A világ legerősebb ragasztóját állították elő idahoi biológusok. Az anyag rendelésre készült: az amerikai haditengerészetnek volt rá szüksége, mert az eddig használt mesterséges ragasztók a sós tengervízben megpuhultak és elernyedtek. Az új szuperragasztóval ez már nem fordulhat elő, mert tengeri élőlényekből, kagylókból származik; aki próbált már élő kagylókat gyűjteni, tudja, milyen nehéz lefeszíteni őket a sziklákról.
A kagylók elszakíthatatlan fonalakkal rögzítik magukat a szilárd felületekhez, és a kutatások kiderítették, hogy a ragasztó öt komponensű, azaz öt különböző fehérjéből áll, amelyek rendkívül erős kémiai kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Mivel azonban egyetlen gramm szuperragacs előállításához tízezer kagylót kell elpusztítani, és az eljárás dollár százezrekbe kerül, a genetikusok olcsóbb megoldást választottak. Azonosították a fehérjéket kódoló géneket, és élesztősejtekbe ültették azokat. A gombák így ragasztógyárként működnek, bár a proteineket még nem a megfelelő arányban termelik: egyelőre nincs olyan tubus, amelyből a klónozott ragasztót ki lehetne nyomni. –
