Ellopták a feleség bankkártyáját, az esetet mégsem jelentik sem a banknál, sem a rendőrségen. A vicc szerint a férj ugyanis úgy spekulál: a bűnözők kevesebbet költenek, mint a kedves neje. Ehhez persze nagy szerencse – és megfelelő ara – kell, merthogy a statisztika korántsem ennyire tréfás. Csaknem 60 millió forintnyi kár ért tavaly hazai ügyfelet és bankot elvesztett vagy ellopott bankkártyák miatt. Ráadásul az így keletkezett veszteség több mint 80 százalékát az ügyfelek állták, s csak a maradékot vállalták magukra a bankok.
Védőfelszerelés – bankok és kártyatársaságok tanácsaiSZEPARÁCIÓ.
A bankkártyánkkal semmiképpen se tartsuk egy helyen a személyi és kártyaadatainkat, pláne ne a PIN-kódunkat.
HÁTTÉRADATOK. Érdemes – ugyancsak külön helyen – magunkkal vinni a bankkártyánk számát, a bankunk, illetve a kártyatársaság segélyhívó telefonszámát, amelyek révén baj esetén gyorssegélyhez, pótkártyához juthatunk.
EGY VAGY TÖBB? A bankok egy része szerint csak egy kártyát vigyünk magunkkal, így egyszerre nem is veszíthetünk el többet, ráadásul egy PIN-kódot talán meg is tudunk jegyezni. Másutt viszont azt javasolják, ha van, vigyünk magunkkal több kártyát, mert így ha egy el is vész, még mindig marad pénzforrás, és nem kell a drága sürgősségi szolgáltatásokat igénybe venni.
FORGALOMKÖVETÉS. Fontoljuk meg, érdemes-e “forgalomfigyelést” vagy mobiltelefonos szolgáltatást igényelnünk. Az előbbinél a megszokottól eltérő tranzakcióról telefonon értesít a bank, az ügyfél ekkor eldöntheti, letiltja-e a tranzakciót. Az utóbbinál a bank minden egyes kártyás tranzakcióról sms-ben értesíti az ügyfelet.
LIMITEK. Szabjunk a kézpénzfelvételhez és a vásárláshoz alkalmas limiteket: olyat, ami még nem hoz pénzzavarba, ám ha a kártya illetéktelenekhez kerül, nem is kopaszthatnak meg egykönnyen.
ODAFIGYELÉS. A kártya elvesztését és a visszaéléseket megelőzendő ne feledjük ott a kártyánkat a boltban, az étteremben vagy ATM-ben. Mindig kövessük figyelemmel a helyszínen a számlázást, az egyenlegünket, illetve immár otthon a bank küldte számlabizonylatokat.
GYORS REAGÁLÁS. Ne feledjük, hogy a banki bizonylaton felfedezett túl- vagy félreszámlázást, illetve bármilyen kárt a számlabizonylat kézhez vétele után 8 napon belül lehet a banknál bejelenteni.
TOLVAJTEMPÓ. Mindez pedig nagyon is fontos tanulsággal szolgál. Lassan három éve jogszabály írja elő, hogy minden olyan kárt a bank visel, amely a kártya elvesztésének vagy ellopásának bejelentése után keletkezik. Ha tehát az ügyfél gondosan járt el, s mondjuk nem tartotta a PIN-kódját a kártyája mellett, valamennyi olyan kártyás költést megtérít a bank, amelyet az ellopott plasztikkal a kliens bejelentése után fizettek. Minthogy azonban a fentiek szerint jó 46 milliós veszteség terhelte tavaly a kártyájukat vesztett ügyfeleket, feltételezhetjük, hogy vagy lassan jártak el, s bőven hagytak időt a számlák megcsapolására, vagy a kártyatartás során gondtalanság helyett inkább gondatlanság jellemezte őket.
Noha a bankok nagyon is aggódtak e szabály bevezetése miatt – attól tartottak, hogy új típusú visszaélések születnek, az ügyfelek például el sem vesztett kártyájuk elhagyását jelentik, utána pedig gyorsan apasztani próbálják a számlájukat -, az új felelősség nem növelte a pénzintézeti károkat. Annak ellenére sem, hogy a kártyás bajok között – a hamisítás tavalyi 120 milliós vesztesége után – az ellopás és elvesztés kára a második legnagyobb probléma. A lopások növekvő terhét ugyanis eddig az ügyfelek állták, akik azonban jövőre mentőövet kapnak: a bejelentés előtt keletkezett kárból az ügyfélre jutó hányadot egy kormányrendelet januártól 40 ezer forintban maximálja.
Ezzel együtt a pénzintézetek szerint ma már gyorsan cselekednek a károsultak, s ritkán fordul elő, hogy például egy hétvégi “balesetet” csak hétfőn jelentenek. Jóllehet még mindig vannak fiókokat előnyben részesítő ügyfelek, a többség telefonon tiltja le a további kártyás műveleteket. Erre minden bank lehetőséget ad; hogy milyen tempóban, azt fél tucat intézménynél vizsgáltuk meg. Mindez azért is fontos, mert a tapasztalat szerint a visszaélések túlnyomó részét közvetlenül a kártya megkaparintása utáni percekben hajtják végre, amikor talán még nem is észlelte a lopást az illető.
Az ügyfél akkor jut a leggyorsabban dűlőre a bankban, ha fel tudja idézni a kártyaszámát. Ilyenkor az operátor nélküli automata rendszerekkel is boldogul, s ha képes átugrani a termékismertetőket, akár egy percen belül lakatot tehet a számlájára. Amennyiben nem volt annyira előrelátó, hogy a kártyaszámot külön följegyezze, úgy feltétlenül diszpécserre van szüksége, aki aztán a személyi adatai alapján azonosítja és kérését rögzíti (a telefonszámokról, a letiltás átfutási idejéről lásd táblázatunkat).
SÜRGŐS PÓTLÁS. A teendők sora itt nem ért véget, hiszen pénzünkhöz immár magunk sem férhetünk hozzá. Ez pedig kiváltképp külföldön kínos, ahol piaci becslések szerint e malőrök 5-10 százaléka fordul elő. A tapasztalatok mindazonáltal az mutatják, hogy a pórul járt nyaralók inkább kölcsön kérnek, vagy attól kezdve a család másik bankkártyájáról költekeznek, s a pótlásról később, már itthon gondoskodnak. Megvan ugyanakkor ennek a sürgős, külföldi módja is, sőt, azonnali készpénz segély is szóba jöhet. Igaz, a gyors külföldi pótlás a “mezei” Visa Elektron és Cirrus Maestro plasztikokra nem vonatkozik, a határokon túl csupán az úgynevezett dombornyomottakat (Visa Classic, EC/MC Standard, Gold kártyák) pótolják. PIN-kódot ugyanis e pótkártyákhoz nem tudnak gyártani, anélkül pedig csak az utóbbiak használhatók. Persze azok is csak bizonyos tranzakcióknál (vásárlásnál és bankfiókban), a kódot mindenképpen elváró ATM-ben nem. A “sima” kártyák közül ez évtől egy új szabály alapján a Cirrus Maestróhoz mindenhol kérik a titkos számkombinációt; a Visa Elektronnál ez továbbra is esetleges.
Pótkártyához két forrásból lehet hozzájutni. A bevett – és egyúttal drágább – útvonal a két nagy nemzetközi kártyatársaságon keresztül vezet. Ha a turista egy bankfiókban kér segítséget, a helyi bánásmódtól függően vagy maguk segítenek fölvenni a kapcsolatot a Visa és a Europay céggel, vagy közvetlenül – ingyenes telefonszámuk megadásával – hozzájuk irányítják őket. Akárhogyan is, eztán a kártyatársaságok intézik az ügyet a hazai bankkal. Mindenekelőtt azonosítják az ügyfelet, majd kibocsátják a szerte a világon egységes kinézetű pótkártyát, amelyen viszont az ügyfél eredeti kártyaszáma szerepel. Megadják azt is, hogy hol veheti át az illető az 1-3 hónapig érvényes plasztikot, ezenközben pedig a hazai bank elkezdeni legyártani a végleges – az eredeti lejáratig érvényes – kártyát. A pótkártyával egyébként a baleset- és poggyászbiztosítás ugyanúgy él, mint az eredetivel.
DRÁGA SEGÉLY. Az átmeneti kártyát 3 napon belül veheti át a turista; az Egyesült Államokban és Kanadában akár egyetlen nap is elegendő lehet, mint ahogy általában az üzleti és Gold-kártyákra sem kell ennél tovább várni sehol a világon. Addig pedig – ha az illető igényli – általában legfeljebb 1 ezer, a legjobb kártyáknál mintegy 5 ezer dollár erejéig, a számlája terhére gyorssegéllyel istápolja a bank. Mindezt azonban meglehetősen borsos áron. Minthogy az ügylet a kártyatársaságok égisze alatt folyik, az általuk szabott árat kénytelen követni az összes szerződött pénzintézet. Ez pedig 225 dollárt jelent egy pótolt kártya esetében, s további 175 dollárt, ha készpénztámogatást is kér az illető, függetlenül annak az összegétől.
A másik módszer elkerüli a kártyatársaságokat. Ekkor a hazai bank a végleges pótkártyát gyártja le és küldi futárral az ügyfél után. Abban a bankok között eltérő a gyakorlat, hogy a gyorsfutár költségét ki vállalja magára – a pénzintézet fizeti vagy az ügyfélre terheli -, ám a hírek szerint mindkét esetben olcsóbb ez a verzió. Egy biztos, ilyenkor az előkerülő kártya, többé nem érvényes.
