Egyesülési szándékát ugyan az egymástól meglehetősen eltérő profilú PK Bank és PB már a tavaly novemberi privatizációt (Figyelő, 1997/47. szám) megelőzően kinyilvánította, az időközben lezajlott adásvétel éppen e lépést hiúsította meg. A tíz tagból álló vevői konzorciumnak – pontosabban a szóban forgó cégek mögött álló Postabanknak – ugyanis esze ágában sem volt összevonni a két hitelintézetet. A tranzakciót egészen más szempont, nevezetesen a Postabank portfoliójának tisztogatása motiválta.
Január elsejétől azonban, úgy tűnik, már tényleg semmi nem állhatja útját a fúziónak, mivel ugyanazon részvényesek, akik egy esztendeje még vétót kiáltottak, a PK Bank szeptemberi közgyűlésén már áldásukat adták a frigyre. Az egybeolvadás végleges menetrendjéről egyébként az igazgatóság november 15-e körül dönt, s akkor a november 27-i rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő egyesülési vagyonmérleg tervezetét is megvitatják.
A két bankból egy olyan harmadikat kell létrehozni, amelyet a tulajdonosa majd, ha úgy dönt, kedvező feltételekkel értékesíthet – osztotta meg a Figyelővel távlati elképzeléseit Tormási János, a PK Bank vezérigazgatója. Ezen elvárás teljesüléséhez amúgy a PK Bank tőkeereje, valamint a PB jelentős lakossági ügyfélköre és fiókhálózata együttesen megfelelő alapot teremthet.
Az immáron jogilag is eggyé váló hitelintézeteket az államnak természetesen – a bankprivatizációról évekkel ezelőtt hozott stratégia egyik megkésett aktusaként – ismét értékesítenie kell. Ennek várható idejére úgy lehet következtetni, hogy a jövő év februárjában, illetve decemberében lejárnak azok a konstrukciók (hitel- és opciós szerződések), amelyek a postabanki tulajdonosi kört 1997 novemberében „hozzásegítették” a részvények 61,6 százalékához. A tranzakció „lelkét” a Postabank által nyújtott hitel adta, amelyből az ominózus konzorcium tagjai PK Bank-részvényeket vettek, cserébe pedig elővásárlási jogot biztosítottak a hitelnyújtó számára. (A privatizáció révén tulajdonrészhez jutottak később a PK Bank saját kezében lévő 33,33 százaléknyi pakettjét is megvették, amellyel párhuzamosan amúgy tízről tizennégyre bővült a tulajdonos cégek száma.)
Korábban már napvilágot láttak különböző találgatások arra vonatkozóan, mi lesz a hányatott sorsú bank jövője. Ezek között egyrészt felmerült egy olyan megoldás, hogy a szóban forgó kettős úgymond feloldódik a méreteiben jóval nagyobb Postabankban; másrészt szóba jött az a lehetőség is, hogy a hitelintézet a bizonyos értelemben szintén „mindenevő” Magyar Fejlesztési Bankhoz, netán egyenesen az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez kerülne.
A többesélyes játszma lehetséges végkimeneteleinek száma azonban mostanában csökkenni látszik. Legfőképp azért, mert Auth Henrik, a Postabank vezérigazgatója a minap elég határozottan elzárkózott attól a lehetőségtől, hogy a PK Bankot, de még inkább a köztudottan tőkehiányos PB-t Princz Gábor egykori bankjával együtt kellene konszolidálni. Szerinte a Postabank egymagában is elég nagy falat, nem lenne szerencsés a már így is kusza, nehezen követhető szálakat tovább bogozni. Ezek után a legkézenfekvőbb megoldásnak a fuzionált bank ismételt magánosítása látszik.
Milyen is lesz hát az új portéka, amely 1999. január elsejétől – az egyesülés révén – már közel húsz tagból álló országos fiókhálózatot mondhat magáénak? A házasságba 16 – ebből vidéken 11 – fiókot adó PB ügyfélköre révén az összeolvadás után mintegy 70 százalékot tesz majd ki a hitelintézet lakossági forrásainak aránya. Merthogy az új bank arculatát jelentősen meghatározzák a PB lakossági hagyományai; ezt célozva várhatók fejlesztések a forrásgyűjtés területén is. A hiteloldalon – jelezte Tormási János – induláskor a magánkör 35-40 százalékkal részesedhet. A lakossági termékeken belül érdemi elmozdulásként a vezérigazgató a befektetési szolgáltatásokat tartja számottevőnek, ezen belül jelentősnek ítéli a PB meglévő lombardhitelezését is. Ez utóbbit az egyesülést követően megerősítve kiterjesztik majd az egész hitelintézetre, szorosan együttműködve a bank brókercégével.
Az egyesülés után összességében mintegy 42 milliárd forintos mérlegfőösszegű bank 18-19 milliárdos kihelyezéssel számol, szemben a 25-26 milliárd forintos betétállománnyal. A saját tőke 10 milliárd forintra rúghat majd, a szavatolótőke pedig körülbelül 7 milliárd forint lesz. Megjegyzendő, a 2,75 milliárdos jegyzett tőkéjű PB hozománya persze cseppet sem rózsás, hiszen saját tőkéje, amely 1997 végén még 972 millió forinton állt (Figyelő, 1998/39. szám), az idén szeptemberre – a veszteséges működés következtében – már 900 milliósra apadt.
A PK Bank a közelmúltban egyébként már jó néhány forintot áldozott szerzeményére, hiszen az 1997 márciusi megvételét követően 1 milliárd forintról 2,75 milliárd forintra emelte a PB jegyzett tőkéjét, majd ezt 250 millió forintos alárendelt kölcsöntőkével toldotta meg. Végül mindezt 500 millió forintos tőketartalék követte. Ha a két bank most nem egyesülne, a törvényi megfelelés érdekében a PB-nek megközelítőleg 2 milliárd forintos újabb tőkepótlásra lenne szüksége.
A jövő évi fejlesztések, új szolgáltatások között Tormási János még előkelő helyen említi az ingatlanfinanszírozáshoz kapcsolódó konstrukciókat, igaz, ezek először a vállalati ügyfelek számára válhatnak elérhetővé. Hasonló a célcsoportja a mezőgazdasági finanszírozást szolgáló termékeknek. Ezeken felül az egyesült hitelintézet rövidesen színre kíván lépni az idegenforgalmi ágazatban is. Itt elsősorban a vendéglátás, a szállodaforgalom és az utazás állna fókuszban, hiszen ezek piaca – banki szempontból – még kiaknázatlan terület. Ugyanakkor teljesen visszavonulnak a vámpénztári szolgáltatásoktól; a PB az utolsó, még működő győri kirendeltségét átadja az OTP Banknak.
A januári egyesülés minden bizonnyal nagy feladatokat ró majd mindkét bankra, ám a mostani helyzetből kiindulva, hosszabb távon ez bizonyulhat a legjobb megoldásnak. Igaz, az összeolvadáskor az új hitelintézet tőkemegfelelési mutatója várhatóan 27 százalék körül alakul majd – szemben a PK jelenlegi 36, illetve a PB 8,7 százalékával -, ami a banki működés szempontjából nem éppen a legkívánatosabb, hiszen az üzleti lehetőségek alacsony kihasználtságát tükrözi. Mindenestre a vezérigazgató úgy véli, 2-3 év alatt elérhető az optimálisnak tartott 10-15 százalékos mutató, s addigra az összeolvadt bank minden bizonnyal megtalálja a helyét a hazai hitelintézeti palettán.
