a legmagasabb szinten dől el – ez aligha kérdéses. Természetesen nem mindegy, mennyivel nő a lakosság számára ma már legfontosabbá vált energiahordozó ára, ezért érthetően a miniszterelnök is beleszól a döntésbe.
A gázárakat törvény szerint évente egyszer, mégpedig július elsején lehet korrigálni, s ha a kormány komolyan veszi azt az alapelvet, hogy a költségek növekedését el kell ismerni az árakban, akkor az idén jelentős emelésre kellene számítani. Már amennyiben a kormányzat pusztán a piacra figyelne. Vannak azonban más szempontjai is: az infláció fékezése és népszerűségénak fenntartása. De ha most nem szánja rá magát egy jelentősebb árkorrekcióra, akkor legkorábban 2003-ban lesz erre újra reális lehetőség. Mert ugyebár nemcsak választások előtt nem tanácsos drasztikus áremelésekbe kezdeni; közvetlenül a szavazás után az új kormány sem meri felhergelni választóit.
A baj csak az, hogy ezen egyszerű levezetés kifundálásához nem kell Machiavellinek lenni. A piaci elemzők és nem utolsósorban a Mol Rt. konkurensei ezt már régóta látják, ezért előzi meg soha nem látott érdeklődés a júliusi gázáremelést, amelynek mértékét egy hét múlva a közlönyben közölni kell. Nincs már tehát sok idő a döntésre, mégis indokoltnak tűnik felsorolni azokat az érveket, amelyek a 12 (vagyis éves szinten 6) százalékosnál alacsonyabb áremelés ellen és mellett szólnak.
A kismértékű drágítás mellett szólna, hogy így a lakosság, pénztárcájához mérten, viszonylag olcsón juthatna energiához. Ez nem éppen elhanyagolható körülmény, ezzel a variációval azonban van két bökkenő: tartósan eltéríti a valós árarányokat, valamint az így “szubvencionált” gáz árát a Mol Rt. fizeti meg. Márpedig a gázüzlet éves szinten 50-70 milliárd (!) forint veszteséget “termel” a Molnak, miközben a részvényár tartósan gyengélkedik. Mindez nemcsak a menedzsmentet érinti kellemetlenül, hanem minden tulajdonost – így a legnagyobbat is, magát a magyar államot.
A Mol az alacsony árral közvetve saját versenytársait is támogatja, hiszen a magyar piacon jelen vannak a tágabban vett régió nagy gázipari cégei. Két hete ugyanezen a helyen arra a veszélyre hívtuk fel a figyelmet, hogy ilyen részvényárfolyam mellett a Mol Rt. ki van téve az ellenséges felvásárlás veszélyének. A helyzet azonban még ennél is sokkal rosszabb: jelenleg a Mol “finanszírozza” ellenfeleit, amelyek – ha megérett rá a helyzet – fel is vásárolhatják.
A Mol magyarországi cég, a stratégiai döntéseket Budapesten hozzák meg; ez nem szabad, hogy versenyelőnyt jelentsen számára – de versenyhátrányt se! Ezt sem szabad elfelejtenie a miniszterelnöknek, amikor meghatározza azokat az elveket, amelyek alapján a gázár kialakul. –
