Képes gazdaságtörténet

Ma Franciaország lakói, szintén átlagosan, hatszor olyan gazdagok, mint nagyszüleik, akiknek 1913-ban 3648 dollár volt az átlagjövedelmük (ez és a további dolláradatok is egységesen 1990-es árfolyamra átszámítva), körülbelül annyi, mint ma India lakóinak. Az unokák egy főre jutó átlaga közel 20 ezer (1998-ban: 19 ezer 558) dollár.

A Capital című francia gazdasági havilap nyári ötlete volt ilyen szá-mokkal, statisztikákkal, grafikonokkal és azokat értelmező cikkekkel a szó szoros értelmében megrajzolni a gazdaság 5 ezer éves világtörté-netét. Az augusztusi szám 130 old-alából félszázat szenteltek ötletük-nek a párizsi lap szerkesztői. (A kil-encvenes évek eleje óta megjelenő lap kiadója az Axel Ganz-féle Prisma Presse.) Kockázatos ötletüket hu-morral tették követhetően komollyá. Ötletük egyik eleme be-vallottan pedagógiai: panaszkodásra hajlamosan gazdálkodó olvasóikat szeretnék rávenni viszonyfogalmak használatára, arra, hogy viszonyítsanak tűnt korokhoz, utóbbi évtizedek tendenciáihoz. Egy másik elem pedig nyílván újságírói: gyors, hatásos, pontos a kifejtés módja és anyagkezelése. A munka-társak úgy számolnak be a gazdaság történetéről, mintha az egészében napihír volna. S hogy szemléletesen számszerűsít-hető legyen, mindent egységes árfolyamra konvertáltak.

Átfogó grafikonjukhoz nevet is ajánlanak: “zsiráf-görbe”. Időszámításunk kezdetétől a XVIII. századig ér a zsiráf háta, ott kezdődik a nyaka, mely azóta egyhuzamban nyújtózik fölfelé. (Egyhuzamban, hiszen például Franciaországnak a második világháború vége óta mindössze két recessziós éve volt.) A “zsiráf-görbe” szerint a világ-GDP időszámításunk kezdetén 102 milliárd dollár volt, V. és XIV. századi visszaeséssel a XVIII. századig alig változó, onnan viszont az 1990-es évekre elér 33 ezer 726 milliárdig. 1820 év alatt a GDP “csak” meghatszorozódott, 1820 óta viszont bő ötvenszeresére nőtt, köszönhetően a három ipari forradalomnak. (1: Nagy Britannia – kohászat, textil, gőzgép; 2: Németország, Egyesült Államok – vegyipar, autó, villamosság; 3: Egyesült Államok – informatika, internet.) “Zsiráf-görbe” szemlélteti az exportot. is, amely ma ötszázszorosa az 1800-asnak.

Kíséri azonban mindezt egy harmadik zsiráf: a szénmonoxid kibocsátás ma bő százszorosa a 150 évvel ezelőttinek. “Eleven csoda” a kapitalistának nevezett rendszer – írja az összeállítás szerkesztője, Philippe Eliakim rovatvezető, de veszélybe sodorta a Föld ökológiai egyensúlyát, s háromszáz éve alatt nem találtak rá megoldást, hogy miként váljék egyetemessé mindaz, amit elért. (Afrika, Óceánia “még a XIV. században él”.)

A nagy felfedezések, építkezé-sek, birodalmak, vállalkozó és újító szellemek mellett a válságok történetét is áttekinti a lap, mondván: el nem kerülhetők, viszont megúszhatók, s ezt hívják előrelátó gazdálkodásnak mind állami, mind vállalati válfajában. Grafikon mutatja be egyébként a közkiadásoknak a jóléti állam elveivel egybehangzó emelkedését. (Közkiadások Franciaországban, a GDP százalékos arányában: 1913-ban 8,9, 2000-ben 52,7 százalék.) S rajzos-fényképes kötélhúzás illusztrálja a XVII. századig visszamenő vitát, ahol a kötelet egyfelől Colbert, Bernstein és Keynes húzzák, másfelől meg Smith, Friedman és Hayek. A Capital kommentárja: mindent az államra bízni – katasztrófához vezet, ha viszont megfosztják gazdasági szerepétől az államot, az súlyosbítja a válságok tartamát és következményeit. A vita ma kiváltképp a közhivatalok hatékonysága körül forog, azok ugyanis nem korszerűsödtek olyan ütemben, mint a vállalatok.