Miként tudná a Mol képviselni a PKN érdekeit a nemzetközi piacokon, ha még a magyar kormánnyal szemben is pert veszített a gázárszabályozás ügyében? Egy Varsóban élő – neve elhallgatását kérő – magyar tisztviselő szerint ehhez hasonló kérdések olvashatók a helyi sajtóban a PKN lengyel olajvállalat privatizációja kapcsán. Az ügylet a lengyel lapokban politikai színezetet kapott, mivel a leköszönő kormány utolsó döntéseként a Molt választotta ki arra, hogy kizárólagos tárgyalásokat folytasson a PKN 17,6 százalékos részvénycsomagjának megvásárlásáról. Miközben a várhatóan néhány héten belül kormányt alakító szocialisták óvatosan fogalmaznak, a közhangulat még ma is – a PKN menedzsmentje által egészen a közelmúltig favorizált – OMV-t támogatja. A PKN vezetői ezt többek között a Molt negatívan érintő magyarországi gázárszabályozással magyarázzák.
A magyar olajtársaság az állam ellen indított pert a Legfelsőbb Bíróság szeptember végi döntése értelmében valóban elvesztette, így a Mol nem kaphat kártérítést a gázüzletágban elszenvedett veszteségeire, ennek ellenére hosszú idő után mégis most látszik megoldódni ez a probléma. A csütörtöki ítélethirdetést követő kedden Ulrich Schöler, a Ruhrgas kelet-európai igazgatója budapesti sajtótájékoztatón jelentette be, hogy cége november végéig ajánlatot kíván tenni a Mol gázüzletágának 49 százalékára. A sajtótájékoztatón azonban az ajánlatról további részletek nem hangzottak el, sem a vételárra, sem a lehetséges partnerekre vonatkozóan.
A Mol igazgatósága – élve a korábbi rendkívüli közgyűlési határozat által kínált felhatalmazással – a gázüzletág kisebbségi részvénycsomagját megfelelő ajánlat esetén újabb közgyűlés összehívása nélkül is eladhatja. Ugyanakkor egyes piaci szereplők szerint a gázüzletág többségi csomagjára is van vevő az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) személyében.
ELŐBB ELADNI. Kérdés, hogy az állami bank mennyit hajlandó fordítani az adófizetők pénzéből a jelenleg veszteséges üzletág megvásárlására. A Credit Suisse First Bostonnak (CSFB) a könyvszerinti értéken alapuló becslése értelmében a teljes üzletág értéke meghaladja a 105 milliárd forintot – tájékoztat Spencer Jakab, a befektetési bank elemzője. Pletykaszinten az elemző 260 milliárd forintos kínálati árról is hallott. Az elmúlt években több mint 200 milliárd forint veszteséget termelő gázüzletág eladása és a lengyelországi terjeszkedés két szorosan összefüggő tranzakció. Olyannyira, hogy Réthy Róbert, a CA IB elemzője el sem tudja képzelni, hogy az előbbi nélkül sor kerülhessen a PKN-nel történő összeolvadásra. Annak ellenére, hogy a Mol igazgatósága az üzletág 49 százalékának eladásáról szabadon dönthet, az ügylet kimenetele mégis a magyar kormánytól függ – véli Réthy Róbert, aki Spencer Jakabhoz hasonlóan rövid távon sokkal fontosabbnak tartja a Mol szempontjából a gázüzletág eladását, mint a PKN-akvizíciót. Miközben meg van győződve arról, hogy a felmerült verziók közül a Mol-PKN házasság a legjobb terjeszkedési irány. Ezzel ugyanis maximálisan kihasználhatóak lennének a Mol számára a szlovák Slovnaft birtoklásából származó szinergiák: a földrajzi helyzetből, azaz a szomszédságból adódó előnyök, a finomítói kapacitások öszszehangolhatósága. Nem mellékes szempont, hogy a tervek szerint részvénycserével létrejövő közös irányítású cég piaci kapitalizációja – amennyiben a piac átértékelné az egyesüléssel létrejövő céget – elérhetné az 5-6 milliárd dollárt, s e méret már megnehezítené az esetleges ellenséges felvásárlást.
Spencer Jakab annak ellenére soknak ítéli a híresztelések szerint a Mol által a PKN részvényeiért kínált 30 zlotyt – azaz összesen 550 millió dollárt – hogy ezt a magyar társaság feltehetően finanszírozni tudná a gázüzletág eladásából befolyó pénzből. Ez az ár 90 százalékkal haladja meg a jelenlegi tőzsdei árfolyamot, így már minden jövőbeli pozitív hatást magában foglal – véli az elemző.
HOL ÉRI MEG? Kérdés, miért éri meg a Ruhrgasnak, illetve bármely más befektetőnek olyan céget venni, amely a következő időszakban várhatóan csak veszteséget termel. A Ruhrgas eddigi magyarországi befektetései közül a Dél-dunántúli Gázszolgáltató (Ddgáz) Rt. és a Fővárosi Gázművek (Főgáz) Rt. is veszteséges volt a privatizációt követő években – adja meg a kérdésre az egyik lehetséges választ Ulrich Schöler. Ennek ellenére úgy vélik, hogy Magyarországon az európai normáknak megfelelően kialakított gázárak bevezetését követően sem csökken majd számottevően a földgáznak az energiahordozók közötti 40 százalékos súlya. Az elemzők azonban egyéb tényezőkre is felhívják a figyelmet, a kőolaj árának az utóbbi hónapokban megfigyelhető esése, párhuzamosan a dollár euróval szembeni gyengülésével önmagában is “képes” nyereségessé tenni a gázkereskedelmet a jelenlegi magyarországi árak mellett is.
Ennek ellenére a gázüzletág eladását pozitív fejleményként értékelnék, hiszen a Mol ebben a szektorban, források híján amúgy sem tudna tovább növekedni. Az értékesítésből befolyó pénz nélkül – és a továbbra is kalkulálható veszteségekkel – ráadásul a magyar társaság képtelen lenne megvalósítani regionális terjeszkedési stratégiáját. Nem elhanyagolható szempont, hogy jövőre a gázüzletág nélkül a CSFB becslése szerint a Mol 60 milliárd forintot meghaladó profitot is elérhet, szemben az idén várható 20 milliárdos veszteséggel. Így a magyar olajtársaság ismét a befektetők érdeklődésének középpontjába kerülhetne. Éppen ezért Spencer Jakab akár 100 százalékos árfolyam-emelkedést is el tud képzelni. A Mol utóbbi időben sokszor csalódott befektetői már csak a tényeknek hisznek, azokra pedig legalább decemberig várniuk kell.
