Már a disznót sem etetheti az ember azzal, amit jónak lát – háborodtak fel tavaly Magyarországon jó néhányan azon, hogy az Európai Unióban tilos moslékkal etetni a jószágot. Pedig az EU nem szórakozásból, de még csak nem is túlbuzgóságból helyezte feketelistára a nálunk széles körben elterjedt sertéshizlalási módszert. A konyhai hulladék állati táplálékként olyan veszedelmes betegségek közvetítője lehet, mint a sertéspestis vagy a száj- és körömfájás. 
David Byrne. Az egészség- és fogyasztóvédelemért felelős biztos lebegteti a védzáradék lehetőségét.
A moslékügy is jól érzékelteti, hogy az emberek mifelénk hajlamosak a brüsszeli „nagyokosok” packázását látni a szigorú élelmiszer-biztonsági szabályokban, amelyek egyébként a fogyasztók egészségét hivatottak védeni. Hasonlóan szőrszálhasogatónak tűnő előírásokkal kell megbirkózniuk azoknak a hazai élelmiszer-feldolgozó üzemeknek is, amelyek május elseje után is folytatni szeretnék tevékenységüket. Gondoskodniuk kell például arról, hogy az élőállat és a késztermék útja ne keresztezze egymást, vagy hogy a fertőzés megelőzése végett az öltőzőben lábbal nyitható csapok legyenek. Külön-külön egyik követelmény teljesítése sem boszorkányság, mindent egybevetve viszont az alkalmazkodás költségei már tetemesek lehetnek.
BRÜSSZELI KRITIKA. Egy, az Európai Bizottság szakértői által február elején elvégzett helyszíni ellenőrzés mindenesetre arra a következtetésre jutott, hogy a magyarországi vöröshús-feldolgozó létesítmények és tejüzemek egynegyede-egyharmada nem üti meg a kívánt szintet. A brüsszeli ellenőrök ezzel gyakorlatilag megkérdőjelezték magyar kollégáik helyzetértékelését, utóbbiak ugyanis a bizottság által kifogásolt üzemek nagy részénél nem sokkal korábban nem találtak különösebb kivetnivalókat. A bizottsági jelentés szóvá is tette, hogy az itteni önértékelést nem egységes szempontok és módszerek alapján végezték, ami „komoly kételyeket támaszt a magyar vöröshús-feldolgozó és tejipari üzemek hitelességével szemben”.
MÁSODIK KÖR. A negatív hangvételű jelentésnek az lett a következménye, hogy a magyar hatóságoknak a csatlakozásig hátralevő időben újra el kellett végezniük a szóban forgó élelmiszer-ipari üzemek minősítését. Az ennek keretében a helyi hatósági állatorvosok munkáját ellenőrző megyei élelmiszer-higiénikus szakállatorvosok megállapításai érdemben alig módosítottak a korábbi besorolásokon. Egész pontosan ez azt jelenti, hogy az előző körben megfelelt feldolgozó üzemek közül kevesebb mint tízet kellett „lefokozni”: három vágóhidat, illetve húsfeldolgozót kiskapacitásúvá minősítettek át a hatóságok – az évi 5 ezernél kevesebb sertést levágó üzemeknek ugyanis enyhébb uniós követelményeket kell teljesíteni -, míg a többi létesítményt „részben megfeleltté” sorolták vissza. 
Bódi István vágóhíd- és húsbolttulajdonos. Nem mindenki teheti még ki a táblát.
FENYEGETÉS. Nagyrészt e vizsgálat szakszerűségének és megállapításainak brüsszeli megítélésétől függ, hogy sikerül-e eloszlatni a kételyeket a hazai létesítmények uniós tagságra való felkészülését illetően, és hogy az Európai Bizottság milyen bizonyítványt állít ki az élelmiszer-biztonság területén Magyarországról alig pár nappal a csatlakozást megelőzően. A tét nem kicsi, Brüsszel ugyanis szankciók lebegtetésével próbálja meg rávenni a leendő tagállamokat arra, hogy a bővítésig szabaduljanak meg azoktól az élelmiszer-higiéniai előírásokat teljesíteni képtelen vágóhidaktól és tejüzemektől, amelyek veszélyt jelenthetnek az unió lakosainak egészségére. David Byrne, az Európai Bizottság egészség- és fogyasztóvédelemért felelős tagja folyamatosan hangoztatja: az utolsó pillanatig nem zárja ki, hogy kereskedelmi tilalommal felérő védzáradék bevezetését javasolja majd egyes, különösen rosszul teljesítő országokkal szemben. Kollégái azonban négyszemközt elárulják, ennek minimális az esélye. „Egy ilyen lépéshez nagyon súlyos helyzetnek kell kialakulnia” – ismeri el egy bizottsági forrás.
A jelek szerint Magyarország esetében, ha az elmúlt néhány hónapban voltak is forró pillanatok ez ügyben, a piaci védzáradék Damoklész-kardja már nem lebeg a fejünk felett. „Úgy tűnik, az élelmiszer-biztonság kérdésében a léc fölött vagyunk” – mondta néhány napja Brüsszelben a Figyelőnek Nyújtó Ferenc, az agrártárca helyettes államtitkára. Ezt a véleményét a nagyobb magyarországi feldolgozókat tömörítő Hússzövetségnél is osztják. „A nagy hazai húsipari vállalatok többsége már régóta felkészült az uniós csatlakozásra, megfelelt az ottani élelmiszer-biztonsági feltételeknek, régóta szállítanak az EU-ba, illetve a még igényesebb amerikai piacra” – mutat rá Menczel Lászlóné, a szervezet titkára.
Ami az Európai Bizottságot illeti, kemény retorika ide vagy oda, a védzáradék gondolatának elvetése mellett a testület más jelét is mutatja a rugalmasságnak. A csatlakozási szerződés például lehetőséget ad arra, hogy Brüsszel saját hatáskörben (a tagállamok hozzájárulása nélkül) tovább bővítse azoknak a vágóhidaknak és tejüzemeknek a körét, amelyek türelmi időt kapnak a szigorú uniós előírások teljesítésére, az új tagállamok pedig az elmúlt hetekben erre alapozva egymás után terjesztették kívánságlistájukat az Európai Bizottság elé. Magyarország például még tavaly decemberben 15 olyan húsfeldolgozó számára járta ki minden valószínűség szerint az átmeneti mentességet, amelyek elkezdték ugyan a fejlesztéseket, de önhibájukon kívül a csatlakozáskor még nem képesek megfelelni az élelmiszer-higiéniai előírásoknak. Majd a kormány, ezen a sikeren felbuzdulva, januárban 21 hasonló cipőben járó tejipari üzem számára is átmeneti időszakot kért, és a hírek szerint kapott is. A tejfeldolgozók most már legföljebb azon keseregnek, hogy kissé megkésett ez a lehetőség. Kiss Pál István, a Friesland-csoport közép- és kelet-európai igazgatója, a Tej Terméktanács soros elnöke szerint a tejüzemek a csatlakozás közeledtével az utóbbi időben erőn felül vállaltak nagy beruházásokat, hogy megfeleljenek az uniós előírásoknak, márpedig ami „azonnal” kell, az persze sokkal drágább. Ha számíthattak volna a haladékra, könnyebben és kisebb ráfordítással teljesíthették volna a követelményeket.
Akik leverik a lécet
Mit tehetnek azok a hús- és tejüzemek, amelyek a csatlakozásig sem teljesítik az uniós követelményeket és átmeneti könnyítést sem kapnak?
1. Egyes cégek működési engedélyét felfüggesztik, amíg a fejlesztések révén meg nem felelnek az elvárásoknak. Így amint megteremtődnek a feltételek, nem kell a nulláról kezdeni az üzem hitelesítését.
2. Az uniós követelményeket teljesíteni képtelen üzemeket végleg bezárják és felszámolják.
3. Ha egy feldolgozó nem tudja teljesíteni az uniós elvárásokat, viszont a bezárást is el akarja kerülni, kérheti az átminősítését kiskapacitású – évi 5 ezer sertésnél kevesebbet feldolgozó – üzemmé, ezekre ugyanis kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak. Ez esetben azonban csak a belföldi piacra termelhet.
Mire elég egy év? Nos, eleve nem is biztos, hogy a lélegzetvételnyi szünet az üdvözítő megoldás, hiszen a kedvezményben részesülő cégek az átmenet ideje alatt kizárólag a hazai piacra termelhetnek. Ráadásul azon 44 hazai vágóhíd közül, amelyek még az uniós csatlakozási tárgyalásokon kaptak átmeneti könnyítést, a hírek szerint 16 már be is dobta a törülközőt.
A kérdés az, mi vár azokra az üzemekre, amelyek a májusi határidőre nem fejezik be a felkészülést, és erre haladékot sem kapnak. Ha egy cég nem megy át a rostán, az állategészségügyi szolgálat szüneteltetheti a termelését, amíg meg nem felel az elvárásoknak; más üzemeket végleg bezárhatnak és felszámolhatnak; míg ott, ahol ezt a forgatókönyvet el akarják kerülni, kérhetik a kiskapacitású üzemmé való átminősítést (lásd külön). Magyarországon mindhárom változatra akad példa. A hódmezővásárhelyi Aranykezű Kft.-t például felszámolják, míg a Nyírhús a vágóhídi tevékenységét szünteti be. A korábban nem megfelelt minősítésű Surjányhús viszont további fejlesztésekkel felkészült az EU-kritériumok teljesítésére, és már be is adta az uniós megfelelési kérelmet.
A feldolgozók sérelmezik, hogy a mezőgazdasági tárca nem nyújtott megfelelő segítséget számukra a feltételek teljesítéséhez. A nagy húsfeldolgozók a bizonytalanságok miatt az idén a tavalyinál 300 ezerrel kevesebb sertés feldolgozására, valamint jóval szerényebb exportra készülnek, miközben attól tartanak, hogy a csatlakozás után újabb versenytársak bukkannak fel a kereskedelmi láncok beszállítói között. Ha a feldolgozók helyzete érdemben nem változik, a Hússzövetség becslése szerint mintegy 100-150 üzem lesz kénytelen lehúzni a redőnyt. Ami a kisebb húsfeldolgozókat illeti, az ezeket tömörítő Húscéh ügyvezető alelnöke, Remény Ervin elsősorban a fel nem használt Sapard-támogatást fájlalja. Ebből a keretből 13,5 milliárd forint fejlesztés valósulhatott volna meg a húsiparban a felkészülés megkönnyítésére. Ezzel szemben a saját erő hiánya és a hitelképtelenség miatt 2000-től ez év januárjáig mindössze 41 cég nyert el összesen 2,3 milliárd forint utólagos támogatást, s az uniós felkészülést ebből is csupán 26 cégnél szolgálta 1,1 milliárd forint.
A hatósági felügyeletet ellátó agrártárca Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztályán értetlenül fogadják a feldolgozók kritikáját. Véleményük szerint semmi ok a pánikra, hiszen a brüsszeli felügyelők a hazai baromfi-, hal- és tojásfeldolgozó üzemekkel szemben semmilyen kifogást nem emeltek, csupán egyes hús- és tejüzemeknél találtak kisebb-nagyobb hibákat.
