Félő, hogy a magyar mezőgazdaság zászlóshajója nem révbe ér, hanem zátonyra fut, és széthordják, amennyiben nem egyben, hanem decentralizáltan adják el – független gazdasági szakértők így látják a privatizációra előkészített Bábolna Rt. jövőjét. Ha a kisgazdák és a Fidesz szakértői megegyeznek az eladás módjában, az öt év óta tartó reorganizáció, az egymást váltó vezetők és programok után az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. végre zöld jelzést adhat a jelenleg 96,16 százalékban állami, 3,84 százalékban önkormányzati tulajdonú nagygazdaság magánosításának.
ÁLLAMI KÉZBEN. Abban teljes a koalíciós egyetértés, hogy a nemzeti értékeket vagy agrárstratégiai célokat szolgáló, érdemi nyereséget amúgy sem ígérő vagyonrészeket – mint a ménes, a kastély – továbbra is tartósan állami kézben hagyják. Erre a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. egy új társaságot hoz létre, Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft. néven. A versenyszférába tartozó stratégiai profilokat és cégeket – takarmány-üzletág, baromfitenyésztés, szolgáltatás – pedig külföldi tőke bevonásával fejlesztik és értékesítik. (A Bábolna Rt. nevén szereplő 21,1 ezer hektárnyi földet az államot képviselő ÁPV Rt. vásárolja meg mintegy 4 milliárd forintért, majd azt átadja a még meg nem született, kisgazda fennhatóságú Nemzeti Földalapba.)
A vita éppen arról folyik a színfalak mögött, hogy miként történjék az értékesítés. Decentralizáltan, miként azt az agrártárca politikai államtitkára javasolta az ÁPV Rt.-nek, vagy éppen ellenkezőleg, megfogadva a vagyonkezelő szakértőinek véleményét, egyben adják el a versenypiaci üzletrészeket. A kisebb részegységenkénti értékesítés a bennfentesek szerint a “széthordással” lenne egyenlő. Ha viszont egyben adnák el az egészet, az a stratégiai befektetőknek, a kisgazda terminológiával mumusnak számító, a “nemzeti érdekekre esetleg fittyet hányó” multiknak kedvez. Becsülni sem lehet azonban, hogy a korábbi holland, német, svéd érdeklődők közül hány nagy vevő pályázna végül, ugyanis a menyasszony ma már korántsem olyan szép. Sőt, az öt éve indított reorganizáció (az erős politikai ráhatás miatt a kormányváltásokkal, botrányokkal együtt változó vezetéssel valójában három külön erőnlétjavító kúra) ellenére egyre rosszabb az állapota. Az 1998-as orosz gazdasági válság, majd annak világpiaci utórengései ugyanis mélyütésként hatottak a magyar baromfifeldolgozók, közöttük Bábolna exportpozícióira, az elmúlt két év természeti csapásait követő takarmányár-robbanás, és a hektikus piacszabályozás azután tovább fokozta a nehézségeket. Tavaly például az előző évhez képest több mint 4 milliárd forinttal csökkent a részvénytársaság nettó árbevétele.
VESZTESÉGESEN. Az eredmények már hosszú évek óta “nem jönnek”: a Bábolna Rt. 1997-ben 1 milliárd forint veszteséggel zárt, a következő évben szerény, 245 millió forintos adózás előtti eredménnyel, majd tavaly – a tulajdonos 600 millió forintos nyereségtervével szemben – megint veszteséggel, 635 milliós mínusszal fejezte be az évet. Az idén a novemberi rendkívüli közgyűlésen 400 millió forinttal, 38,49 milliárd forintra ismét lefelé módosították az 1998-astól addig is elmaradó árbevételi tervet. A korábban beállított 157 millió forint helyett pedig immár 1,5 milliárd forintos üzemi veszteség elkönyvelésére készül az rt. Igaz, a mérlegben – a leányvállalatok jó teljesítménye miatt – így is 654 millió forintos eredményt vár év végére a társaságtól az ÁPV Rt.
A társaság egyre több hitellel gazdálkodik. A tavalyi 10 milliárd forint után az idén eleve 12 milliárdos év végi hitelállományt irányoztak elő, de a most módosított tervben már 13,4 milliárd szerepel. Ilyen piaci kilátásokkal, ekkora teherrel pedig túl nagy falat lenne a társaság a hazai szakmai befektetőknek. Sőt, még a tőkeerősebb, türelmesebb külföldi invesztor is kétszer meggondolja majd a cégvásárlást. Pedig Bábolnának több olyan multinacionális partnere is van a baromfitenyésztésben, amelyek ismerik a nagygazdaság valóságos értékeit, piaci súlyát. A Bábolna-csoport uralja a hazai baromfipiac harmadát, a takarmánygyártásnak pedig az ötödét. A szakértők szerint azonban a cég nem a mezőgazdasági befektetőknek, hanem sokkal inkább a feldolgozásban és az élelmiszer-kereskedelemben érintett cégek számára lehet érdekes célpont. A menyasszony azonban számukra is csak akkor lesz vonzó, ha az adósság átvállalásáért jutányos árat szabnak, vagy a hitelt nem a privatizálandó, hanem a tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyakra terhelik.
Kisebb egységenként, részekre bontva, s ebből adódóan jóval alacsonyabb áron persze belföldi vevő is lenne, aki közel ülve a tűzhöz kedvezményes konstrukcióval megvásárolná a takarmányágazat, a baromfiintegráció kulcsfontosságú pontjain elhelyezkedő társaságokat. Erre egyébként a decentralizált magánosítás hívei, azaz a Fidesz-kisgazda koalíció holdudvarához tartozó vállalkozók is aspirálnak. A Székely-ügy fényében azonban ennek vállalni kellene a politikai következményeit is.
A POLITIKA ÁLDOZATAI? Szakértők szerint azonban a piaci bajok ellenére hosszabb távon viszonylag jól tervezhető, a brojlertenyésztésben piacvezető, a naposcsibe-előállításban szinte monopolhelyzetben lévő, jövedelmező vállalkozás lehetne Bábolna. Félő azonban, hogy a politikai hatalom gazdaságivá alakításának jegyében inkább “levágják ezt az aranytojást tojó tyúkot”. Mi mással magyarázható, hogy a hatékony, professzionális céggyógyítás helyett a vagyonkezelő beletörődik a kormánypártok által kijelölt ejtőernyősök vezényelte, öt éve húzódó, milliárdokat követelő reorganizáció enyhén szólva mérsékelt eredményeibe. Igaz, akár a kisgazda klientúra darabolja fel, akár a Fidesznek tetsző nagybefektetők veszik meg egyben, vagy néhány darabban, Bábolna hatékonysága minden bizonnyal ugrásszerűen javul majd. Az életképtelen részlegekre lakat kerül, de a többi valóban versenyképesen veszi majd az uniós akadályokat.
Az ÁPV Rt. igazgatósága egyébként a múlt héten elfogadta a Bábolna Rt. privatizációs koncepcióját tartalmazó kormányelőterjesztést. Egyfordulós, szakmai befektetők részvételét is lehetővé tevő nyílt pályázatot javasol.
