az a vita, amely arról szól, hogy a 2003. évi költségvetés vajon megszorító-e (ahogy a Fidesz politikusai állítják), avagy csak takarékos (ahogy azt a pénzügyminiszter mondja). A 2003. évi költségvetés valójában körülbelül 1,2 százalékpontos kiigazítást tartalmaz annak érdekében, hogy az államháztartás hiányát kezelhető keretek közé szorítsa. Ez becslésünk szerint 200-250 milliárd forint kivonását jelenti az újraelosztásból, ami fájdalmas ugyan, de nem drámai.
Fiskális kiigazításra lesz szükség. Mindenekelőtt azért, mert az Orbán-kormány által 2000 után alkalmazott mesterséges gazdaságélénkítési kísérlet felborította az egyensúlyt. A “magyar modellnek” nevezett kísérlet – amely a világgazdasági dekonjunktúra ellensúlyozására az állami költekezés növelésével válaszolt – látványosan kudarcot vallott. A magyar gazdaság minden kormányzati beavatkozás dacára sem tudott ellenállni a világgazdasági trendeknek, ezért az élénkítés nem gyorsíthatta fel a növekedést, viszont ismételten drámaian megnövelte az államháztartás, valamint a folyó fizetési mérleg hiányát. Ezért írtuk egyik szerkesztőségi cikkünkben, hogy aki ilyen hiányt hagy maga után, az jobban tenné, ha hallgatna…
A Fidesz vezetői – egyébként igen bölcsen – nem a Figyelő iránymutatásai alapján politizálnak, így most úton-útfélen hirdetik, hogy a 2003. évi költségvetés megszorító. Amiben persze igazuk van, csak az okokat és a felelősöket nem jelölik meg.
Másrészről liberális közgazdászok sora bírálta a Medgyessy-kormány első (majd második) 100 napos programját, amely a választási ígéreteket volt hivatva teljesíteni, s amely alaposan megfejelte az amúgy is aggasztóan megduzzadt hiányt. Ugyanezek a szakértők – valamiféle perverz élvezettel – egyenesen arra ösztönöznék az új kormányt, hogy a tervezettnél még szigorúbb kiigazítást hajtson végre.
Az államháztartási hiány, az állami újraelosztás mértékének további mérséklése valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a magyar gazdaság egészségesebb pályán haladjon, s növekedéséhez a hajtóerőt a magángazdaság bővülő kibocsátása adja. Ugyanakkor – minthogy az 1995-öshöz fogható vészhelyzetről koránt sincsen szó – egy jól átgondolt, tervezett keretek között tartott és következetesen végrehajtott, ütemes hiánycsökkentés a jelenlegi helyzetben sokkal hatékonyabb lehet, mint bármilyen drasztikus beavatkozás a gazdasági folyamatokba.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
