Egy reggel megjelent az üzletünkben egy szekrény termetű férfi, aki felajánlotta “védelmét” – meséli Rákosi Judit, aki negyedik éve érdekelt a nyerőautomata üzletágban. “Hirtelen a torkunkon akadt a szó, nem tudtuk, hogyan reagáljunk. Becsuktuk a boltot, vártunk, s úgy döntöttünk, nem hagyjuk magunkat megzsarolni. Három napig tartottunk zárva, a negyedik napon kinyitottunk. Azóta nem jelentkezett az önkéntes őrző-védő.” Ennyire van jelen a nyerőgépes piacon az alvilág, azaz semennyire – szögezi le Balatonfüredi Sándor, a körülbelül 400 nyerőautomata vállalkozót tömörítő Magyar Szerencsejáték Szövetség főtitkára is.
PÉNZMOSÁSI VÁD. Nem mindenki osztja e véleményt, a szerencsejáték-ipart a kilencvenes évek eleje óta ha nem is a fekete gazdasággal, de mindenképpen a szürke gazdasággal azonosítják. A Nemzetbiztonsági Hivatal honlapján nyáron közzétett jelentés szerint közel 50 millió dollár értékű pénzmosás folyik Magyarországon ezen a piacon. “A szerencsejáték nemcsak az ott elérhető extraprofit miatt vonzó a szervezett bűnözés számára, hanem azért is, mert nehezen ellenőrizhető az üzemeltetők jövedelme.”
Felügyeleti kontrollA Szerencsejáték Felügyelet (SZF) szigorúan lép fel a szabályszegőkkel szemben. Nem vet jó fényt a nyerőautomatásokra, hogy az SZF által 2000-ben kirótt 716 büntetés közül 498-at nyerőgép-üzemeltetővel szemben alkalmaztak. “A gépek manipulálása ma már nem jellemző. Olyannyira, hogy a több mint tízezer ellenőrzés során 2000-ben egyszer sem találtak ellenőreink ilyen automatát” – mondja Sibinger Márta, az SZF elnöke. A biztonságos működtetés irányában hat, hogy 2002 végéig üzemelhet nyerőautomata integrált ellenőrző készülék (IEK) nélkül. Az IEK hozzáférhetetlen az üzemeltető számára, azt a gyártó cég szereli be, s viseli érte a felelősséget is.
Az SZF 2000-ben összesen 86 millió forint pénzbírságot rótt ki, s 21 esetben tiltott el szerencsejáték-szervezéstől vállalkozót, mert nem fizette a játékadót.
Valóban. Erről az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) sem tud tájékoztatást adni, megkeresésünkre csak annyit közöltek, hogy a játékadó összegét tartják nyilván, olyan összesített nyilvántartásuk nincs, amely kimondottan az e területen tevékenykedő üzletemberek jövedelmét vagy adókötelezettségét kísérné figyelemmel. Az Országos Rendőr-főkapitányság illetékesei pedig arra hivatkozva hárították el a válaszadást, hogy csak konkrét ügyben nyilatkoznak.
Ez a piac sem rosszabb, vagy tisztességtelenebb, mint a többi – kéri ki magának a feltételezést Rákosi Judit, aki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara – azóta megszűnt – nyerőautomata tagozatának volt az egyik alapítója. A háromdiplomás üzletasszony még a kilencvenes évek közepén sem gondolta magáról, hogy beszáll a szerencsejáték iparba. Férjével egy kisebb büfét üzemeltetett, s kapóra jött nekik, hogy “halódó boltjukba” egy élelmes vállalkozó beállított egy nyerőgépet. Néhány hónap múltán elgondolkoztak: jövedelmezőbb az üzlet, ha nem kell osztozniuk a nyereségen, s létrehoztak egy családias hangulatú kiskocsmát is.
Egy átlagos forgalmú, törzsvendégkörrel rendelkező kocsmában, büfében elhelyezett gép havi 40 ezer forintos tiszta hasznot termel. A szerencsejáték-piacon 1006 társaság – kft. és rt. – üzemeltet közel 30 ezer nyerőgépet. A cégek 60 százaléka azonban kevesebb, mint 50 automatát működtet – mondja Balatonfüredi Sándor.
Üzembe helyezési és fenntartási költségek (gépenként)• Befektetés, gépvásárlás: 600 ezer – 16 millió
• Hitelesítés fekete dobozzal: 100 ezer forint
• Engedélyezési díj: I. kategóriájú gép esetén 100 ezer forint, II. kategóriájú után 50 ezer forint
• Játékadó játékhelyenként: havi 45 ezer forint
• Szja, turisztikai és iparűzési adó: forgalom után
MILLIÓS BERUHÁZÁS. Nem jellemző a monopolizálódás, mivel nem olcsó mulatság a vállalkozás beindítása. Egy gép körülbelül 1 millió forintba kerül, de kifutó modellhez hozzá lehet jutni 600 ezerért is. A másik véglet, a legmodernebb rulett-automata már 16 millió forint. A kínálat gyorsan változik, félévente új programokat dobnak piacra.
Az üzemeltetők rájöttek, nem kell a divat után rohanniuk. Kialakult a holdudvar-üzletág: a nyerőgép kölcsönzésére szakosodott cégek köre. Kockázatuk elenyésző, hiszen havi fix összeget – darabonként 60-80 ezer forintot – kapnak a bérlőktől.
A viszonylagos áttekinthetőség sem régi keletű ezen a piacon, a Bokros-csomagban ismerte fel a Horn-kormány pénzügyi vezetése: az addig feketén keletkező milliárdokból a költségvetésnek is bőven juthat (lásd a játékadó bevételeinek alakulásáról szóló táblázatunkat). A liberalizálás törvényi feltételeinek megteremtését azonban a szerencseiparban érintett honatyák is siettették. Több kisgazda és MSZP-s politikus is ott bábáskodott az 1991-es szerencsejáték-törvény 1995-ös módosításánál.
Az ellenőrök pedig árgus szemekkel figyeltek. Aki egy napot is késett, vagy nem tartott be bármilyen apró kis előírást, azt megbírságolták. Súlyosabb esetben bevonták a működési engedélyét. Legalizálódott tehát az ipar, mégpedig olyannyira, hogy ma a nyerőautomatások a szórakoztatóipar legjobb adófizetői.
Imádkoztunk, nehogy elkövessünk egy kicsi hibát is, mert akkor kártyavárként omlott volna össze a vállalkozásunk – érzékelteti a szigort Rákosi Judit. Az automatákat üzemeltető vállalkozások most azonban komoly veszélyt érzékelnek, állami konkurenciát kapnak, hiszen a Szerencsejáték Rt. is belép a piacra. Érdeklődését vélhetően az egyre növekvő bevételek miatt a kormányzat oldaláról keltették fel.
Míg három ével ezelőtt 68 milliárd forint volt a szerencsejátékból befolyt állami bevétel, addig 2000-ben már 107 milliárd. “Az ágazat dinamikusan fejlődik, 2001-ben a várható játékadó-bevétel 33 milliárd forint lesz, szemben a múlt évi 27,9 milliárddal” – mondja Schifner Marianna, a Pénzügyminisztérium (PM) főosztályvezetője.
ÁLLAMI KONKURENCIA. Ám a szerencsejáték iparban további lehetőségek rejlenek -véli a pénzügyi kormányzat. Ebből a megfontolásból került a parlament elé a zárszámadási törvénnyel együtt benyújtott pénzügyi csomagban a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény újabb módosítási javaslata, amely egyebek között bevezeti a gyorsjáték fogalmát, s megteremti a lehetőségét egy olyan fogadó- és játékteremlánc létrehozásának, amelynek keretében a szervező szerte az országban 25 játékteremben legalább 900 nyerőautomatát üzemeltethet online rendszerben.
A jogszabályszöveg kísértetiesen hasonlít a Szerencsejáték Rt. évek óta dédelgetett tervére – közli Balatonfüredi. A társaság is 25 teremben 1000 gépet akar összekapcsolni. Az állam most a Szerencsejáték Rt. révén akarja rátenni a “kezét” az eddig liberalizált nyerőautomata üzletágra. Különben miért szabnák meg, hogy legalább 25 teremben minimum 900 géppel indulhat el a vállalkozás? – kérdezi.
De nem csak ő, hanem a Figyelő által megkérdezett vállalkozók is tartanak a monopolizálódás veszélyétől. “Tömegesen megyünk majd csődbe, mivel a játékosok oda mennek majd, ahol nagyobb nyeremény üti a markukat!” – keseregnek. Félelmüknek alapja abban rejlik, hogy az online rendszerben összekapcsolt 1000 gép bevétele valóban összeadódik, s a jackpot kiemelkedően magas lehet, akár a 80-100 millió forintot is elérheti. Ba-latonfüredi Sándor úgy látja, sérülhet a versenysemlegesség és a tisztességes piaci magatartás elve.
Havi fixszel…Az állam 1995-ben tiszta üzletet ajánlott: nem kell külön játéktermet létrehozni, akármelyik kiskocsmában felállítható a gép, ám az üzemeltető a forgalomtól függetlenül napra pontosan fizesse meg a havi fix játékadót: I. kategóriás automata után 28 ezer, II. kategóriás után 18 ezer forintot (ez a tarifa 2000. január 1-jéig volt érvényben, a múlt év elejétől egységesen havi 45 ezer forintra emelkedett a játékadó).
EGYSÉGBEN AZ ERŐ. A Figyelő információi szerint néhány vállalkozóban már felmerült, hogy összefognak, s ők is létrehoznak egy nyerőautomatás online rendszert. Nem lesz persze könnyű összeszedniük a törvénytervezet által megkövetelt 3 milliárd forint vagyoni biztosítékot és 1 milliárd forintos alaptőkét. Ekkora összeggel ugyanis csak erős állami vagy külföldi cégek rendelkeznek.
“A javaslatba bekerülhetett volna, hogy fogadóirodákat csak állami játékszervező, vagy többségi állami tulajdonú gazdasági társaság működtethet, hogy ne menjen külföldre a haszon, de figyelemmel voltunk arra, hogy továbbra is liberalizált maradjon a nyerőautomata piac” – szögezi le ezzel szemben Schifner Marianna.
Érvelése szerint nem azért került be a törvénybe a 3 milliárdos kaució, és az 1 milliárd forintos alaptőke, hogy e feltételeknek a piacon lévő nyerőgépesek ne tudjanak megfelelni, hanem azért, mert az online irodákban valóban sokat lehet nyerni. Márpedig a játék és a kifizetések biztonságos technikai hátterét csak komoly anyagi háttérrel rendelkező vállalkozás tudja garantálni.
A Szerencsejáték Rt. a külföldön már bevált gyorsjátékok lebonyolítására alkalmas fogadóiroda-hálózat kiépítését tervezi – közli Somorai László, a társaság szóvivője.
A tervek szerint a játékosok óriás kivetítőkön követhetnék nyomon a hazai és a külföldi sporteseményeket, ló- és esetleg agárversenyeket, s fogadásokat köthetnének. A nyereményeket szinte azonnal kézhez kaphatnák, ez a gyorsjáték lényege – magyarázza Somorai László. Valóban 25 játékteremben gondolkodnak, s ha már működtetik, kínálatbővítés címén nyerőautomatákat is elhelyeznek bennük, azonban “nem az online nyerőautomata üzletág létrehozása volt az elsődleges cél”.
Érvelése szerint már csak azért sem kell tartaniuk a kisvállalkozásoknak a Szerencsejáték Rt.-től, mert más kör keresi fel a fogadóirodákat, és megint más a kiskocsmákat, büféket. A milliárdos beruházást egyébként a Szerencsejáték Rt. nem egyedül akarja megvalósítani, a görögországi székhelyű, nemzetközi érdekeltségű Intralot céggel tárgyal.
