A fagylaltos

Télen áll a fagylaltüzem, az alkalmazottak nem dolgoznak, így 2001 telén is volt ideje azon morfondírozni Horváth Gábornak, a Pinkvin Kft. társtulajdonos-ügyvezetőjének, hogy miként hidalja át a hideg napokat. Hajóra rakatta fagyis cége speciális elektromos fagylaltárusító-kisautóját, majd egy hónap múlva maga is az autó után indult. Új-Zélandon vállalkozást jegyeztetett be, letelepedési engedélyt kapott, bérelt egy lakást, engedélyeztette a kisautót, így egy-kettőre ő lett az Auckland melletti tengerparton az „ice-cream man”. Három hónapig tartott a „kétkezi munka”, itthonról ugyanis jött a hazahívó szép üzenet: megvásárolhatják a konkurens Gelato Italiano nevű céget, ráadásul feleségét és négy gyermekét sem lehetett az új-zélandi vendégmunkából eltartani.

LENINGRÁDTÓL SZIGETVÁRIG. A gimnáziumi évek alatt is versenyszerűen sportoló Horváth Gábor, egy akkoriban megtiszteltetésnek számító ösztöndíj megszerzésével, 1987-ben a leningrádi testnevelési főiskolán folytathatta tanulmányait. Hazatérve beiratkozott a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. Fél év után azonban úgy gondolta, mégis inkább a munkaerőpiacot választaná. Egy barátjával és a család anyagi segítségével egy Szigetváron nyitandó butikban vélték megtalálni a jövő üzletét.

Fél év után látszott, hogy a butikkal nem fogták meg az isten lábát, így különváltak az ifjú tulajdonosok útjai. Horváth Gábor egy nyarat Balatonlellén töltött masszőrként. A német vendégek dögönyözése keményebb, de jóval jövedelmezőbb munkának bizonyult. Ám ekkor közbelépett az aggódó édesanya. „Elég ebből a vállalkozói vándoréletből, végre normális állás után kellene nézned” – hangzott a szülői iránymutatás. A „normális állást” a Tatabányai Szénbányák külkereskedelmi osztályán végzendő tolmácskodás jelentette, amivel párhuzamosan a Külkereskedelmi Főiskola elvégzésére is jutott idő. A vállalkozói vér azonban itt sem hagyta nyugodni Horváth Gábort, s a tolmácsolás révén szerzett kapcsolatait felhasználva – mintegy ügynökként – orosz és magyar vállalkozóknak segített az egymásra találásban. Ezen úgy felbátorodott, hogy fillérekért megvásárolta egy akkortájt tönkrement tatabányai cukrászda fagylaltgépét és fagylaltpultját – gondolta, majd eladja Oroszországban. A gép azonban a kutyának sem kellett, ráadásul ekkor ment tönkre a szénbánya is, így Horváth – fagylaltgépe társaságában – az utcán találta magát.

A további eladási próbálkozások helyett ekkor úgy döntött, ha már van egy gépe, akkor fagyit fog vele készíteni. Ehhez azonban nem értett, ezért megkereste Kirschner Zoltánt – aki akkoriban fagylaltozót működtetett Tatabányán – azzal az ötlettel, hogy alapítsanak közösen egy fagylaltüzemet. Az ötletből 1995-re megszületett a Pinkvin Kft. Kezdetben még 60 kilogrammos napi kapacitással láttak el két fagyizót, a folyamatos fejlődésnek köszönhetően azonban ez mára szezonban eléri a napi 4-5 tonnát is.

„Ügynökünk egészen 2001-ig nem volt, pedig már több mint száz ügyfelünk volt az ország minden részében, akikkel személyesen tartottam a kapcsolatot” – mutatja be Horváth Gábor, hogy üzlet lett a boltból. Az igények olyan mértékben növekedtek a Pinkvin fagyira, hogy a cég – mivel csak a saját erőforrásaiból tudott fejlődni – nem győzte követni a termeléssel a megrendeléseket. S aztán 2002-ben jött a már említett üzleti lehetőség: egyik konkurensük, a minőségi fagylaltokat gyártó Gelato Italiano Kft. tulajdonosai ki akartak vonulni a magyar piacról. Kapva a lehetőségen, a cég megvásárlása mellett döntöttek, pénzük azonban nem volt elég, így 20 milliós bankkölcsönt is igénybe kellett venniük. „Állítom, ha a Pinkvin indulásakor nem kell 200 ezer forintot kölcsönkérnünk, akkor a húszmilliós hitelre sem lett volna szükségünk” – morfondírozik el az ügyvezető a hitelből történő fejlesztés csapdáján. A két céget párhuzamosan működtetik. Érdekes, hogy – piackutatások szerint – a forgalom kétharmadát adó Pinkvin azóta is kevésbé ismert, mint a Gelato Italiano. A két cégnek jelenleg együttesen több mint 500 partnere van, és több lerakata működik országszerte.

Annak ellenére, hogy a Gelato Italiano megvásárlását hosszú távon jó üzletnek tekinti a tulajdonos, állítása szerint mai eszével nem venné meg újra a céget. A jól hangzó nevű kft. megszerzése eddig aránytalanul sok munkával járt, és évekre visszavetette a cég fejlődését. Jövőre egyébként – logisztikai okokból – Budaörsre telepítik ki a termelést. Megpróbálják feloldani azt az aránytalanságot, hogy télen négy hónap alatt termelnek annyi fagylaltot, mint nyáron egy nap alatt. A telet ezentúl egyéb fagyasztott áruk készítésével szeretnék kibekkelni. A Pinkvin Kft.-nél marad a termelés, a Gelato Italiano pedig a logisztikai tevékenységet fogja irányítani.

„Karitatív oldalról elég könnyezős vagyok” – vall be Horváth egy vállalkozói körökben már-már kuriózumnak számító tulajdonságot. Czirják László, az Erőforrás Alapítvány – United Way Magyarország kuratóriumának elnöke, az iEurope ügyvezetője négy-öt éve ismerte meg Horváth Gábort mint a tatabányai szervezetük kuratóriumi tagját, majd elnökét. „Nemcsak anyagilag támogatja szervezetüket, hanem időt is szentel az alapítvány munkájára, másfél éve pedig már az országos kuratóriumunknak is a tagja” – említi Czirják, aki szerint a vállalkozó buzgóságát az is jól jelzi, hogy az ő szervezésében alakult meg nemrég a tatabányai vállalkozókat tömörítő Mecénások Társasága.

UNIÓS FAGYI. Az uniós csatlakozásra nem kevés aggodalommal tekint Horváth Gábor. Két éve ugyanis egy belga partner révén már próbáltak fagyit szállítani az unióba, kiderült azonban, hogy hiába nincsenek vámok, nem férnek be az ottani piacra: óriási belső szubvenciók vannak az EU-ban a fagyira is. „A tejet és a többi alapanyagot harmadáron vásárolják a kinti üzemek” – említi Horváth, aki szerint ráadásul rendkívül energiatakarékos az uniós konkurensek termelése, ugyanis a magasabb árrésből az évek során jutott pénzük a fejlesztésre is. „Belgiumban olyan gépek vannak a sufniba kidobva, mint amilyeneken mi termelünk” – mondja az ügyvezető. Tapasztalatai szerint hatalmas piaci tapasztalatuk és tőkeerejük van az ottani cégeknek, a piaci áraik pedig az itteniekével azonosak. „Amennyiben a csatlakozás után megjelennek nálunk, 100-200 milliót elköltenek marketingre, és lemennek az áraink alá, akkor kérdéses, meddig maradunk a piacon” – fogalmazza meg a közeljövő egyik nagy kérdését.

A múlt évben 210 millió forintos árbevételt hozó Pinkvin tulajdonosai így inkább a keleti és a balkáni terjeszkedés felé kacsintgatnak. Az ügyvezető jelenleg Moszkvában dolgozik, a magyar tulajdonú Esterházy kávézó- és étteremlánc terjeszkedését menedzseli. Ezzel párhuzamosan pedig előkészíti a Gelato Italiano 2005-ös megjelenését az orosz piacon.