Hosszas, kétfordulós tárgyalássorozat eredményeképpen született meg a peren kívüli egyezség a felperes Zsidó Kárpótlási Világszervezet (World Jewish Restitution Organization) és az alperes svájci bankok között, miszerint az utóbbiak 1,25 milliárd dollár erejéig kárpótolják a holocaust áldozatait, illetve hozzátartozóikat. A megállapodás előzménye, hogy tavaly novemberben a Credit Suisse csoport és az ugyancsak érintett UBS már 250 millió dollárt befizetett az UBS egyik zárolt kontójára.
FÉLSZÁZ ÉV HASZNÁLAT. A világháború “anyagi hasznát” a svájci bankok a békekötéseket követőn kerek 50 évig élvezhették, hiszen csak fél évszázad elteltével váltak hozzáférhetővé a mindaddig zárolt, s az Egyesült Államok levéltáraiban őrzött dokumentumok. “Igaz, közvetlenül a háború után két-három évig a szövetségesek és Svájc tárgyalgatott arról, hogy az érintett bankok legalább az arany- és ékszertárgyakat szolgáltassák vissza jogos tulajdonosaiknak, a párbeszéd akkoriban elhalt” – mondta a Figyelőnek Stephen A. Whinston philadelphiai államügyész. Whinston egyébként tagja annak a szakértői csoportnak, amely egy New York-i bíróság előtt megteremtette a lehetőséget a kárpótlásra. Az erre vonatkozó igénylések tényleges kielégítése azonban csak akkor indulhat meg, ha az illetékes bíróság áldását adja a közelmúltban megszületett egyezségre és ügyvivőt (master) jelöl ki a folyamat levezénylésére – minderre várhatóan 1999. november 29-én kerül sor.
Ennek a bíróság által kinevezett személynek lesz a dolga elkészíteni az elosztási terv javaslatát, amelyet akár még ez év végén be is nyújthat jóváhagyásra a fenti bíróságra. Amikor a testület elfogadja a tervet, a gyakorlatban is kezdetét veheti az igénylési eljárás. Az érintetteknek azonban e dátum előtt is komoly feladataik vannak. Október 22-ig be kell jelenteniük igényüket a kárpótlásra, és ugyanezen időszakban lehet lemondaniuk kártérítési igényükről, vagy akár megtámadni az egész peren kívüli megállapodást.
A kárpótlási akciót nagyszabású kampány előzi meg, amelynek startja a múlt keddi – Berlinben, Budapesten, Moszkvában, New Yorkban, Párizsban és Tel-Avivban egyidejűleg megtartott – sajtótájékoztató volt. Az érintettek nemcsak ezúton juthatnak információhoz; a bíróság előzetesen rendelkezett arról, hogy a jogosultak postán kapnak majd egy csomagot, amelyből tájékozódhatnak a javasolt egyezség szerinti jogaikról, s amely az igényléshez szükséges űrlapot is tartalmazza majd. Emellett egész oldalas hirdetésekben is tájékoztatnak a megállapodásról. A világszerte zajló információs folyamat sem lesz olcsó, mindent egybevetve 20 millió dollárt meghaladó összeget emészt fel.
A tárgyaló felek is meghatározták már azt az öt rendezési csoportot, amelyekbe besorolják az egyezség érintettjeit (lásd külön anyagunkat); a körbe természetesen beleértendők az érintett természetes és jogi személyek örökösei és utódai is. “Az 1,25 milliárd dolláros kárpótlásra szánt összeg maximum 20-50 százaléka annak a haszonnak, amit a svájci bankok a teljes ügylet révén az idők folyamán bezsebelhettek – állítja Whinston.”
A kialkudott fizetési megállapodás értelmében a zárolt számlán elhelyezett 250 millió dollár mellé az idén novemberben 333 millió dollárt utalnak át a svájci intézmények. A fennmaradó két részletet 2000 és 2001 novemberében teljesítik.
KIFOGÁSOK. Svájci részről nem igazán boldogok a fejleményektől. Kifogásolják például a tájékoztatási akció egyes részeit. Így nem értenek egyet azzal a megfogalmazással, amit a New York-i bíróság már jóváhagyott, miszerint a pénzintézetek készek “1,25 milliárd dollárt fizetni, hogy kielégítsék a követeléseket”. Pontosan erre nem hajlandóak a svájci bankok, amelyek tagadják az ellenük felhozott általános vádakat. Svájcban ugyancsak felháborodást keltett a Burson-Marsteller, az ügyben részt vevő PR-ügynökség hamburgi irodájának közleménye, miszerint egy “Svájc elleni perről” van szó. –
