Nemcsak az ember fuldoklik Budapesten a légszennyezéstől, hanem a növények is – ebből a feltételezésből indultak ki az Állatorvostudományi Egyetem kutatói, amikor utánanéztek, miként hat a parkok növényzetére a nagyváros levegője. Vizsgálataik során a növényegyüttesek jellemző fajaiból, tiszafából, nehézszagú borókából, gyöngyvesszőből és borostyán hajtásaiból vett mintákat elemeztek. Így derült ki, hogy a budapesti Mechwart tér, Bem tér, Roosvelt tér és a Múzeum-kert növényei a szokásosnál jóval több kadmiumot, krómot, kobaltot, rezet és cinket tartalmaznak.
Mivel a vizsgált területek mentén igen erős az autóforgalom, kézenfekvő azt feltételezni, hogy a növények fémtartalma is a kipufogógázból származik. A kutatásokat vezető Vetter János egyetemi tanár szerint azonban ez csak részben lehet igaz. A réz például nem is eredhet a benzinből, mert abban nincs, úgyhogy valószínű, hogy a fémek jó része a parkok talajából kerül a növényekbe. Arra viszont egyelőre nincs magyarázat, hogy oda miként jutnak az átlagosnál jóval nagyobb mennyiségben. A parképítésekhez használt, nem ellenőrzött talaj tehát fölös ásványi anyaggal terhelheti a növényeket, bár bizonyos, hogy ehhez a kipufogógáz és a tágabb értelemben vett urbanizált környezet is hozzájárul. A vizsgálatok kimutatták: az élőhelytől függetlenül az egyes növényfajok eltérő mértékben koncentrálják a fémeket. Fémkedvelő például a gyöngyvessző, ez a gyakori dísznövény öt elemből is a legtöbbet tartalmazta, nem úgy, mint a nehézszagú boróka, amelyről kiderült, hogy nem képes nagy mennyiségben raktározni a vizsgált fémeket. A legtöbb rezet a tiszafában találták, mégis úgy tűnik, hogy e növény jól alkalmazkodik a városi környezethez: a szennyeződések ellenére mindenfelé egészséges példányai nőnek. –
