincs felhatalmazása arra, hogy a média nevében egyeztetést folytasson. Szép ez az öntudatos újságírói hozzáállás. Reménykedjünk, hogy miközben saját magáért jól lobbizik a médiaszakma az állam képviselőinél, annyit azért még nem felejt el megkérdezni, ha már ott van: a cirkuszművészek miért nyerhetnek tagságot ebbe az „elitklubba”, miközben az informatikusok kiesnek belőle? Talán csak nem azért, mert az ekho sem más, mint a magyar bohóckodások egyike?
