Hat évvel ezelőtt sok támadás érte az akkori Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat privatizációját. A monopolhelyzetű feldolgozó eladását a termelők nem támogatták, mert attól tartottak, hogy kiszolgáltatottá válnak a majdani ártárgyalásokon. A kiírásra egy olajosmag-termelői csoport is pályázott, ám a zömmel kárpótlási jegyekkel induló termelők előtt végül a készpénzzel fizető, multinacionális Cereol nyerte meg a tendert. (A döntés ellen a vesztes csoport bírósághoz fordult; első fokon meg is nyerték a pert, ám a jogvita még ma sem zárult le.) A hajdani országos nagyvállalati formában működő cég a privatizációt követően kettévált. Az egyik tulajdonos az olajosmag-feldolgozó Cereol Rt. lett, a másik pedig a margarin- és mosószergyártásban érdekelt Unilever. A két érdekeltség – állítják a feldolgozók – teljesen független egymástól, semmilyen tulajdoni kapcsolódás nincs közöttük. Az agrártárca a fenyegető egyeduralmi helyzetet azzal igyekezett megszüntetni, hogy felszabadította az olajos magvak kivitelét – a termelők így évente mintegy 200 ezer tonnányi magot exportálnak. A versenyt a végtermékek esetében is megteremtették. A termelők szerint azonban még sincs minden rendben, hiszen a környező országokban is legfeljebb egy-két ezer forinttal adnak többet tonnánként a napraforgóért, a szállítás pedig ennél többet visz el. Éppen ezért a magexportot szerintük nagyobb összeggel kellene támogatni. Enélkül ugyanis a hazai növényolaj-termelés könnyen elsorvadhat. A gazdák úgy vélik, a Cereol egyre kevesebb magot vásárol, s szép lassan bezárja majd a gyárakat, az olajat pedig külföldről fogja beszerezni. Gyanús a termelőknek az is, hogy az eddig bezárt üzemek leszerelt gyártósorait a társaság nem adta el. Érvelésüknek ugyanakkor ellentmondani látszik, hogy a cég valóban leállította a korszerűtlen üzemeket, ám feldolgozó-kapacitását bővítette, s több milliárd forint értékű beruházást hajtott végre.
