SZIMMETRIKUS. A küldő oldal ugyanazon titkosító kulcs segítségével látja el az üzenetet, mint amellyel a fogadó oldal azt értelmezni, olvasni tudja. Két fél között ez tökéletesen működik, s ezen eljárások általában nagyon megbízhatóak, gyorsak. A legnagyobb gondot a titkosító kulcs biztonságos terjesztése okozza, de problémát jelent az is, hogy amennyiben többen “beszélgetnek” ilyen módon, akkor már nem lehet tudni, hogy egy adott üzenetnek ki a szerzője, hiszen mindenki ugyanazzal a kulccsal titkosította a mondanivalóját. E módszer a legrégebbi. A legismertebb ma alkalmazott szimmetrikus titkosítás a DES (digital encryption standard), amely az IBM laboratóriumából származik még 1977-ből. Ma már a legtöbb internetes rendszer alkalmazza, ám a számítógépek fejlődése miatt ma olyan erősségű forma nyújt megfelelő biztonságot, mint a triple DES, amely több mint 7×1016-on számú kulcsot kezel.
ASZIMMETRIKUS. Az úgynevezett RSA eljárást három matematikus – Ron Rivest, Adi Shamir és Leonard Adleman – fejlesztette ki 1977-ben. E módszer két nagy prím szám segítségével valósítja meg az aszimmetrikus titkosítást. A lényeg, hogy az üzenet küldője saját privát kulcsával titkosítja be az üzenetet, s ezt bárki, aki rendelkezik az ehhez tartozó publikus kulccsal, el tudja olvasni. De az üzenetet csak ezzel a kulccsal lehet elolvasni. Sőt, mivel a kulcspár mindkét eleme azonos képességű, s a véletlen miatt lesz egyikük privát, a másikuk publikus, a művelet visszafelé is működik: ha valaki egy adott publikus kulccsal titkosít egy üzenetet, akkor azt csak a hozzá tartozó privát kulccsal lehet elolvasni. A publikus kulcs tehát terjeszthető, ettől még senki sem tud olyan üzenetet generálni, mint a privát kulcs birtokosa. Ráadásul a fogadó oldal egyértelműen el tudja dönteni, hogy a küldő tényleg a publikus kulcs párjának, az ahhoz tartozó privát kulcsnak a birtokosa volt-e, hiszen az üzenet csak ebben az esetben olvasható.
