Megszűnik a borospalackon a zárjegy, ha az országgyűlés a mostani formában megszavazza a lesz az adóraktári nyilvántartás is, ezért az ellenzék azon gondolkozik, hogy javasolni fogja: vegyék ki a bort a jövedéki törvény hatálya alól. Font Sándor praktizáló soltvadkerti borász, MDF-es országgyűlési képviselő például ebben az esetben nem látja értelmét a jövedékiségnek. Az évi ezer hektoliternél kisebb forgalmú egyszerűsített adóraktárakban, pincékben ugyanis évente csak egyszer, a nagyobbakban pedig – a mostani napi helyett -negyedévenként egyszer kellene nyilvántartást készíteni.
VÁRATLAN FORDULAT. Ezzel a borhamisító bűnözők előtt nyitva lesz az út, miközben a becsületes kis pincészetekben megmarad a fenyegetettség a pénzügyőri ellenőrzések és az esetleges adminisztrációs hibák miatti nagy jövedéki törvény módosítását. Emellett kevesebb büntetések miatt. A képviselő szerint az eredeti hegyközségi javaslatban nem is szerepelt a zárjegy megszüntetése. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkárhelyettese megerősíti: valóban nem kérték a zárjegy eltörlését, mert nem is gondolták, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) fogadó kész lehet a javaslatra. Egyébiránt a zárjegy csak a legellenőrzöttebb terméknél, a palackos boron szűnne meg, míg a kannás boron a “hatósági zár” más formában megmaradna. A zárjegyezés ugyanis technikailag körülményes, a kis borászatoknál a legpepecselőbb művelet, s mintegy 1,5 milliárd forintba került az ágazatban, ráadásul a legtöbb adminisztrációt is ez követelte.
Zárjegy helyett a kannás boron a plombához hasonló, a borászok által kialakított pecsétes zárat alkalmazhatnak, amely igazolja az adózottságot, a hitelességet és a bontatlanságot. A zárjegy eddig sem azt bizonyította, hogy a palackban lévő bor nem hamis, csak az adó megfizetését igazolta.
Horváth Csaba ezzel hárítja el azt az aggodalmat, hogy a jövedéki változással kapcsolatban ellentmondásos helyzetbe kerülnek maguk a pénzügyőrök is, hogy tudniillik, zárjegy nélkül lazulhat a borpiacon a fegyelem, így hiábavalóvá válhat az ellenőrzés. Nos, az ellenőrzésre szerinte továbbra is nagy szükség van, de szerencsésebb volna, ha a pénzügyőrök a kereskedelemben is csak a nyilvántartásban feltüntetett mennyiséget vizsgálnák, a bor minőségét, a származási bizonylatokat pedig a szakhatóság, az Országos Borminősítő Intézet (OBI) tesztelné.
Tóth Sándor borász, monostorapáti hegybíró szerint a hamisítás elleni küzdelmet az szolgálná, ha a bor-termékpályát a tőkétől a pincén át a kereskedelemig egyenlően ellenőriznék. A jövedéki törvény 2000-ben végrehajtott módosításával azonban a kocsmákban, vendéglátóhelyeken megszűnt a készletek napi számbavétele, a “standolás”. A borászok szerint vissza kellene állítani ennek egyszerűsített formáját, melynek során záráskor rögzítenék az egyes italféleségek mennyiségét. A kereskedelemben forgalmazott hamis borok felderítését nehezíti, hogy bár az OBI rendelkezik az erre alkalmas géppel, a kelleténél kevesebbet ellenőriz, mert a vizsgálat nagyon drága. Egy-egy revízió mintegy 150 ezer forintba kerül, mely összeget – ha nem hamis a bor – az intézetnek saját költségvetéséből kell állnia.
Karakas János MSZP-s képviselő, a borjövedéki változtatást előkészítő parlamenti munkacsoport tagja elmondta: Németh Imre agrárminiszter garanciát vállalt arra, hogy az intézet rendelkezésére bocsátja a vizsgálatokhoz szükséges néhány millió forintot. A képviselő személy szerint is fontosnak tartja, hogy gyakoribb legyen a kereskedelemben a borvizsgálat, mert sokszor a kereskedő, a vendéglátós sem tudja, hogy hamis lőrét árul.
LOBBIÉRDEKEK. Ami pedig a jövedéki törvény módosítását illeti – ennek végszavazása, a “salátatörvény” keretében, július 16-án várható -, még nem tudni, hogy a standolással kapcsolatban melyik javaslatot fogadja el a parlament: a napi bevételezést és heti elszámolást (készletezést), avagy a napi bevételezést és napi készletnyilvántartást. Utóbbit a vendéglátó-ipari lobbi erősen ellenzi, arra hivatkozva, hogy a pénztárgép napi zárásakor közvetve amúgy is rögzítik a kért adatokat.
