Kovács Lászlónak, a Pini-Hungarytól a kaiposvári húsfeldolgozót megvásároló Kometa 99 Kft. vezérigazgatójának első hallásra jól cseng a Magyarország és az EU közötti, a szakzsargonban “dupla nullaként” emlegetett agrárliberalizációs megállapodás. “Az export túlnyomó részét az unióba szállítjuk, ahol így versenyképesebbé válhatnak termékeink” – mondja a cégvezető.
Ám a belpiacon is új helyzetet teremt a változás, és nem csak az élelmiszer-feldolgozók, de az alapanyag-termelők számára is. A hazai mezőgazdaságban erősebb versenyre kell számítani a korlátozás nélkül beérkező termékek miatt. Ezzel is magyarázható, hogy Temesfői István, a Globus Konzervipari Rt. elnöke már óvatosabban tekint a változások elé. “A hazai tartósítóipar még nincs versenyhelyzetben, nem készült fel az EU-tagságra, sőt a közvetlen átmenetet jelentő teljesen szabad kereskedelemre sem” – figyelmeztet.
Ágazati szinten mindenesetre alaposan átrajzolja majd az unió és Magyarország közötti kereskedelmet a nemrégiben aláírt, július elsején életbe lépő liberalizációs megállapodás. Eszerint az uniós csatlakozásig az agrártermékek széles körénél felszámolják a szabad kereskedelem útjában álló vámjellegű és mennyiségi korlátozásokat, illetve exportszubvenciókat. A piacnyitás a forgalom mintegy kétharmadát érinti – erősítették meg brüsszeli források. Szakértők ezt mindenképpen figyelemre méltó eredménynek tartják, annak fényében, hogy a kiindulópont szerint a mezőgazdasági javaknak eddig csak alig egyharmada cserélt gazdát a szabad kereskedelem feltételei között.
A tagjelöltek luxemburgi (első körös) hatos csoportjával tavaly június óta folytatott tárgyalásokon az uniós álláspont értelmi szerzőjét, Franz Fischler agrárügyekben illetékes főbiztost deklaráltan az a szándék vezette, hogy a majdani új tagok zökkenőmentesen illeszkedjenek be a közös agrárpolitikába (CAP), ahol majd le kell mondaniuk a piacvédelem minden formájáról. Az EU-t persze önös érdekek is vezették, hiszen a tárgyalásokon kezdettől fogva a reciprocitás, azaz a kölcsönös kedvezmények nyújtása volt a vezérfonal.
A kereskedelmi könnyítések körülbelül 2 ezer mezőgazdasági terméket érintenek majd, amelyeket “érzékenységüktől” függően három kategóriába osztottak. Az első csoportba azok a javak tartoznak (mintegy 600 termék), ahol azonnali és teljes lesz a liberalizálás. Zömében olyan cikkekről van szó, amelyeknél már egyébként is 5 százalék alatt voltak a közösségi importvámok. Ide tartoznak például a tenyészállatok, a sertés-tőkehús, a sonka, az állati belsőségek, az olajos magvak, a cukorrépa, a déligyümölcsök, a kávé és a fűszerek.
A második listán található, érzékenyebb termékeknél vezetik be a dupla zéró megoldást. Ez azt jelenti, hogy a kvóták fokozatos emelésével párhuzamosan eltörlik a vámokat és felszámolják az exporttámogatásokat. Ezzel a módszerrel néhány éven belül elérhetővé válik a szabad kereskedelem. Itt olyan, a magyar agrárkivitelben fontos szerepet játszó termékek vannak, mint a sertés- és a baromfihús, a kolbászok, a sajt, a tojás, a friss és a konzervált paradicsom, valamint az alma.
A magyar gyártók körében korántsem élvez osztatlan népszerűséget az aláírt megállapodás ezen passzusa. Temesfői állítása szerint a konzervparadicsom mintegy 15 ezer tonnás belpiacát teljesen elveszíthetik a hazai cégek, miután már tavaly – a 44 százalékos védővám ellenére, igaz mintegy 60 százalékos exporttámogatással – 7 ezer tonnát, az egész piac közel felének megfelelő mennyiséget hoztak be Magyarországra a kereskedők. “Ha megszűnik a vámvédelem, nem kétséges, hogy a támogatás nélküli alapanyagot használó hazai feldolgozók kiszorulnak a belpiacról” – ad hangot félelmeinek a Globus elnöke. A konzervipari szakma elvárja a kormánytól, hogy pályázatok révén támogassa a termelést, ezzel is erősítve a versenyképességet. Ami pedig az exportot illeti: azt szeretnék, ha a kormányzat középtávú hitelkamat-támogatással kompenzálná a exporttámogatás eltörlését.
A harmadik liberalizálandó csoport egyfajta “kívánságlista”, amelynél mindkét fél az általa fontosnak tartott termékeknek próbált kiharcolni az eddiginél kedvezőbb feltételeket. Magyarország a rendelkezésére álló gabonakvóta megemelését kérte, az EU pedig közelebbről nem megnevezett új termékek piacra jutását szeretné elérni. Egy képzeletbeli negyedik kategória is létezik, amelybe a belső szubvenciókkal támogatott termékek – a tej, a marhahús és a gabonafélék – tartoznak. Ezekről a szuperérzékeny termékekről azonban Brüsszel, legalábbis a jelenlegi szakaszban, nem kívánt engedményekhez vezető tárgyalásokba bocsátkozni.
“Az alkufolyamat végén a vámlebontásból származó kölcsönös veszteségek egyensúlyba kerültek” – hangsúlyozza egy brüsszeli bizottsági szakember. Megfigyelők szerint Magyarország – amelynek a tagjelöltek közül egyedüliként pozitív a mérlege az EU-val folytatott agrárkereskedelemben (lásd a grafikont a 22. oldalon), – különösen érdekelt a további piacnyitásban. A közös hang megtalálását mutatja, hogy Budapest az elsők között állapodott meg Brüsszellel. A többiek közül csak az unióval jóval szerényebb agrárforgalmat lebonyolító Észtország és Szlovénia előzött be. Az importvámok év eleji emelésével az EU-t magára haragító Lengyelországgal tulajdonképpen csak néhány hónapja kezdődött el a tényleges alkudozás – egyelőre eredménytelenül (lásd külön írásunkat).
A megállapodásnak nem csak a kereskedelmi előnyök miatt lehet pozitív hatása Magyarországra nézve. Az alku megkötése kedvező légkört teremthet a várhatóan júniusban kezdődő agrártárgyalásokhoz, amelyeken különösen nehéz problémákat kell majd megoldaniuk az unió és a magyar kormány tárgyalóinak (Figyelő, 2000/16. szám). “Az EU a versenyképesség egyik legfontosabb fokmérőjének tekinti a piacnyitásra való készséget” – húzza alá egy bizottsági tisztviselő.
Magyarországnak felettébb fontos a jó nyitólépés, ha ki akarja billenteni a tizenötöket abból a pozícióból, amely – tekintettel egyes jelöltek politikai érzékenységére – minden leendő tagállamra érvényes, univerzális megoldások felé hajlik a mezőgazdaság területén. A liberalizációs megállapodás ezt a célt (is) szolgálja.
SZIRMAI S. PÉTER
