– Saját megfogalmazásuk szerint, az MSZP a jövő kongresszusára készül. Hogy érti ezt, hiszen sokan az elszalasztott lehetőségek kongresszusának nevezik a párt tisztújító rendezvényét?
– Meggyőződésem szerint a szocialisták választási esélyei és az MSZP jövője szempontjából nagyon fontos eseményt tartunk a hét végén. Elfogadjuk ugyanis az esélyegyenlőség programját, amely arról szól, miként tehetjük a következő másfél évtizedben Magyarországot mindannyiunké. Vagyis mi szélesíteni akarjuk a jómódúak táborát, szemben a mai helyzettel, amikor is a lecsúszás veszélye fenyegeti a magyar lakosság kétharmadát.
– E program tervezete valóban idilli képet fest egy jövőbeni országról. Csakhogy arról szinte semmi nem derül ki, milyen forrásból akar az MSZP esélyegyenlőséget teremteni…
– Az 5-6 százalékos gazdasági növekedés teremt forrásokat. A kulcskérdés az, miként használjuk fel a gazdaság bővüléséből származó többletbevételt. De ez csak egyik része a dolognak, az uniós csatlakozás szintén jelentős támogatást ad. Harmadik forrásként pedig meg kell említenem a külföldi tőkét, amely már eddig is nagymértékben hozzájárult a gazdasági fellendüléshez, de a csatlakozás után személy szerint újabb befektetési bummra számítok.
– Ezt úgy is lehet érteni, hogy Ön szerint az MSZP jobban tudja újra elosztani a rendelkezésre álló javakat. Valóban ennyi csak a különbség?
– Korántsem. Az egyik különbséget a másfajta fontossági sorrend jelenti a költségvetési bevételek elosztásában. Véleményünk szerint a gazdaság teljesítményét figyelembe véve többet kellene és lehetne fordítani a lakosság életkörülményeinek javítására. Mi nem a polgárokat, hanem a polgárosodást akarjuk támogatni. A szocialista párt nem az adókedvezmények újabb és újabb formáit helyezi előtérbe, hanem a támogatások növelését. De legalább ilyen markáns eltérés figyelhető meg a nagy intézményi reformok kezelésében. A Fidesz nem folytatta, néhány ponton le is állította, sok esetben pedig nem kezdte meg azokat a reformokat, amelyek az államháztartás szempontjából elengedhetetlenek. Elég, ha csak a nyugdíjreformot említem, amit a mi kormányzásunk idején megkezdtünk és azt gyakorlatilag leállította a jelenlegi kormány. A beígért adó- és járulékrendszer megújítását sem látom, s az egészségügyi reform elmaradását már tavaly óta szóvá teszi országjelentéseiben az Európai Unió. S ha már a jelenlegi kormány ígéreteinél tartunk: a mai koalíció pártjai választási kampányukban a közpénzek elszivárgásának megállítását ígérték. A közpénzek tényleg nem szivárognak, hanem ömlenek. A milliárdos nagyságrendű pazarlás visszaszorítása, a takarékos állam megteremtése valóban komoly forást jelentene. De vannak más húsba vágó kérdések is, ilyen például a keresetek alakulásának megítélése. Az MSZP azt mondja: 6 százalékos gazdasági növekedés mellett irreálisan alacsony a 1,5 százalékos reálbér-növekedés. Az ország elég erős ahhoz, hogy a gazdasági növekedéssel közel megegyező mértékben keressenek többet a polgárok.
– A Magyarország mindannyiunké elnevezésű programtervezet azonban kevés konkrétumot tartalmaz, úgy tűnik, az összes platform és áramlat igényeit ki akarták elégíteni.
– Valóban az volt a törekvésünk – és ezt sikerült is megvalósítanunk -, hogy ez a hosszú távú program a szocialista párton belüli három nagy gondolkodási irány közös nevezője legyen. A távlati programnak azonban nem is feladata a konkrét tennivalók megfogalmazása, hanem célokat, irányokat jelöl ki. A legfontosabb feladatokat a kongresszus 14 pontos állásfoglalása tartalmazza majd. Ezt a 14 pontot tekinthetjük a választási program első ceruzavázlatának. Ráadásul azzal sem értek egyet, hogy egy ilyen program elkészítése kizárná konkrét cselekvési tervek, ha úgy akarja, választási program megírását. Mindkettőre szükség van, és mindkettő más célt szolgál. Úgy adódott, hogy most láttuk elérkezettnek a 15 éves távlati terv elkészítését. Félreértésre az adhat okot, hogy közel van a következő választás, ezért mindenki választási programot kér rajtunk számon…
– Ezt én is megteszem.
– Már most is dolgozunk a választási programon és a kongresszus után fel fog gyorsulni a munka, amelyben nagy súlyt helyezünk a 176 egyéni választókerületekben elvégzendő munkára. Meggyőződésem szerint nem vagyunk késésben.
– Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ez a mostani mégiscsak az elszalasztott lehetőségek kongresszusa lesz. Kulcskérdésekre – mint például a miniszterelnök-jelölt személye – nem fog választ keresni az MSZP. És a sokat emlegetett új csapat sem látszik körvonalazódni.
– Tudom, hogy sokan mielőbb szeretnék lezárni a miniszterelnök-jelölt kérdést. Mások viszont úgy gondolják, hogy ez még indokolatlanul korai. Véleményem szerint, minél közelebb visszük a választásokhoz a döntést, annál biztosabb, hogy jól döntünk. Ami pedig az új csapatot illeti: a jelöléseket és a támogatási arányokat figyelembe véve bizonyosnak látszik, hogy a vezetés jelentős része ki fog cserélődni. Nem teljesen új, azaz ismeretlen fiatalokra, hiszen a politikai tapasztalat és gyakorlat elengedhetetlen, hanem olyanokra, akik országgyűlési képviselőként, önkormányzati, vagy helyi tisztségviselőként bizonyították rátermettségüket.
– A közvélemény-kutatók szerint nagyon jól áll az MSZP, de óhatatlanul felmerül a kérdés: nem gondolja, hogy a kormány gyengült meg, nem pedig az Önök pártja erősödött?
– A brit munkáspárt egyik nagy öregje mondta nekem még a nyolcvanas években: más dolog a közvélemény-kutatásokban vezetni, s megint más megnyerni egy választást. Ezért fontos jelzésnek tekintem ugyan a közvélemény-kutatási eredményeket, de nem tartom döntőnek azokat. A jó időszakos értékekből még nem lehet a választási végeredményekre következtetni – főleg nem másfél évvel a választások előtt -, csupán arra, hogy helyes irányba haladunk-e. Ami pedig a kormány hibáit illeti, olyan ez, mint a sakk: ha a fehér nem hibázik, akkor a sötét nem tud nyerni, legfeljebb döntetlent érhet el. Mi azonban nem döntetlenre játszunk, hanem győzni akarunk. Ehhez elengedhetetlen, hogy a választókat meggyőzzük: elképzeléseink jobbak, mint a jelenlegi kormány politikája. Erről fog szólni a kongresszus.
