Pedro Solbes, az Európai Unió pénzügyi biztosa kétlelkű. Egyifelől türelemre inti az egységes valuta idő előtti, azaz az uniiós belépést követő két éven belüli bevezetéséről álmodozó tagjelölt országokat (Figyelő, 2000/ 41.szám), másfelől viszont arra buzdítja a közép- és kelet-európai székhelyű vállalatokat, hogy minél hamarabb kezdjék meg az átállást az euróra.
A főbiztos baráti figyelmeztetése azt a felismerést tükrözi, hogy az élenjáró tagjelöltek, így Magyarország gazdasága már most számtalan szállal kötődik a januártól – Görögországgal kiegészülve – 12 tagú euró-zóna gazdaságához. Az euróra való átállásra a határidőt a 2002. január elsejei dátumban szabták meg, amikortól az egységes valután osztozó államok vállalatai és intézményei minden pénzügyi tranzakciójukat euróban bonyolítják majd. Erre kell felkészülniük a velük kereskedő, illetve befektetési kapcsolatban álló, harmadik országbeli cégeknek.
A brüsszeli biztatásból az uniós vállalatoknak is kijut. Rájuk is fér, hiszen a legfrissebb adatok szerint óriási szakadék tátong az új körülményekhez már alkalmazkodott nagy multinacionális cégek, valamint a hátramaradt kis- és középvállalkozások készültségi foka között. “A korai bevezetéssel jelentős költségmegtakarítást lehet elérni” – állította egy, a témával foglalkozó nemzetközi konferencián Ton Ruhe, a Philips igazgatója.
AGGASZTÓ KÉSLEKEDÉS? Brüsszelben úgy tartják, a belépésre pályázó országok cégeire ugyanaz érvényes, mint az euró-zónán belüli társaikra. Nincs egyetlen üdvözítő módszer az egységes valuta fogadására, az előkészületeket a cégek sajátos helyzetéhez kell igazítani. Az átállási stratégia kidolgozásakor számos szempontot figyelembe kell venni (lásd külön). A közös valuta készpénzként való bevezetésének az egyes vállalatokra gyakorolt hatása arányban áll majd azzal, hogy az érintett cég milyen mértékben van kitéve a külkereskedelemnek és a versenynek. Az átállás az exportáló vállalatok számára a tranzakciós költségek csökkenését vonja maga után.
Brüsszel cseppet sincs lenyűgözve attól, amit az unión belül tapasztal. Egy nyár eleji felmérés szerint a vállalatok összes pénzügyi tranzakciójuk mindössze 2,4 százalékát bonyolították le az egyelőre virtuális pénznek számító egységes valutában. Igaz, az átutalások értékösszegét nézve kedvezőbb a helyzet – itt már 25 százalékos az arány -, ami mutatja, hogy a multik, és általában a nagy cégek nem hagyják az utolsó pillanatra az átállási manővereket. A nemzeti jövedelem előállításában nagyobb arányt képviselő közép- és kisvállalkozásoknál viszont már-már aggasztó a helyzet: 50 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a 2002-es végső határidő előtt egyáltalán nem lesz képes pénzügyi műveletet végrehajtani euróban (Figyelő, 2000/31. szám).
Ennek fényében különösen meglepetésként hathat, hogy az Európai Bizottság vezető tisztségviselőinek az a véleménye: az EU-ba exportáló közép- és kelet-európai cégek már most tisztában vannak a teendőkkel. Igaz – erősítette meg a Figyelőnek Gerassimos Thomas, a Pedro Solbes szóvivője -, pontos adataik nincsenek az euróra való felkészülést illetően.
Bő egy évvel az átállási határidő lejárta előtt az euróalapú elszámolás tekintetében Magyarországon még aligha beszélhetünk áttörésről. Az euróban denominált vállalati betétek aránya az általunk megkérdezett hazai bankoknál – a Postabanknál, a Raiffeisennél, az OTP-nél és a Magyar Külkereskedelmi Banknál (MKB) – alig haladja meg az 5-10 százalékot. A lakossági számlákat tekintve ugyanez a részesedés általában még kisebb: az MKB-nál például csak 1 százalék.
A multik és a kis cégek közötti eltérés nálunk is megfigyelhető: a nagyobb vállalatok – felismerve a közös valuta használatából fakadó tranzakciós költségcsökkenést – hamarabb váltották át devizájukat. “Általános tapasztalat, hogy a cégek az átállásban külföldi partnereiket követik” – húzza alá Hantos Vilmos, az OTP Bank főosztályvezetője. Az árbevételüket túlnyomórészt exportból szerző vállalatok éppen ezért már átálltak, a hazai kis- és középvállalkozások jó része azonban még csak nem is érdeklődik az átváltási lehetőségek iránt.
INGYEN ÁTÁLLÁS. Magát a deviza-tranzakciót persze nem érdemes túlértékelni. Az euró-országok valutaárfolyama ugyanis tavaly január elseje óta kötött, így végső soron – érvelnek többen – mindegy, hogy a cég valójában mondjuk német márkában vagy euróban denominált betétben tartja a pénzét. Az euró tagdevizáiban vezetett betétek aránya az euróalapúakénál jóval magasabb, a Postabanknál például meghaladja az 50 százalékot. Az átállás a vállalatok számára ennek ellenére javallott, már csak azért is, mert a hazai bankok – uniós társaikhoz hasonlóan – nem számítanak fel külön költséget az átállás vonzatainak fedezésére, már amennyiben az euró-országok devizájáról térnek át a közös pénzre.
Míg a betétállomány változása, illetve változtatása az ügyfelektől függ, a hitelállomány alakulásában a bankoknak aktívabb szerep jut. Az euróban denominált hitelállomány ezért jóval magasabb, a Postabanknál például az euróban folyósított hitelek aránya eléri az 50 százalékot. Egyúttal kisebb az euróban, illetve tagdevizáiban vezetett állomány közti különbség is: az utóbbi 70 százalékra tehető.
EURÓHITELEK. A dolláralapú hitelek drágulása szintén elősegíti az elmozdulást az euró felé. Az euró dollárhoz mért értékvesztése miatt a dollárhitelek visszafizetése az eurókölcsönökhöz képest számottevő többletköltséggel jár. A nagyobb vállalatok jelentős része – köztük például a Matáv – már korábban megszabadult a dollárhitelektől, de az árfolyamváltozást a kisebbek is kompenzálni tudják a kockázatot semlegesítő forward- és swap-ügyletekkel. A mostanság felvehető hitelek esetében azonban korántsem biztos, hogy továbbra is érdemes az euró süllyedésére spekulálni. “Az euró árfolyama már nem magyarázható fundamentális tényezőkkel, így valószínűleg hamarosan megindul felfelé” – állítja Hantos Vilmos. Pusztán az árfolyam szempontjából tehát az euróalapú hitelfelvétel akár még ellenjavallott is lehet, praktikus szempontok viszont egyértelműen a közös valutában folyósított kölcsön felvétele mellett szólnak. A 2002. január elseje után lejáró hiteleket ugyanis már célszerűbb eleve euróban jegyezni. Ez is közrejátszik abban, hogy az euróban denominált kölcsönök súlya az összes állományhoz képest jóval magasabb, mint a betétek esetében.
Hazai bankárok szerint a jövő év közepétől válik majd intenzívebbé az átállás, akkor “hiszik majd el” az itteni vállalatok, hogy az euró-zóna nem a világgazdaság átmeneti jelensége, hanem “tartós realitás”. A gyorsabb átmenetet segítheti az is, hogy a bankok ekkortól az eddiginél intenzívebb tájékoztatást adnak majd az ügyfeleknek. Az euró-zóna tapasztalatai amúgy azt mutatják, hogy a közös valutára való áttérés megnövelte a bankok tanácsadói szerepét. Erre bizonyára szükség is lesz, mert hazai bankárok állítása szerint ma még több kisvállalkozás gondolja, hogy a valutaövezet gazdasága – a gyenge árfolyam miatt – akár “össze is dőlhet”.
FELVILÁGOSÍTANAK. Hogy a legkésőbb 2002. január elsejétől esedékes vállalati euróizáció mielőbb megtörténjen, azt Brüsszel “felvilágosító kampánnyal” kívánja megkönnyíteni. Az unió költségvetésében az idén 32 millió eurót különítettek el a tagállamoknak az egységes valuta népszerűsítésére. Az Európai Bizottság ebből 1 millió eurót lecsíp a tagjelölteknek, amiből elsősorban az euró bevezetésének gyakorlati és stratégiai következményeivel foglalkozó konferenciákat szerveznek az érintett vállalatok, a köztisztviselői kar és a sajtó bevonásával.
Egymillió euró nem a világ, de a figyelem felkeltéséhez elég lehet. A többi már a cégeken múlik, amelyek közül minden bizonnyal az új környezethez elsőként alkalmazkodók járnak majd a legjobban.
