Október elején Budapesten tartotta éves közgyűlését az európai lízingszövetség, a Leaseurope (lásd külön írásunkat). A kontinens ezen iparágának legjelentősebb vezetőit felvonultató tanácskozáson több, a lízing európai és globális helyzetével foglalkozó referátum is elhangzott.
Európában a növekedés ellenére komoly problémákkal kell szembenéznie a lízingszektornak – hangsúlyozta Toon Sanders, az eindhoveni De Lage Vendorlease b. v. ügyvezető igazgatója, aki mellesleg a tilburgi és az eindhoveni egyetemen is tanít. Bár a legutóbbi három év 35 százalékos növekedést hozott, a megelőző évek visszaesését is figyelembe véve 1991 és 1996 között a növekedés mindössze 10 százalékos, ami 2 százalékos éves átlagos bővülésnek felel meg. Ez pedig – vélekedett a holland professzor – nem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a lízingszolgáltatások jövedelmezőségének csökkenését. A költségek növekedésével, a verseny éleződésével, valamint azáltal, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt még piaci életgörbéjének kezdeténél tartó pénzügyi lízing mára széleskörűen elterjedt, és tömegszolgáltatás formájában egyre szélesebb rétegek számára érhető el, a költség-ár viszonyok alapvetően megváltoznak. (A pénzügyi lízing aránya az összes lízingtevékenységen belül – mely 1992-ben még 90 százalék volt – egy felmérés szerint ugyan csökken, de még jövőre is meghaladja a 80 százalékot. Helyére az operatív lízing és egyéb típusok lépnek.)
A lízing jövedelmezősége 1991 és 1995 között a szakértő becslése szerint legalább 10 százalékkal csökkent. Ennek ellensúlyozásához hasonló arányú forgalomnövekedésre volt szükség. Ezt ugyan sikerült teljesítenie az európai lízingiparnak, ám ehhez az újonnan létrejött közép- és kelet-európai piacok produkciójára is szükség volt. Közelebbről szemlélve az európai lízingpiacon meghatározó hat országot, 1991 és 1996 között összességében csak Nagy-Britanniában és Németországban bővültek a szükséges mértékben a lízing-szolgáltatások; Hollandiában stagnálás, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban pedig csökkenés volt tapasztalható (a vezető hatok elmúlt két és fél évi teljesítményéről lásd táblázatunkat).
A fentiekből az a következtetés adódik, hogy forgalomnöveléssel nem lehet ellensúlyozni a jövedelmezőség csökkenését. Marad a másik két megoldás: a költségek leszorítása, illetve nagyobb értékű szolgáltatások nyújtása. A professzor az utóbbit tartja célravezetőnek; az elsőként említett módszer alkalmazása esetén ugyanis félő, hogy egy negatív “menynyiség-ár spirálba” kerül a piac (azonos bevétel eléréséhez egyre több lízingbe adott eszközre lenne szükség, ami viszont egyre lejjebb nyomná az árakat). Nem marad tehát más hátra, mint a mennyiség helyett a minőségre koncentrálni, több eszközarányos hozzáadott értéket szállítani, amiben döntő szerepe lehet a beruházási javak előállítói által létrehozott finanszírozóknak.
Az egyes európai országok között egyébként a lízingpiacok termékszerkezete tekintetében is jelentős eltéréseket találunk. Elég összehasonlítani a két legfejlettebb piacot, s máris látszik, hogy amíg például az autólízing aránya Németországban 58 százalékos, addig Nagy-Britanniában ugyanez csupán 35 százalékot ér el. Ugyanakkor a gépek és ipari eszközök aránya a briteknél 30 százalékos, míg a németeknél csupán 7 százalékot tesz ki.
Az európai piac integrációja és az egységes európai fizetőeszköz majdani bevezetése várhatóan tovább élezi majd a versenyt a kontinensen, miközben egyre erősödik a hatalmas tőkével rendelkező amerikai lízingcégek képviselte konkurencia is.
Ezen utóbbin nem is nagyon lehet csodálkozni. Az amerikai lízingpiac helyzetéről beszámoló Tom Wajnert, az AT&T Capital Corporation elnökének szavaiból ugyanis kiderült: a tengerentúlon sokkal dinamikusabban fejlődik az iparág, mint az öreg kontinensen. Az amerikai gazdasági konjunktúrának köszönhetően szinte megállíthatatlanul nőnek a beruházások, amelyek finanszírozásából a lízingnek mindmáig sikerült megtartania 30 százalékos részesedését. A tavalyi 563,1 milliárd dollárnyi eszköz-befektetésből 168,9 milliárdnyit adtak (és vettek) lízingbe, az idei várható 570,1 milliárdból pedig az előrejelzések szerint 176,2 milliárdnyi lesz a lízing részesedése. Igaz, szabályozási kérdésekben a tengerentúlon sem mindig sikerül a lízingszakmának zöld ágra vergődnie az államigazgatással, ám a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a cégek odaát képesek voltak jelentősen csökkenteni a költségeket, és tevékenységüket hosszabb távra is megtervezni. A gazdasági növekedés eredményeképpen pedig elegendő tőke áll a lízingipar rendelkezésére a beruházási eszközök finanszírozásához – méghozzá elfogadható kamatok mellett.
A konferencia szervezői nem feledkeztek meg arról, hogy az ingatlanlízingnek különösen nagy jelentősége lehet a jövőben Közép- és Kelet-Európában. Éppen ezért – a régióbeli szakemberek kérésére – a budapesti tanácskozáson külön előadás foglalkozott az ingatlanlízing kérdéseivel. Mint azt Antonio Falo, a Leaseurope Ingatlanlízing Bizottságának elnöke aláhúzta, ez az üzletág Európában továbbra is őrzi kiemelkedő jelentőségét: tavaly 15,8 milliárd ecu értékben lízingeltek ingatlanokat a kontinensen, ami csaknem 15 százalékos részesedést jelent a lízingpiac egészéből. A három európai “ingatlanlízing-hatalom”: Németország, Franciaország és Olaszország részesedése több mint 75 százalékos a kontinens ingatlanlízing iparából. A legjelentősebb az irodaépületek lízingje, 34 százalékos részaránnyal, amelyet az ipari épületek követnek 26 százalékkal. A szállodaépületek lízingje ugyanakkor szinte a nullára esett vissza, amiben az adósságtörlesztéssel kapcsolatos rossz tapasztalatok is szerepet játszottak.
Az ingatlanlízing nagyban elősegítheti a gazdaság növekedését a közép- és kelet-európai államokban – vélte az olasz ingatlanlízing-szakértő, egyebek mellett a második világháború utáni Franciaország példájára hivatkozva. Nyilvánvaló, hogy a régióban nagy szükség van az ipari és a kereskedelmi jellegű létesítménypark folyamatos megújítására. Ezt a szükségletet kihasználva talán a helyi lízingszövetségek is eredményesen lobbyzhatnak saját kormányaiknál a jogi és szabályozási problémák megoldása érdekében.
