Már-már legendássá vált az Európai Unió i(EU) külön katonai szervezetével szemben meglehetősen szkeptikus Kissinger mondása: “Ha kitörne a válság, mondják meg nekem, mi Európa telefonszáma.” Most már van egy ilyen telefonszám: 00-32-2-2855000. Ezen a számon a volt NATO-főtitkár, a spanyol Javier Solana fennhatósága alatt álló válságcentrum jelentkezik. Solana röviddel a helsinki uniós csúcstalálkozó előtt új hivatalt is kapott. Immár nemcsak az EU közös kül- és biztonságpolitikájáért felelős megbízott, hanem a szervezet mindeddig Csipkerózsika-álomban szendergő katonai “karjának”, a Nyugat-Európai Uniónak (angol rövidítése: WEU) a főtitkára is.
Hogy “Csipkerózsika” felébresztése és felfegyverzése az EU legfontosabb katonapolitikai feladata lesz, az már az értekezlet előtt világos volt. A csúcs eszerint döntött: 2003-ig létre kell hozni a WEU keretein belül egy európai válságkezelő erőt, amelynek 60 napon belül a katonai fellépést igénylő válság színhelyén kell teremnie és alkalmasnak kell lennie arra, hogy akár két esztendeig is a helyszínen maradjon.
MEGOSZTOTT TEHERVISELÉS. Az amerikaiak régóta követelik már az uniótól a katonai teherviselés növelését, és Bosznia, de különösen Koszovó óta joggal hivatkoznak arra, hogy az amerikai haditechnika bevetése nélkül az EU katonailag teljesen akcióképtelen lett volna.
A kettős gondolkodás szép példájaként azonban kezdtek rádöbbenni arra: az unió megszületendő “európai biztonsági és védelmi identitása” (amely a brüsszeli zsargon-rövidítésben az ESDI nevet kapta), kérdésessé teheti a NATO abszolút katonai felsőbbségét egy, a legfontosabb európai NATO-tagállamokból létrejövő európai erő felett. Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes már októberben kijelentette: “Nem óhajtjuk, hogy az ESDI először létrejöjjön a NATO keretein belül, azután pedig a NATO vetélytársává váljék”.
Egy esetleges későbbi rivalizálás magvai valóban ott rejtőznek a döntések mélyén. Helsinki előtt egy héttel Washington azt követelte: a NATO és az EU között jöjjön létre egy külön megállapodás, amely garantálja, hogy a katonai szövetség (értsd: Amerika) hozzájárulása (értsd: vétója) nélkül az új európai haderő ne kezdhessen önálló vállalkozásba. Az unió ezt az igényt nem teljesítette. Ehelyett Helsinkiben általánosságban megfogalmazott ígéretek hangzottak csak el arról, hogy a kollektív védelem ügyeiben továbbra is a NATO parancsnokait illeti a döntés joga. “Csipkerózsika” azonban 2003 után csatába indulhat, ha egy krízisbe a NATO (tehát az Egyesült Államok) “nem kíván beavatkozni”.
A Helsinki elé terjesztett, az unió külügyminiszterei és Solana stábja által közösen kidolgozott határozati javaslat kulcsszava: “döntési autonómia”. Eszerint az EU-nak joga lenne “autonóm módon dönteni abban, hogy nemzetközi krízisekre válaszképpen katonai hadműveleteket vezessen”.
Olyan európai NATO-államok, amelyek nem tagjai az uniónak, a katonai beavatkozás “előkészítésében” részt vehetnek ugyan, magában a döntés meghozatalában azonban nem. (Ez egyaránt vonatkozna például Norvégiára, vagy éppen Magyarországra.) A második korlát: minden külső katonai együttműködési szándéknak “teljességgel tiszteletben kell tartania az EU döntési autonómiáját”.
A politikai ködfelhők tehát Helsinki után is ott lebegnek az uniós haderő létrehozásának terve körül. Csak annyi bizonyos, hogy a megvalósítás minden konkrét lépése kényes tisztázási folyamatot követel majd meg Washingtonnal, s előre nem látható módon kikényszerítheti a NATO működési mechanizmusának felülvizsgálatát.
A ködfelhők közül a legsűrűbb: miből fogják fizetni ennek a hadseregnek a felszerelését, szállítási kapacitásának létrehozását és technológiájának korszerűsítését. (Robertson NATO-főtitkár szerint az EU teljes katonai kiadásai a Pentagon-kiadások 60 százalékát teszik ki – de ezzel a 60 százalékkal az amerikai katonai ütőerő hatékonyságának csak 10 százalékát produkálja.)
VESZÉLY AZ EURÓRA. A szükséges kiadások túlságosan nagyvonalú kezelését nemcsak az unió rendkívül szigorú költségvetési fegyelme nehezíti, de az is, hogy a csak több százmilliárd dolláros nagyságrendben számolható költségek előteremtése előre nem látható hatással lenne a közös európai valuta, az euró sorsára.
Helsinkiben kétségkívül felébresztették Csipkerózsikát. Felszerelése és egyenruhája azonban még nincs. Hálóköntösben didereg. És erényét továbbra is az ajtaja előtt strázsáló amerikai őrség vigyázza. –
