A legnagyobb dél-koreai vállalatcsoportok (chaebolok) közül jó néhány veszteséggel zárta az elmúlt évet. A Kia autóipari konszern – amely a nagyok közül a legnagyobb bajban van – immár a szakadék szélén táncol. A céget néhány nappal ezelőtt bírósági kényszergazdálkodás alá vonták, és elnöke lemondásra kényszerült. Könnyen más cégek is erre a sorsra juthatnak. A Kia elnöke egyébként kormánynyomásra, a pénzügyminiszter személyes támadása után távozott.
A problémák ugyanis nemcsak vállalatiak, hanem az egész “Dél-Korea Rt.” működését is érintik. A kormány évtizedekig arra ösztönözte a chaebolokat, hogy terjeszkedésükkel járuljanak hozzá ahhoz a törekvéshez, amely Koreát vezető ipari hatalommá kívánta fejleszteni. A családi alapítók ugyanakkor meghatározó befolyást gyakoroltak a vállalatokra, s nemigen törődtek a részvényesekkel. Az óriás chaebolokat adósságokra alapozták: így finanszírozták a termelési kapacitás bővítését és az új üzletágakba történő féktelen benyomulást.
Mindez addig működött, amíg Korea tartani tudta a kivételesen magas, 8 százalék feletti növekedési ütemet: a cégek a gyorsan bővülő forgalomból könnyen törlesztettek a bankoknak. A fellendülés azonban most lassulni kezdett – az idén a GDP növekedését 6 százalék körülire becsülik. Ennek ugyan minden fejlett ország nagyon örülne, a koreai chaebolok fennmaradásához azonban az eddigi feltételek szerint nem elégséges.
Az árbevétel mérsékeltebb emelkedése nyomán e vállalatcsoportok a hitelintézetekhez fordultak tőkeigényükkel. Ám a konjunktúra gyengülése a bankokat is sújtja, a rossz hitelek aránya egyre emelkedik. A gyengélkedő bankok tehát szigorúbb hitelpolitikára rendezkedtek be, ami tovább súlyosbította az ipar gondjait.
Koreára így alighanem olyan tartós dekonjunktúra vár, mint amilyen Japánban tapasztalható. Ha erre sor kerül, akkor nyilván visszafogják a vállalati beruházásokat, az iparban szerkezetátalakítás megy végbe, a bankok pedig körültekintőbb hitelezési politikát alkalmaznak majd. Egyesek az ingatlanárak drámai zuhanásától is tartanak, mivel a bajban levő chaebolok arra kényszerülhetnek, hogy eladják ingatlanjaikat, vállalkozásaikat és egyéb eszközeiket.
A 30 legnagyobb chaebolnál az átlagos adósságteher négyszerese a saját tőkének. A Kia esetében a 10,7 milliárd dolláros adósság a saját tőke ötszörösére rúg. A cég adósságának felét a gyengélkedő haszongépjármű, acélipari és építőipari üzemek viselik – ezek miatt a vállalatcsoport mintegy 140 millió dolláros veszteséggel zárta a tavalyi évet. A kényszergazdálkodás minapi bevezetését az államosítás előfutárának tekintik.
Az adósságszolgálat teljesítése egyre nagyobb gondot jelent a nagyoknak. A belföldi értékesítés stagnál, a verseny erősödése pedig szinte minden exportágazatban lejjebb nyomta a világpiaci árakat. A koreai chipgyártók nyeresége például tavaly 90 százalékkal zuhant, mivel a piac – részben a saját gyors terjeszkedésük miatt – telítődött.
Ráadásul, egyik chaebol sem számíthat arra, hogy hátralékait könnyen megszerezhető hitelekből törlesztheti. Eddig a kormány nyomást gyakorolt a bankokra, hogy mindenképpen finanszírozzák az ipari beruházásokat. Most azonban a túlélésért küzdő hitelintézetek bejelentették, hogy elegük van a hitelezési politika állami irányításából. A szigorítást ma már a kormány gazdasági reformerei is támogatják. A kormány így kezdi felszámolni a bankok és a chaebolok közötti szoros kapcsolatokat, ami azt jelzi, hogy immár a kabinetet is aggasztja a vállalatok tőkeáttétele és az elégtelen hatékonyság. A gondok tovább erősödhetnek, mivel a gazdaság stagnálása a vállalkozások és a bankszek-tor átalakítása alatt is folytatódhat.
A helyzet mégsem teljesen kilátástalan. Szakértők szerint Korea úgy kerülheti el az eszközök értékvesztését, hogy az ingatlanok és az ipari eszközök fokozatos eladására néhány “rossz bankot” alapít – ahogy ez az Egyesült Államokban, Japánban és Svédországban is történt. Ha emellett a zárt kötvénypiacot megnyitnák a külföldi befektetők előtt, akkor az egészséges koreai cégek új tőkeforráshoz juthatnának, és javulna a többiek pénzügyi fegyelme is.
A gazdasági növekedés lassulása és a vállalati gondok erősödése mindenesetre egyre sürgetőbbé teszi az ehhez hasonló reformokat, újabb érveket adván a pénzügyminiszternek, aki szerint a változás és az átalakítás immár nem választás kérdése, hanem a túlélés egyetlen lehetősége.
