Egy újságíró telefonhívásából tudta meg 2001. szeptember 4-én, reggel negyed hétkor Beck György, hogy anyacégét, a Compaqot megvásárolja annak versenytársa, a HP. A hazai érdekeltség első embere először beugratásra gyanakodott. “Amikor Beck György felhívott a hírrel, én sem hittem el, végül a CNN adásából győződtem meg róla, hogy a két cég csakugyan bejelentette az egyesülés” – meséli Mezriczky László, az azóta létrejött új HP magyarországi cégének marketingkommunikációs igazgatója, aki szintén compaqosként dolgozott korábban.
A székház. Összeköltözés május végén.
A két szervezet összeillesztését nehezítette, hogy a cégek korábban egymás komoly riválisai voltak. Míg nemzetközileg a HP volt nagyobb, Magyarországon a Compaqnál valamivel többen dolgoztak. Ráadásul még a bejelentés után sokáig bizonytalan volt, valóban megtörténik-e a fúzió, a tulajdonosok ugyanis csak 2002 áprilisának végén hagyták jóvá a felvásárlást. “Nem volt könnyű ez az átmeneti időszak, hiszen több tenderen egymás ellen versenyzett a két társaság” – meséli Ódor Tamás értékesítési tanácsadó, aki a Compaqtól érkezett. “Előfordult, hogy egy PC-nket nyomtatóval összekötve dobtuk piacra, és először másik gyártót választottunk. Aztán észbe kaptunk, hogy ha valóban egyesülünk a HP-val, akkor célszerű az ő nyomtatójukat bevenni” – mond hasonló példát Mezriczky László.
Tavaly májusban aztán megtörtént a fúzió, s innentől folyamatosan értesítették a munkatársakat az összeolvadás lépéseiről. Az egyes országokban integrációs teamek jöttek létre a különböző területen dolgozó szakemberekből, akik külső tanácsadókkal és ügyvédi irodákkal együtt felépítették a helyi összeolvadás menetét. “A döntést az amerikai központban hozták, a helyi menedzsment feladata a kiszolgáltatottság tompítása volt” – jegyzi meg Mezriczky. “Az ilyen helyzetekben azonban nincs elegendő mennyiségű információ: a dolgozók vagy úgy érzik, hogy nem tájékoztatjuk őket kellőképp, vagy épp ellenkezőleg, nyakon öntjük őket a részletekkel” – teszi hozzá.
A munkatársak tájékoztatását tényleges és virtuális fórumok egyaránt szolgálták. Az intranet folyamatosan közölte az egyesüléssel kapcsolatos híreket. A dolgozók kérdéseiket itt, illetve a postaládákban is elhelyezhették. Folytatták a “coffeespeech” HP-s hagyományát: ezeken az informális, kávé melletti gyűléseken mindig egy-egy vezető tart előadást aktuális témákról, s a résztvevők kérdezhetnek. Az eseményt weben is közvetítik. A Compaq öröksége az Üzemi Tanács, amely a dolgozók véleményét képviseli a vállalati döntésekben.
FELÜLRŐL LEFELÉ. Az új cégnél, minden országra azonosan, négy üzletágból álló struktúrát alakítottak ki, hogy az egyes szegmensek teljesítménye mérhető legyen. Az új szervezet “feltöltése” szintenként fölülről lefelé történt, azaz a csúcsvezetők után a régió- és az országvezetőket választották ki, majd az egyes részlegek irányítóit, s azután a beosztottaikat. Az üzletágaknál kétféle kiválasztási módszert alkalmaztak: olyan területeken, ahol korábban csak az egyik társaság tevékenykedett, illetve a szerepe domináns volt, ott az új funkció magját is ez a csapat adta, s kiegészítő kollégákat vettek be a másik cégtől (így jött létre a nyomtatási és képalkotási divízió, amely tevékenység előzőleg csak a HP-nál zajlott). Ha korábban mindkét vállalatnál működött az adott funkció, akkor minden egyes pozíciónál megvizsgálták, ki az alkalmasabb rá.
Kis különbségek
“A cégegyesülések kétharmada nem váltja be a reményeket, és ez sokszor azért van így, mert a szervezeti kultúrák nem illenek össze” – jegyzi meg Németh Gergely, a Poziteam szervezetfejlesztési tanácsadója. A HP és a Compaq hivatalos értékrendje hasonló volt, a hétköznapi működésben azonban jelentkeztek kisebb különbségek. Míg a Compaqnál igyekeztek gyors döntéseket hozni, a HP-nél a mindenki véleményét meghallgató, konszenzuskereső döntéshozatal volt szokásban. A HP-tól jöttek “multinacionálisabbak”, míg a Compaqnál az országon belüli csapatszellem erős. Az új cég szervezete átmenet a kettő között. “Először meglepődtem, mikor általam nem ismert genfi, prágai, varsói kollégáktól kaptam telefonon feladatokat” – mesél az átállásról a Compaq gyakorlatához szokott Szilágyi Géza. A HP-tól érkezett Boczán Edina marketingspecialista viszont így emlékszik vissza: “A Compaqban jobban éreztem a nagyvállalati mentalitást. Szerencsére mindkét cégnél nagyon intelligens emberek dolgoztak, s a feszültségek dacára igyekeztünk nyitottan hozzáállni egymáshoz.”
A fúzió kapcsán 10-15 százalékos világméretű létszámleépítést is meghirdettek, ám végül a hazai társaságnál ez nem érte el a 10 százalékot: a két cég korábbi 450 fős összesített létszámából 410-en maradtak az új társaságnál. “Az emberek természetesen féltek a bizonytalanságtól, állásuk elvesztésétől, ugyanakkor látták az előnyöket is az egyesülésben, hiszen egy piacvezető cégnél dolgozni nagyobb lehetőségeket jelent” – jegyzi meg Szilágyi Géza.
A két szervezet összefésülése után a feleslegessé váló “duplikát” vezetőket nem fokozták le: ők vagy hasonló szintű, illetve regionális feladatot kaptak, vagy közös megegyezéssel megváltak a cégtől. Voltak olyan munkatársak is, akik azért távoztak, mert nem tudták elfogadni az egyesüléssel járó új helyzetet. A vállalat igyekezett megkönnyíteni a távozók elhelyezkedését, ezzel megbíztak egy outplacementtel foglalkozó társaságot is.
A bizalmatlanság eloszlatásában kis gesztusok is segítettek. A májusi egyesülés után két héttel például minden kolléga megkapta Vámos Miklósnak a már új logóval szponzorált könyvét, amelyben a szerző és a cégvezető közös üdvözlőkártyán köszöntötte az új HP dolgozóit. A júniusi futóversenyen pedig már vegyes váltók indultak. Az egyes részlegek maguk is szerveztek csapatépítő eseményeket. A társaság egy részének egyébként volt “fúziós rutinja”, hiszen a Compaqnál átélték a Digital beolvadását, sőt az azt megelőző egyesüléseket is, tehát már volt mihez viszonyítaniuk.
EGY MEG EGY. A fúziókra jellemző teljesítmény-visszaesés egyébként nem következett be, a pénzügyi eredmények eddig igazolták a várakozásokat. Egy összeolvadást akkor érdemes végrehajtani, ha az egész nagyobb lesz a részek összegénél; az új HP forgalma 2002 utolsó negyedévében, recessziós környezetben, mintegy 10 százalékkal meghaladta az elődcégek egy évvel korábbi összeadott teljesítményét. A fúziót az üzletfelek is elfogadták.
Az egyesülési folyamat várhatóan az idén ősszel zárul le. Egyelőre még külön irodaházban dolgoznak a munkatársak, a cégen belüli szleng csak “hegyi HP” és “vízi HP” néven emlegeti a lágymányosi, illetve a farkasréti irodákat, de a régi logók alapján a “piros HP” és “kék HP” megkülönböztetéssel is élnek. Az összeköltözés május végén esedékes.
