Magyarországon mindmáig közel nyolcszáz cég döntött úgy, hogy hivatalosan is deklarálja: minőségi termékek előállításával foglalkozik. Önmagában véve egyetlen tanúsítási procedúra átlagban 800 ezer – a kisebb cégek esetében legfeljebb 300-400 ezer – forintba kerül. Igaz, ehhez még hozzá kell adni a kapcsolódó tanácsadás nagyjából 200 ezres összegét is. Valójában azonban a szabványok beszerzése jóval több pénzt emészt fel, hiszen az említett kiadások csak egyharmadát teszik ki azon beruházásoknak, amelyek nyomán egy cég eljut odáig, hogy elindíthassa és befejezhesse a tanúsítvány megszerzésének folyamatát.
Lovász Szabó Tamás, a TÜV Rheinland Euroqua Kft. ügyvezető igazgatója 10 milliárd forintra teszi azt az összeget, amit a hazai vállalatok az ISO 9000-es minőségtanúsítási “család” valamelyik változatára fordítottak vagy fordítanak 1997 végéig. Jövőre ez az összeg újabb 4 milliárd forinttal gyarapodhat.
A roham a minőségi bizonyítványokért 1993-ban kezdődött, s azóta évente rendre megkétszereződött a tanúsítást szerzők száma. Idén már legfeljebb 50-60 százalékkal nőhet a kör létszáma – igaz, a korábbiaknál sokkal magasabb bázisról indulva. Tarr József, a minőségbiztosítással bíró cégek egy részét tömörítő ISO 9000 fórum titkára szerint a jövő év első felében a tanúsítottak száma már átlépheti az ezret. S amennyiben a folyamat eléri a kisvállalatokat, illetve a gazdasági fejlődés erőteljesebben megindul, akkor az ezredfordulóra akár 3-4 ezer “családtag” is lehet az országban. Ezzel szemben Bobok György, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) kereskedelemfejlesztési és befektetés-ösztönzési főosztályának helyettes vezetője úgy látja: akinek fontos volt, az már beszerezte a tanúsítást, vagy elindította a megszerzését, ezért két-három év múlva inkább visszaesés várható.
A folytatásról vallott eltérő nézetek ellenére az elmúlt évek történései gyors felzárkózásra utalnak; arányait tekintve a hazai cégek 1999-re elérhetik a német átlagot – hallhattuk Czitán Gábortól, a piacvezető TÜV Rheinlad Hungária vezér-igazgatójától. A cég felmérése alapján a tanúsítottak kétharmada középvállalat (azaz évi 100 millió és 1,25 milliárd forint közötti árbevétellel rendelkezik), növekszik ugyanakkor a kisvállalkozások aránya is. Árbevétel szempontjából az érintett cégek 23 százaléka tartozik a nagyvállalati kategóriába. Az ágazatok alapján történő besorolásban a gépipar vezet (32 százalék) az elektrotechnika (15 százalék) előtt. Bármilyen furcsán hangzik, a tanúsíttatók közt kórház is akad: egy Zala megyei egészségügyi intézmény külföldi vendégei bizalmának megtartásával, és “távlati terveivel” indokolta a szabványszerzést.
A szabványt egyébként nem “örökbe” adják, ezért megtartására nagyon ügyelnek a társaságok. A tanúsító cégtől függően 6-12 havonta vizsgálják felül a minőségi szabványok teljesítését, 3 évente pedig újra kell tanúsíttatni az egész vállalatot. A szigorúság ellenére a ISO 9000 fórum titkára csak egyetlen olyan esetről tud, amikor 3 hónapra felfüggesztettek egy céget azért, hogy “a tapasztalt hibákat kijavítsa”.
E pozitív tendenciára az ISO 9000 fórum 129 minőségtanúsítással bíró vállalatot érintő felmérése adhat választ. Az elemzésből kiderül: a társaságok tíz fontos mutatóból képzett “piaci sikerindexe” 3 éves összehasonlításban 57 százalékkal növekedett. A legkisebb növekedés 20, a legnagyobb 90 százalékos volt. Az exportpiacokon pedig átlagértékben 48 százalékkal emelkedett ugyanez az index. Akad iparág, ahol labdába sem lehet rúgni tanúsítás nélkül – tette hozzá Czitán Gábor -, hiszen a piac részéről a minőség alapkövetelmény, s ezt leginkább az ISO 9000 képes igazolni.
Felvetődhet azonban a kérdés, hogy mi a fontosabb a magyar vevő számára: a minőség vagy az ár? Kérdésünkre Tarr József egy EU-felmérésből idézett. E szerint a kontinensen 15 éve tízből kilenc vevő az árat tette az első helyre, ma nyolc vevő a minőséget nevezi meg a legfontosabb vásárlási szempontként. Tarr József szerint tendenciájában nagyjából hasonló változás zajlott, zajlik le Magyarországon is.
A minőségtanúsítás mellett ugyancsak megindult a környezettanúsítási – ISO 14000-es – rendszerek kiépítése. Egyelőre három tanúsított vállalat létezik, ám a szakma ebben az esetben is az ISO 9000-eshez hasonló karrierre számít. Igaz, némi megkötéssel, hiszen az érintettek száma itt lényegesen kisebb. Alapvetően azért is, mert a nagyszámú szolgáltatói kör nem érdekelt a környezettanúsítás megszerzésében. A teljes ISO 14000-es piacot Czitán Gábor néhány százmillió forintosra becsüli, s szerinte a tanúsítások felfutása valószínűleg 1999 körül indul majd meg. A telepítés költsége – bár a két rendszer közt 30-40 százalékos átfedés van – mindenképpen magasabb a 9000-esnél, 1-3 milliósra becsülhető.
Megkezdődött a kizárólag autóipari beszállítókra vonatkozó QS 9000 rendszer kiépítése is. A szabványban 3 éve állapodtak meg a detroiti hármak: a Chrysler, a General Motors és a Ford; ezen autógyár-óriások közös “házi” szabványáról van tehát szó. Beszállítónak csak azt fogadják el, aki teljesíti a QS 9000 követelményeit. S jóllehet, a rendszerhez csatlakoztak például a svéd és amerikai autó- és teherkocsigyártók, jócskán akadnak olyanok is, akik nem támogatják a rendszert. A németek például más szisztéma alapján dolgoznak, Japán, Tajvan, Dél-Korea pedig elzárkóztak, mondván: saját gyári előírásaik vannak. Magyarországon eddig az Opel egyik beszállítója kapott QS tanúsítványt, egy másiknál pedig most folyik a rendszer telepítése. Miután azonban a hazai beszállítók száma alacsony, a most indult autóipari szabvány kiépítése hamarosan be is fejeződik.
A QS-rendszertől függetlenül, a minőség- és környezettanúsítás után a folytatást a munkavédelem és biztonságtechnika jelentheti – európai “rendszeresítésük” az ezredforduló körül várható -, s ez már a magyar cégek szinte teljes körét érintheti.
