Szegény alföldi borokról nem divat megemlékezni manapság a borral foglalatoskodó orgánumokban, pedig jócskán akadnak szép történetek és tiszta kezű, tehetséges mesterek ama tájakon is.#<# Az Alföld helyből kevesebbet tud - mondják az Alföld-ellenesek -, mivel edáfikus szempontból, azaz talajilag eleve szerényebbek az adottságai: a vulkanikus déli lejtők helyett itt lám, csak homokos pampákat láthatni, hol a termelésbiztonság is sok kívánnivalót hagy maga után, lévén, hogy a fagyok is meg szokták irdalni az ültetvényeket. Ráadásul az itteni szőlők összekapcsolódnak a KGST-s korszak mennyiségcentrikus gazdálkodásának rossz emlékével: az alföldi ültetvények az 1961-65-táján végbevitt nagy szőlőrekonstrukció idején terjeszkedtek olyannyira, hogy 65-ben már több volt a síksági szőlő, mint a hegyvidéki.
Úgyhogy az alföldiek afféle Nemecsek Ernők a rendszerváltás óta zajló, újrapolgárosuló országunknak sokféle világszínvonalú bort hozó ambivalens borászati boomban. (Azért ambivalens, mert másrészt meg az ágazat válságban van, de ennek taglalása szétfeszítené szerény rovatunk kereteit.)
Tény, hogy itten nincsenek nagy vizekre néző vulkanikus déli lejtők, de azért például azokon a helyeken, ahol a vékony lepelhomok réteg alatt mezőségi, vagy löszös talajok vannak, ugyanakkor irdatlan nagy a hőösszeg, bizony nagyon szép borokat lehet készíteni. Ilyen a Hajós-Bajai borvidék is, ahol a “kékkötényes német gazdák” pompás pincéket vájtak a löszbe – lásd hajósi műemlék pincefalu.
A rozé eleve könnyű, nyári műfaj, a fecsegő felszín bora, mely jól lehűtve (7-10 fok) felerősíti egy beszélgetés fényeit. Nagyjából úgy készül, hogy a kékszőlő (esetünkben a kékfrankos) mustját hamar elvezetik a cefréről, nem hagyják hosszan a héjon erjedni, így nem oldódnak belé azok a szín- és cserzőanyagok, az a rengeteg információ, amely a vörösbort oly súlyossá teszi.
Ezúttal ajánlott rozénk, melyet a szinte biobor-tisztaságú borok előállítására törekedő, minél kevesebb művi kezelőanyagot használó angol-magyar Brilliant Holding palackozott, kicsit sötétebb tónusú, elegáns lazacos színű, gyümölcsös illatú és ízű, mérsékelten fanyar, üde bor könnyed savakkal, tüzes, 13 százalékos alkohollal. Jól funkcionál mint kvaterkázóbor, de pászítható halhoz, vagy akár egy vöröskáposztával kísért kacsasülthöz is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
