Egyik csapás a másik után éri az európai légitársaságokat is a szeptember 11-i terrortámadás óta. Előbb az amerikai légi forgalom több napos leállása kergette kétségbe a tengerentúli járatok üzemeltetőit. Az óvilág égi fuvarozói még fel sem ocsúdtak az első sokkból, amikor a biztosítótársaságok meghozták a maguk részéről logikus döntést: meredeken megemelték díjtételeiket. A harmadik megrendítő ütést az elmaradozó utasok mérték az ezer sebből vérző légi szektorra: a sajnálatos események óta 10-30 százalékkal csökkent a helyfoglalások száma. A közel-keleti és az amerikai járatokon a legnagyobb az utasforgalom visszaesése.
CSŐDBE JUTOTTAK. Az Európai Bizottság számára a gazdasági következményekről készült elemzés azzal számol, hogy az európai légitársaságok bevételei az év végéig 3,6 milliárd euróval csökkennek, s körülbelül 40 ezer munkahely kerül veszélybe. A szigorúbb biztonsági intézkedések éves viszonylatban várhatóan további 145 millióba, a biztosítási díjtételek emelkedése pedig 180 millió euróba kerül majd a cégeknek.
Ahogyan arra előzetesen számítani lehetett, a leggyengébb lábakon álló légitársaságok estek elsőként áldozatul a terrorcselekmény nyomán a légi közlekedésen végigsöprő válságnak. A Qualifyer-csoportot dirigáló, szebb napokat megélt Swissair fizetésképtelenséget jelentett be. A svájci “zászlóshajó” magával rántotta kiszolgáltatott partnerét, a belga Sabenát, amely ugyancsak csődeljárást kezdeményezett maga ellen. Más nagy nemzeti légitársaságok sem tudtak kitérni a válság elől. Előbb a holland KLM, majd az ír Aer Lingus jelentett be 2500 fős létszámcsökkentést. A British Airwaysnél pedig az 1987-es privatizáció óta először nem fizettek osztalékot.
A válságos helyzetben szinte mindenki Brüsszeltől várja a megváltást, hiszen a közösségi versenyjog szabályai csak kivételes esetben engedik meg a légitársaságok állami támogatását. Ilyen kivételnek számítanak az “életmentő akciók”, amelyek maximum hat hónapos időtartamra lehetőséget adnak állami kölcsönök folyósítására a bajba jutott légitársaságoknak. A belga kormány erre a szabályra hivatkozva nyújtott egy hónapos határidőre 125 millió eurós rendkívüli kölcsönt a Sabenának; egyúttal vállalta, hogy 30 nap alatt megoldást talál a nemzeti légitársaság problémájára. Az Európai Bizottság lapzártánk után határozott a Sabenának juttatott kölcsön ügyében, az előjelek egyébként kedvező döntést ígértek.
Brüsszel mindeddig határozottan azt vallotta, hogy a tisztességes piaci verseny torzulásának veszélye miatt nem szabad állami tőkeinjekciót nyújtani a nemzeti légitársaságoknak, hiszen a támogatás lehetőséget adna tartósan veszteséges vállalatok életben tartására. Loyola de Palacio közlekedési biztosnak így aztán két egymásnak ellentmondó szempontot kellett összeegyeztetnie, amikor a napokban válságkezelő tervet terjesztett elő a légi közlekedés rövid távú gondjainak orvoslására.
VÁLSÁGKEZELÉS. De Palacio asszony egyfelől a mostani káoszban soha vissza nem térő esélyt lát az európai légi szektor régóta halogatott konszolidációjára, márpedig ez álláspontja szerint hosszabb távon egyet jelent a nemzeti légitársaságok összeolvadásával. A spanyol nemzetiségű bizottsági tag egy lapinterjúban kifejtette, hogy az EU nem engedheti meg magának 14 nemzeti és számos regionális légitársaság fenntartását. “Tizenkét ország egységes pénz bevezetésére készül. A nemzeti megközelítést feladva európai légitársaságokban kellene gondolkodni” – hangoztatta a Financial Timesnak adott nyilatkozatban. Szavait a statisztikák is alátámasztják.
Az illetékes bizottsági tag által sugallt logika azt diktálná, hogy az állami támogatás elutasításával hagyják sorsára a Sabenát csakúgy, mint a csőd szélére jutott többi céget. Csakhogy Loyola de Palaciónak azt a szempontot is figyelembe kell vennie, hogy az európai légitársaságok ne kerüljenek versenyhátrányba a nemzetközi piacon. Márpedig a Bush-kormányzat által az amerikai légitársaságoknak dobott 15 milliárd dolláros mentőöv közvetlen beavatkozást jelent a piaci folyamatokba. Az európai légitársaságok arra panaszkodnak, hogy amerikai versenytársaik a tengerentúli járatokon nem egy esetben máris felére csökkentették a tarifákat.
Brüsszel ilyen előzmények után hozta nyilvánosságra válságkezelő csomagját, amelyet az európai légitársaságok szövetsége azonnal “elégtelennek” minősített. A terv a légitársaságok jogos követeléseinek és az európai légi közlekedési konszolidáció érdekének összeegyeztetésére tesz kísérletet. Az Európai Bizottság a légitársaságok kedvében járva elismeri, hogy joguk van az anyagi kárpótlásra, de csak arra a négy napra, amíg az Egyesült Államokban szünetelt a légi forgalom. Jean-Ciryl Spinetta, az Air France vezérigazgatója szerint viszont a négy napra jutó kompenzáció semmiképp sem arányos az amerikai vállalatoknak közvetlen támogatás formájában kifizetett 5 milliárd dollárral, ami két heti működésük teljes költségeit fedezi.
EGYSÉGES EURÓPAI ÉGBOLT. De Palacio és versenyterületet felügyelő kollégája, Mario Monti elismerik, hogy az új helyzetben szükség lehet a versenyjogi szabályok rugalmasabb alkalmazására. A következő hónapokban a vállalatok a spórolás jegyében várhatóan számos veszteséges és kicsiny forgalmú járatot megszüntetnek majd, továbbá az sem kizárt, hogy a légitársaságok alkalmi szövetségekre lépnek majd egymással egyes járatok közös üzemeltetésére. Mindez azzal járhat, hogy a brüsszeli bizottság a rendkívüli helyzetre való tekintettel rábólint majd olyan közös kezdeményezésekre is, amelyek máskülönben a kartellellenes szabályozás oldaláról aggályokat vethetnének fel.
Az európai légi közlekedést sújtó válság meglepően gyors változást hozhat az EU-tagállamok hozzáállásában olyan kérdésekben, amelyekben Brüsszel egyébként éveken át hiába győzködte igazáról a tizenötöket. Az Európai Bizottság nem kevesebb, mint hét tagország ellen kezdeményezett eljárást a luxemburgi Európai Bíróságnál, mert a közös érdekeket mellőzve kétoldalúan úgynevezett nyitott égbolt megállapodásokat kötöttek az Egyesült Államokkal. A végrehajtó testület azt szeretné, ha a jövőben az EU nevében maga tárgyalhatna Washingtonnal a légi közlekedést érintő kérdésekben – ezzel immár nyitott kapukat dönget.
Loyola de Palacio a talpra állás szerves részének tekinti az egységes európai égbolt létrehozására irányuló kezdeményezését, amelynek legkésőbb 2004 végére kellene beérnie. A nagyszabású projekt célja az európai légtér egységes irányítás alá helyezése, aminek révén a biztos szerint nemcsak a repülés biztonságát javíthatnák, de a járatok most már krónikussá váló késésein is segíteni lehetne.
