Semmiképpen sem nevezhető a legsikeresebb évnek az idei a Budapesti Árutőzsde (BÁT) évtizedes történetében. A tavalyi forgalmi és bevételi rekordok után 1999-ben 51,5 millió forintos veszteséggel számolnak, annak ellenére, hogy a gabonaszekció az első félévben messze felülmúlta egy évvel korábbi teljesítményét. Sőt, hosszú évek után először több bevételt hozott, mint a tavaly még gyakorlatilag egyeduralkodó határidős devizapiac.
SZESZÉLYES TRENDEK. Az elmúlt években az úgynevezett kosárügylet (a forintkosár devizáinak megfelelő arányú, határidőre történő eladása) évi 100-150 százalékos hozamot ígért, a szisztéma kockázatát pedig a piac – mint később kiderült: alaptalanul – gyakorlatilag elhanyagolhatónak ítélte. A gabonaszekcióban viszont ekkora nyereséget akár néhány nap alatt is el lehet érni – tíz-hússzoros tőkeáttétellel, heti 1000, nemritkán 3000 forintos árelmozdulás mellett napok alatt megduplázhatja a pénzét egy szerencsés befektető. Igaz, itt a kockázat is arányban áll az elérhető haszonnal, emellett, elemzők szerint, a gabonafélék világpiaci ártrendjének változásaira gyakran még utólag sem lehet kielégítő magyarázatot találni. Nem meglepő tehát, hogy egyre több spekuláns választotta néhány évvel ezelőtt a biztosnak tűnő devizaügyleteket a gabonapiaci “hazárdjátékkal” szemben. Ennek nyomán tavaly, az addig folyamatosan fejlődő – 1995 és 1997 között forgalmát nyolcszorosára növelő – gabonapiacon az üzletkötések összértéke a felére esett vissza.
Az orosz pénzügyi válság hírére megroppant forintárfolyam viszont óriási veszteségeket okozott a devizakosárra spekulálóknak. A sokkoló tapasztalatok, továbbá a forint azóta is bizonytalan helyzete az intervenciós sávon belül, megpecsételték a devizaszekció sorsát. A megnövekedett rizikó mellett az apadó kamatszint is folyamatosan mérsékli a kamatügyleteken elérhető hasznot. Így vajmi kevés az esélye, hogy ez a piac valaha is visszanyeri korábbi dinamikáját.
A spekulánsok egy része ezért az idén ismét a gabonaüzletből próbál hasznot húzni. A szekció forgalmát – amely 1999-ben a becslések szerint legalább 30 százalékkal emelkedhet – sokan már most is megfelelőnek ítélik, bár termelők és felhasználók továbbra is igen kis számban képviseltetik magukat a parketten. Egyes becslések szerint 80 százalékban spekulánsok állnak a tőzsdén megkötött üzletek mögött, miközben a termelők csupán 20 százalékot képviselnek.
A BÁT egész eddigi történetét végigkísérő túlkínálat a malmok, mint felhasználók számára gyakorlatilag szükségtelenné teszi, hogy tőzsdei ügyletekkel biztosítsák beszerzéseiket. A termelők nagy részét pedig, a tőkeerő hiánya mellett (az alap- és változó letétek több millió forintot kötnek le), a még mindig viszonylag magas minőségi követelmények tartják távol a fedezeti ügyletektől. A tavaly bevezetett könnyítések óta ugyan a tőzsdei előírások sem szigorúbbak, mint az állami szabványok, a tőzsdén kívüli piacon azonban az ennél rosszabb minőségű gabona is gazdára talál, míg a parketten alkura elvben nincs lehetőség. A termelőnek – ha a szabványnál gyengébb minőségű lesz a termény – likvidálnia kell a pozícióját.
A BÁT mindezek ellenére korrekt árjelzőként működik – állítják a szakemberek. Ami a részvénypiac számára a Wall Street, az a hazai gabonapiacnak a chicagói árutőzsde. Leginkább az ott kialakult árak mozgatták a piacot az elmúlt években. Az árak változékonyságának, szakszóval volatilitásának – ami a piac egyik meghatározó vonzereje a spekulánsok számára – egyelőre tág teret enged a hazai garantált áras gabonafelvásárlási rendszer. A közelgő uniós csatlakozás viszont olyan változásokat hoz, amelyek igen érzékenyen érintik a BÁT-ot is.
ÁLLAMI ELLENHATÁS. Az unióban alkalmazott állami felvásárlási ár a nyolcvanas évek közepén még 50-60 százalékkal volt magasabb a világpiaci áraknál, ami gyakorlatilag értelmetlenné tette az árutőzsdék létét. Az árszint fokozatos csökkentésével ma már szerephez jut néhány piac Nyugat-Európában, de közülük még a legnagyobb, az 1996 óta működő francia MATIS is szerényebb forgalmat bonyolít le, mint a BÁT. Az állami felvásárlók az aktuális világpiaci árnál jelenleg is 20-25 százalékkal drágábban veszik át a gabonát az unión belül, ez pedig nem ösztönzi a termelőket arra, hogy a tőzsdén próbáljanak szerencsét.
Itthon viszont a garantált felvásárlási ár 65-70 százalékkal alacsonyabb, mint az uniós árszint – mutat rá Szőke Gyula, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet tudományos főmunkatársa -, s miután korlátozottabb körre terjed ki, mint a nyugat-európai szisztéma, a spekulációs ármozgásoknak is tág teret enged. A csatlakozás után az únió intervenciós árszintjének átvétele viszont egy folyamatosan emelkedő alsó küszöböt teremt majd a tőzsdei árfolyamok számára. Az egyre magasabb felvásárlási ár alá nem eshetnek a börzei árak, felfelé viszont a középtávon tovább súlyosbodó túltermelés szűkítheti a piac mozgásterét.
Szőke Gyula szerint ugyanakkor az intervenciós árszint tervezett, fokozatos leépítésével hosszabb távon felértékelődhetnek az öreg kontinensen egyelőre sanyarú sorsú árutőzsdék, a BÁT pedig – tekintve, hogy a hasonló nyugat-európai börzék még gyerekcipőben járnak – akár Európa egyik vezető gabonapiacává is válhat. –
