Úgy kezdődött, hogy Calais-t ezúttal sem láttam. Viszont fölfedezhettem végül az óceán, vagyis a csatorna partján Boulogne-sur-Mert és vidékét.
A pályaudvar ugyanis, hol a Londonba tartó gyors megáll, mielőtt a Csalagútba futna, csak nevében Calais. Kint áll, csupa üvegből, a pusztában. A hely pedig, hova onnan igyekeztünk, az egyetem campusa, szintén a városon kívül fekszik. A campus egyik termében, majd Dunkerque-ben és Boulogne-sur-Merben beszéltük meg helyiekkel, vendég angolokkal, belgákkal, hollandokkal, németekkel, románokkal, spanyolokkal az európaivá összehangolódó felsőoktatás néhány gyakorlati kérdését.
A Brüsszelben is, Calais-ban is (meg részfoglalkozásúként Spanyolországban is) tanító és EU-hivatalnok spanyol professzor elmondta például, hogy az Erasmus Mundus összesen 230 millió eurós master-költségvetéséböl havi 1600 euró ösztöndíj jut évente 4 ezer diáknak, illetve további, nem EU-tagországokból érkező 5 ezernek. A már akkreditált három tucat, úgynevezett integrált EU-masterből hétnek német, hatnak francia, négynek olasz, háromnak holland egyetem a koordinátora (és így tovább: svéd, belga, spanyol, norvég, portugál, brit, finn, dán, román további koordinátorokkal). Bennük a részt vevő partneregyetemek száma 126, s csak három magyar. Holott igen nagy a tét. Szakmailag is, anyagilag is. Az említett költségvetésből támogatást az az egyetem kap, amelyik akkreditáltan részt vesz ebben az európai és master fokozatú képzésben. Ha koordinátorként, akkor többet. Partnerként még szükséges részt vennie az egyetemközi egyezmény-rendszerben, hogy fogadhasson például EU-ösztöndíjas diákot bejegyzett mesterképzéshez, ki a magyar professzori fizetésnél magasabb ösztöndíjából tandíjat ró le az őt ebben a keretben fogadó egyetemnek. Ezért döntött úgy a csatorna partján lévő kisváros egyeteme, magának mesterképzésben minél több együttműködési szerződést remélve, hogy vendégül látja meglévő és leendő partnereit.
A kisváros nem Calais, hanem Boulogne-sur-Mer. Ott van székhelye a egyetemnek, amelynek tagozatai jó harminc, meg jó hetven kilométerrel északabbra, Calais-ban, illetve Dunkerque-ben működnek. Utóbbi egyrészt régtől ipari kikötő, másrészt őrzi a második világháború nyomait: a németek hosszú ostrommal foglalták el 1940-ben, öt évvel később meg csak május 9-én adták fel, a háború zárónapján, amikor Franciaország már több hónapja felszabadult. A városkép őrzi ennek nyomait. Érdekes ellenben a kikötő mellett a hajózás múzeuma, amelynek munkatársa úgy kalauzol a tárgyak közt, mintha mindegyiket ő hozta volna ide.
Boulogne, pontosabban Boulogne-sur-Mer viszont pompás. Főutcája, hol az egyetem is van, lejt az óváros erődítményszerű várfalaitól a csatornába torkoló Liane felé. Napsütötten éppen, mert szerencsére közben a brit hangulatú eső is elállt. A félszázezres hely közeli elővárosaként pedig Wimereux kínálja álmosan és készségesen a betonozott töltésre csapódó csatorna-hullámokat a hosszan tartó dagállyal, amelyet szemlélni lehet a rájuk néző s ezért drága hotel kávéház teraszáról.
