Interjú Bush gazdasági tanácsadójávalA fehér házi nyilatkozatok hónapokig kisebbíteni igyekeztek a fehérgalléros bűnözés gazdasági hatásait, ám a WorldCom-botrány óta George W. Bush is hangot váltott. Lawrence B. Lindsey, az elnök vezető gazdasági tanácsadója szerint helyes úton járnak.
Jól érzékelhető, hogy a nagyvállalatok könyivelési csalásai elijesztik a befektetőket. Ezek a botrányok ismét recesszióba taszíthatják a gazdaságot?
– Nem tartom valószínűnek, hogy kétszeres árat kellene fizetnünk. A fogyasztói oldal továbbra is erős. A kormányzati kiadások sem csökkennek. A befektetések az év második felében vagy a jövő év elején várhatóan erősödni kezdenek, a visszaesés nem valószínű. Mindent egybevéve az idei gazdasági növekedés várhatóan egy kicsivel meghaladja majd a 3 százalékot.
– Nem keltheti az ingadozó piac azt az érzetet az emberekben, hogy kevésbé jómódúak, ami aztán visszaveti a fogyasztást?
– Ezek a gazdasági hatások éppenséggel a kilencvenes években jelentkeztek, amikor a gazdaság kilengéseire reagálva az emberek rossz befektetési döntéseket hoztak. Nem sokkal hivatalba lépésünk után, 2001 második negyedévére 5 ezer milliárd dollárral csökkent a részvénypiac kapitalizációja. Ezt viszont remekül ellensúlyozta a Bush elnök által törvénybe iktatott adócsökkentés. Úgy vélem, az emberek jólétét ért csapásokon már túl vagyunk.
– Hogyan lehetne javítani a nagyvállalatok irányítását?
– Az elnök által márciusban közzétett tízpontos javaslat képezi a teendők alapját. Ebben törvényi változtatásokat sürgetett, amelyekre éppen e napokban kerül sor, valamint a törvények szigorúbb végrehajtását. Drasztikusan növeltük a végrehajtás szigorát. Emellett az utóbbi időben rekord számban tiltottak el vállalati tisztviselőket attól, hogy a jövőben valaha is felelős pozíciót töltsenek be.
– Mi a véleménye a szenátus bankügyi bizottságának demokrata párti elnöke, Paul Sarbanes által előterjesztett számviteli reformcsomagról, amely független, szakmai felügyelőbizottság felállítását javasolja?
– Az elnök négy hónappal ezelőtt hívta fel a figyelmet a számviteli gyakorlat megváltoztatásának szükségességére. A napokban pedig a SEC adta közre saját normajavaslatát. A Sarbanes-csomagban az aggaszt, hogy egymást átfedő hatásköröket hoz létre. Az általa indítványozott testület lenne a felelős az értékpapírtörvényért is. Lényegében megkétszerezné a SEC-et.
– Az elnök egyszer úgy fogalmazott, hogy a nagyvállalatok botrányai csupán “néhány szem rohadt almáról” szólnak. A válság méreteit nézve Ön is így gondolja még?
– Véleményem szerint csak kevesen szegtek valóban törvényt. Ám a kilencvenes évtized egyértelműen a pénzügyi túlkapások korszaka volt. Sajnos általában a gazdasági ciklusok lejtmenetében leplezzük le azokat, akik a növekedés idején éltek vissza a helyzetükkel.
– A demokraták vádja szerint a republikánusok deregulációs túlbuzgósága teremtett e visszaélések számára kedvező légkört. Mit gondol erről?
– Nem hiszem, hogy a helyzetért egyetlen szereplőt lehetne hibáztatni. De volna egy tényszerű megjegyzésem: a kérdéses időszakban ők irányították a Fehér Házat.
Rich Miller
Van valami, amit George W. Bush ki nem állhat, mégpedig az, ha lépéshátrányba kerül. Hiába csaptak az elmúlt hónapokban egyre magasabbra a vállalati csalássorozat hullámai, az amerikai elnök makacsul kitartott mérsékelt reformterve mellett, ügyet sem vetve keményebb fellépést követelő bírálóira. Ellenezte, hogy a törvényhozás vitát nyisson a vállalati szektor újraszabályozásáról. Egyidejűleg kiállt Harvey L. Pitt, az amerikai tőkepiaci felügyelet (Securities & Exchange Commission – SEC) minden oldalról össztűz alá vett elnöke mellett. Mindeközben pedig végig azért fohászkodott, hogy a gazdaság kibírja a tőzsdét és a befektetői bizalmat érő csapásokat.
Ám ekkor robbant a WorldCom-bomba. Amikor a távközlési társaság bejelentette, hogy a könyvelésében közel 4 milliárd dollárnyi olyan tőkekihelyezésre bukkant, amely kiadás valójában egyszerű működési költség volt – e csillagászati összegű csalás mellett szinte eltörpül az Enron hatodekkora mérleghamisítása -, Bush elnök is tudatára ébredt annak, amit az országban rajta kívül már mindenki tudott: ez így nem mehet tovább. Első lépésként július 9-én nagy sietve látogatást tett a Wall Streeten, és ott dörgedelmes beszédet mondott a vállalati felelősségről.
INTŐ PÉLDA. Bush első számú célja megakadályozni, hogy a gazdaság visszazuhanjon a recesszióba. Reményei szerint ezzel elkerülheti, hogy pártja novemberben elveszítse képviselőházi többségét. “Az elnök nagyon érzékeny a gazdaságra. Tudja, hogy milyen hatással van az emberek életére. És látta, hogy milyennel az elnökökére” – hangsúlyozza Mark McKinnon, Bush 2000-es kampányának média-tanácsadója. Márpedig a korábbi elnökök között ott található Bush édesapja is, akit a választók az 1991-es recesszió nyomán szavaztak ki hivatalából.
Az ifjabb Bush már március óta küzd azért, hogy amennyire lehet, csillapítsa a nagyvállalati botrányok okozta bizalmi válságot. Akkor bejelentett, tízpontos tervezete még csupán csalárd cégvezetők egy maroknyi csoportját szándékozott megregulázni. Javaslatában fölvetette egy, a könyvvizsgálókat ellenőrző testület felállítását, továbbá annak szükségességét, hogy a vállalatokat kötelezzék szélesebb körű adatszolgáltatásra, vezetőiket pedig kényszerítsék a hamis nyereségadatok segítségével felpumpált részvényopciók és prémiumok visszafizetésére. A befektetői csoportok azonban szinte azonnal a szemére vetették, hogy a javaslatai túl erélytelenek.
Az elnök most elszánta magát, hogy emeli a tétet. Wall Street-i beszédében a hamis pénzügyi eredményeket aláíró vállalati vezetőkre és az effajta csalásban az Arthur Andersenhez hasonlóan tevékenyen részt vevő könyvvizsgáló cégek illetékeseire kiszabható börtönbüntetés jelentős növelését sürgette. Arra kérte a SEC-et, hogy az függessze fel a cégvezetőknek szóló pénzátutalásokat mindazon vállalatok esetében, amelyek ellen eljárás folyik. Egyben felszólította az igazgatóságokat, drasztikusan faragják le azoknak a személyi kölcsönöknek az összegét, amelyeket a cégvezetőknek nyújtanak – például amilyet az év elején a WorldCom adott az akkor még a vezérigazgatói posztot betöltő Bernard J. Ebbersnek. Vagy amilyet bő tíz éve éppenséggel maga George W. Bush is kapott akkori munkáltatójától, a Harken Energy Corporationtől. Az elnök kérte az igazságügyi minisztérium és a SEC forrásainak növelését is: utóbbi esetében Bush korábban 487 millió dolláros költségvetést hagyott jóvá, a kongresszus viszont ennél legalább 66 százalékkal többet, 776 milliót szeretne megítéltetni a testületnek.
BAJBAN A FEHÉR HÁZ. A Fehér Házban egyelőre vita tárgya, hogy Bush a kipattant botrányokat csupán a jéghegy csúcsaként, avagy – korábbi álláspontja mellett kitartva – kirívó, de egyedi esetekként értékelje. Az elnök szeretné a befektetők tudtára adni, hogy átérzi fájdalmukat, ám úgy, hogy közben ne rémissze meg még jobban a piaci szereplőket. Egyúttal tettekre akarja bírni a kongresszust, de úgy, hogy a közelgő választásokon ne rontsa a republikánusok esélyeit. “Vékony kötélen egyensúlyozik az elnök, de kész végigmenni ezen a kötélen” – mondja a Bush-tanácsadó McKinnon. Annál is inkább igaz ez, mert a botrány szele már Dick Cheney alelnököt is elérte. A Judicial Watch nevű, független jogászokból álló és a politikai élet tisztasága fölött őrködő szervezet bírósági eljárást kezdeményezett Cheney ellen, aki a Halliburton vezérigazgatójaként – az alelnök 1995 és 2000 között állt az olajipari építőcég élén – szerintük aktív szerepet játszott azokban a könyvelési machinációkban, amelyek révén a vállalat állítólag a ténylegesnél több milliárd dollárral nagyobb kiadásokat regisztrált. Egyes elemzők nem tartják kizártnak, hogy előbb-utóbb az elnök üzleti múltja is terítékre kerül.
Mindezek fényében “rács mögé velük” retorikája ellenére Bush várhatóan még inkább ellenáll majd az olyan új reformoknak, amelyek ellehetetlenítenék a becsületes vállalatvezetőket. Így például aligha szólítja fel a Wall Streetet, hogy működjön együtt azokkal az állami hatóságokkal, amelyek szeretnék felszámolni a befektetési bankárok és az elemzők közötti kapcsolatokat. Nem valószínű továbbá, hogy az auditáló cégek függetlenségének erősítése érdekében megtiltaná a könyvvizsgálóknak, hogy ügyfeleiknek egyidejűleg tanácsadói is legyenek. És még ennél is valószínűtlenebb, hogy a részvényopciók használatát korlátozó intézkedéseket sürgetne, például azt, hogy ezek költségét vonják le a vállalat bevételeiből.
Larry Ellison, az Oracle vezérigazgatója: 
“Óvakodnunk kell attól, hogy mindenkit megbüntessünk az Andersennél. Mindössze néhány ember törvénysértő lépései miatt a cégnél sokan elveszítették a nyugdíjukat, sokan az állásukat.”
REFORMIGÉNY. Csakhogy befektetőpárti csoportok szerint e reformok nélkül az immár joggal gyanakvó invesztorok aligha fognak visszatérni a piachoz. “Azt szeretnénk, hogy ne csupán néhány csalót próbáljanak megbüntetni, hanem valaki végre ismerje el: a problémák gyökere mélyebbre nyúlik” – mondja William Patterson, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség invesztíciós irodájának igazgatója.
Bush Wall Street-i beszéde mindezek tükrében máris megkésett, legalábbis ezt vallja számos cégvezető. E kör egyre elkeseredettebb dühvel szemléli a fejleményeket, s azt várja, hogy Washington tegyen végre valamit – bármit. Lawrence J. Ellison, az Oracle vezérigazgatója június 26-án egy vállalati konferencián Koppenhágában így nyilatkozott: “Vannak rablók, akik az utcán garázdálkodnak és vannak rablók, akik igazgatóságokban. Mind-annyiuknak börtönben a helyük.”
Henry A. McKinnel, a Pfizer elnök-vezérigazgatója: 
“A legjobb vállalatok már most is a legmegfelelőbb gyakorlatot alkalmazzák. A SEC természetesen egyértelművé teszi, hogy milyen ez a gyakorlat.
Ha ezt valaki törvényi szintre akarja emelni, az mindenkinek csak hasznára válhat.”
Sok felháborodott cégvezető osztja az elnök aggodalmát, hogy a nagyvállalatok ügyeskedései visszarántják a mélybe az épphogy csak növekedésnek indult gazdaságot. És több jel utal arra, hogy az amerikai lakosság is egyre türelmetlenebbül várja Bush gazdasági lépéseit. A Pew Research Center június 19-e 23-a között végzett közvélemény-kutatása szerint az amerikaiaknak mindössze 33 százaléka gondolja azt, hogy az elnök minden tőle telhetőt megtesz a gazdasági helyzet javításáért – 62 százalékuk szerint többet is tehetne.
DEMOKRATA VÁDAK. A demokraták komoly lehetőséget látnak ezekben a számokban. Logikájuk szerint a republikánusok azon lépései vezettek a visszaéléseknek kedvező légkör kialakulásához, amelyek célja az állami ellenőrzés kiiktatása volt. És ha ez nem lenne elég, a demokraták előszeretettel emlékeztetnek a Bush, valamint Dick Cheney alelnök, illetve több, vélhetően csalárd cégvezető – különös tekintettel az Enron vezérkarának tagjai – közötti szoros kapcsolatra.
Harry Kraemer Jr., a Baxter elnökvezérigazgatója: 
“Nem hiszem, hogy újabb törvényekre lenne szükségünk. Inkább arra, hogy az intézményeket törvénytisztelő emberek irányítsák. És meg kell követelnünk, hogy betartsák a meglévő szabályokat és törvényeket.”
A dél-dakotai Tom Daschle szenátor, a szenátus demokrata többségi oldalának vezetője sietett is előterjeszteni egy, a testület bankügyi bizottságának demokrata elnöke, Paul S. Sarbanes által jegyzett átfogó számviteli reformcsomagot. Az üzleti lobbik szerint Daschle a 100 tagú szenátusban 80 szavazatra számíthat. A képviselőház demokratái pedig azt remélik, hogy sikerül olyan helyzetbe manőverezni a republikánusokat, amelyben azok kénytelenek a határozott reformtörekvések ellen szavazni. “A republikánusok több voksolásnál is bajban lesznek. Akárhogyan is szavaznak, valaki mindig elégedetlen lesz: vagy a kampánytámogatóik, vagy a szavazóik” – vélekedik Mark S. Mellman demokrata közvélemény-kutató.
Ám ez ma a republikánusok legkisebb gondja. Hiába volt a legutóbbi recesszió az Egyesült Államok történetének egyik legrövidebb ilyen szakasza, a tőzsde – amelynek ma már illene szép lassan fölfelé araszolnia – az elmúlt napokban ismét a szeptember 11-e utáni szintre süllyedt vissza. Mivel a befektetők nem tudják megkülönböztetni a becsületes vállalatokat a csalóktól, egyelőre kivárnak: nem szabadulnak részvényeiktől, de nem is vásárolnak. A külföldi invesztorok viszont menekülőre fogták – állítják a connecticuti székhelyű Bridgewaters Associates befektetési menedzserei. És azáltal, hogy megszabadulnak az amerikai részvényeiktől, a külföldi pénztulajdonosok tovább gyengítik a dollárt, amely február óta már 9 százalékkal csúszott lejjebb az euróhoz képest.
interjú a demokraták frakcióvezetőjévelAhogy közelednek a kongresszusi választások, a demokraták nyilván megpróbálják a sorozatos botrányokat arra fölhasználni, hogy a republikánusokat az amerikai nagyvállalatok ügynökeiként állítsák be. Richard A. Gephardt, a képviselőház demokrata frakcióvezetője szintén őket teszi felelőssé a helyzetért.
Mit tehet a kongresszus azoknak a probléimáknak a megoldásáért, amelyek gyökerei a jelek szerint igen mélyre nyúlnak a növekedés szentségét mindennél előbbre helyező amerikai üzleti kultúrában?
– Meg kell vizsgálnunk, hogy az elengedhetetlen szabályozásokon lazítot-tak-e, vagy éppen kedvezőtlen irányba változtatták meg azokat. Egyes szabályokat vissza kell állítani, a rosszul működőket pedig újra kell fogalmazni. Ez esetben például mindenekelőtt a számvitel szabályozását, illetve a könyvvizsgálók munkájának ellenőrzését kell nagyító alá venni. Felülvizsgálandó továbbá az igazgatótanácsok szerepe: milyen hatáskörökkel rendelkezzenek, ki válassza meg a tagjaikat. Meg kellene fontolni egy, a vállalati szektor reformját felügyelő nemzeti bizottság felállítását. Véleményem szerint a probléma elég súlyos ahhoz, hogy ilyen mértékű erőfeszítést igényeljen. Végezetül, az elmúlt tíz évben igyekeztünk megnyirbálni vagy legföljebb szinten tartani a SEC költségvetését. Fel kell tenni a kérdést, vajon ezt bölcsen tettük-e.
– Ön arra buzdítja pártját, hogy az őszi választási kampány során a vállalati bűnözés legyen a republikánusok elleni támadások egyik fő csapásiránya. Mi lenne e téma felvetésének az üzenete?
– Nos, az emberek azt fogják tőlünk számon kérni: megtettünk-e mindent azért, hogy kormányzati és gazdasági rendünkbe vetett hitet megőrizzük. Az egyes jelölteknek el kell számolniuk azzal, hogy mit tettek vagy nem tettek. Ma 60 millió részvényes van jelen a tőzsdén. És kemény kérdéseket tesznek fel, mint például, hogy mi a helyzet a nyugdíjukkal és a nyugdíj-előtakarékossági számláik hozamával.
– Ön tehát az Enronnál, az Arthur Andersennél és a WorldComnál történtekért részben a republikánusokat hibáztatja?
– Az országban jó ideje olyan hangulat uralkodik – alapvetően egyes republikánus politikustársaim “jóvoltából” -, hogy a kormányzat mindig is csak bajt okozott, az adótörvényt pedig a szemétre kellene dobni. Ezzel azt üzenték a nagyvállalati szférának, hogy keressenek kiskapukat, és azt, miként lehet kijátszani a szabályokat.
– Látja bármilyen hátrányát egy új, szabályozó törvénycsomagnak?
– Beszéltem olyan üzletemberekkel, akik úgy vélekedtek, hogy a kongreszszusnak választ kell találnia erre a problémára. Ők tisztában vannak vele, hogy az értelmes szabályok ésszerű végrehajtása jó az üzleti életnek. És jó a kapitalizmusnak.
Paula Dwyer-Lorraine Woellert
A Fehér Ház gondjait az is növeli, hogy a vállalatok elhalasztják tőkebefektetéseiket és kivárnak készleteik feltöltésével. Ez a magatartás rövid távon ugyan megemeli a nyereséget, késlelteti viszont a gazdasági fellendülést.
ZAVARBAN A FED. Egy újabb recesszió lehetősége a Fedet is érezhetően aggasztja. Az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény 2001-ben tizenegyszer csökkentett kamatot, aminek következtében a növekedés az idei első negyedévben 6,1 százalékot ért el éves szinten. Normál körülmények között Alan Greenspan Fed-elnök a fellendülésnek ebben a szakaszában már készülne a kamatok fokozatos emelésére. Ehelyett a Fed június 26-án a kamatok szinten tartása mellett döntött, attól tartva, hogy az év második fele gyengébb lehet, mint az első volt.
A gazdasági fellendülés mindig is a lakosság költekező kedvétől függött. Csakhogy a kómában lévő részvénypiac – és a nyugdíjalapok csökkenő hozama – kivárásra készteti a vásárlókat. A University of Michigan fogyasztói bizalmat elemző felmérése szerint júniusban már a harmadik egymást követő hónapban csökkent az amerikaiak jövőbe vetett hite. A megkérdezettek azt állították, hogy anyagi helyzetük a kilencvenes évek eleje óta nem volt ennyire rossz.
A határozott lépések elodázása könynyen megbosszulhatja magát. Bush már jelezte, hogy kész kompromisszumot kötni a szenátusban a demokratákkal a sokkal keményebb Sarbanes-féle számviteli reform intézkedésekről. Veterán lobbisták pedig óva intik a republikánusokat attól, hogy a reformok útjába álljanak. “A közvélemény valakit felelőssé fog tenni a történtekért. Nagy szégyen a republikánusoknak, ha nem állnak bátran és határozottan ennek a megtisztulási folyamatnak az élére” – húzza alá Bush elnök bizalmasa, Dirk Van Dongen, a nagykereskedelmi vállalatok országos szövetségének (National Association of Wholesalers-Distributors – NAW) elnöke.
TÚLLŐHETNEK A CÉLON. Mindazonáltal a demokraták is könnyen túllőhetnek a célon. Akárcsak a republikánusok, ők is sok millió dollárnyi adományt kaptak az üzleti köröktől. Egy nagyvállalat-ellenes hadjárattal könnyen elijeszthetik maguktól a növekedés-párti kertvárosi mérsékelt választókat. “Vigyáznunk kell, hogy elkerüljük az osztályharcos retorikát, ami olyan benyomást kelthet, mintha üzletellenesek lennénk” – figyelmeztet Al From, a demokratákhoz közel álló mozgalmakat tömörítő, centrista demokrata vezetői tanács vezérigazgatója.
Bushnak azonban, úgy tűnik, ennél sokkal komolyabb kockázatokkal kell szembenéznie. A nagyvállalati szektor botrányai és a lassuló gazdaság alááshatják az elnök hivatali ideje második felére tervezett programját. Arról a tervéről, hogy alakítsanak ki egészségbiztosítási befektetési magánszámlákat, egyelőre szó sem esik. Amíg a szövetségi deficit egyre jobban dagad, nem sok esély van újabb adócsökkentésekre. Átfogó üzleti deregulációs kezdeményezéséhez pedig Bush ma aligha talál támogatót a törvényhozásban.
Az elnök jelenleg az ország fővádlójának szerepét alakítja, aki biztosítja, hogy néhány olyan vállalatvezető, akivel túlságosan elszaladt a szekér, rács mögé kerüljön. Igen ám, csakhogy ennél sokkal többet kell tennie, ha vissza akarja állítani Amerika bizalmát a kapitalizmusban.
