Még mindig késik az országos rádió- és televíziócsatornák privatizációs pályázatának kiírása, noha a médiatörvény rendelkezései szerint a felhívásokat június elsejéig közzé kellett volna tenni. Az Országos Rádió és Televízió Testületnél (ORTT) bíznak abban, hogy a véghatáridőt illetően (a törvény 1997. január elsejét jelöli meg a kereskedelmi tévéadók megindulásának időpontjaként) nem lesz csúszás, s úgy vélik, az eddigi késedelmek még behozhatóak.
Nem éppen indokolt az ORTT optimizmusa, hiszen számos, a privatizációhoz nélkülözhetetlen kérdés sorsa egyelőre eldöntetlen, s ezek egyike is elég ahhoz, hogy a feszített határidőkre alapozott elképzelés megvalósulását késleltesse. Amennyiben viszont egyértelművé válik, hogy a törvényben foglalt határidők nem tarthatók, úgy jogilag elkerülhetetlen a törvény módosítása.
Jánosi György MSZP-alelnök szerint biztos, hogy a törvény által előírt határidőre nem kezdhetik meg működésüket az új kereskedelmi médiumok, és így elkerülhetetlen a törvény őszi módosítása. A technikai okokkal indokolt változtatásokon kívül a módosítás mellett szól az is, hogy a törvény egyes passzusai (a magyar produkciók definíciója, illetve egyes reklám- és szponzorációs szabályok) nem illeszkednek az Európai Unió elvárásaihoz. A törvénymódosítás ellenzői ugyanakkor tartanak attól, hogy ha a korábban keserves kompromisszummal lezárt kérdésekről új vita kezdődik (például a közszolgálati média felügyeletét, a kereskedelmi csatornák számát illetően), akkor ismét hónapokkal eltolódhat az átalakítás. Az ORTT is szeretné elkerülni a törvénymódosítást, s inkább egyszerűen lenyelné a késés – és ezzel a törvénysértés – tényét. Kérdés, hogy egy ilyen “mulasztásos törvénysértésnek” van-e, lesz-e következménye a pályáztatás jogszerűségére.
A jogi problémákra utal az általános pályázati feltételek ügye is. A Testületnek az elmúlt héten a Művelődési Közlönyben megjelent állásfoglalása szerint az országos frekvenciák megpályáztatásakor nincs szükség a nyilvánosság bevonására. Az időigényes közmeghallgatás törvény szerinti előírásainak átugrásával ugyan lerövidíthető a pályáztatás időszaka, ám aggasztó, hogy a törvény felügyeletével megbízott hivatal máris ilyen “pragmatikusan” értelmezi a nyilvánosság bevonására vonatkozó törvényi előírásokat. A meghallgatás megtartásával kapcsolatos végső döntés augusztus 1-je, az általános pályázati feltételek véglegesítése után várható.
Az ORTT-től kapott információink szerint két országos rádiós és két televíziós csatornát még augusztusban megpályáztatnak, s így novemberben megkezdődhetne a benyújtott pályázatok elbírálása. Ha viszont betartják a törvényben előírt ütemezést, akkor – a közmeghallgatások, a változásoknak az átvezetése és a közzététel után – leghamarabb augusztus végén írható ki a végleges pályázat, s a benyújtásra rendelkezésre álló három hónap múlva (november végén) kezdődhet meg az elbírálás. Hiába hirdetnek azonban pályázati nyertest december közepén-végén, az adás már nem indulhat meg január elsejéig: a felkészülési időt a lehetséges pályázók három-hat hónapra taksálják. Mindennek fényében az ORTT mostani döntései nehezen értelmezhetők másképpen, mint egyfajta üzenetként: a testület igyekszik a törvény módosítása előtt “kiírt” helyzetbe hozni a pályázatokat, véglegessé tenni a privatizáció tényét, s ezzel eleve lehetetlenné tenni a médiaprivatizációs koncepció megváltoztatását. Mindez feltehetően a lehetséges befektetőket is megnyugtatná arról, hogy a tévéprivatizáció nem jut az Antenna Hungária magánosításának sorsára.
A monopolhelyzetben lévő műsorszóró vállalat tervezett privatizációja alapvetően befolyásolja a műsorok sugárzásának körülményeit. Az ORTT a privatizáció elhalasztása mellett érvelt, a jelek szerint sikerrel: egy július 16-án megtartott mini-kabinetértekezleten, melyen Suchman Tamás, Medgyessy Péter, Lotz Károly és Magyar Bálint vett részt, Révész Tamásnak, az ORTTelnökének sikerült elfogadtatnia a testület álláspontját a műsorszórás állami kézben tartásával és a médiatörvénnyel összefüggő tőkeemeléssel kapcsolatban. (A médiatörvény szerint a harmadik, földi terjesztésű csatornát úgy kell kiépíteni, hogy az a jelenlegi ötven helyett az ország lakosságának legalább hetven százalékát érje el az adások megindulásának időpontjára.) Az áprilisban meghirdetett privatizációra váró külföldi befektetők nagy bánatára tender tavaszig nem várható, s a harmadik csatorna kiépítésének költségeit az ÁPV Rt. privatizációs bevételeinek terhére végrehajtott tőkeemeléssel fedezik.
A televíziós beruházás hatalmas költségigénye és a viszonylag lassú megtérülés (szakemberek szerint legalább négy-öt év) miatt alig van olyan magyar szakbefektető, amely egymaga elég lenne a konzorciumban való részvételhez. Ez felértékeli a médiaprivatizáció iránt érdeklődő magyar bankok: a már jelentős sajtóbefektetésekkel rendelkező Postabank, a Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az OTP szerepét. A pályázati feltételek véglegesítésekor az ORTT-nek lehetősége lesz arra, hogy a konzorciumokban részt vevő pénzügyi és szakmai befektetők arányát befolyásolja. Információink szerint a pénzintézetek egyelőre nem kötelezték el magukat egyik befektetői csoport mellett sem, s azzal mindenképpen megvárják majd a pályázati kiírások nyomán elkészített üzleti terveket. Még az sem dőlt el, hogy a bankok egymás között megállapodnak-e az együttműködésről, ezzel mintegy kész helyzet elé állítva a magyar partnert kereső külföldi befektetőket. A bankok részvétele ugyanakkor a média-befolyásolás közvetett eszközeként a politikusok számára is fontos lehet. Az összeférhetetlenségi szabályozás az ismert szereplők közül a nagyobb sajtóbirodalommal rendelkező cégeket (a Postabankot, a Vicót, illetve a Népszabadságot kiadó Bertelsmannt) érintheti.
A négy felsorolt cég tervezett pályázati stratégiája és megközelítése nem egyforma. A CLT elsősorban arra épít, hogy a pályázat során érvényesül majd hatalmas tőeereje és az a tény, hogy jelentős nemzetközi tapasztalok állnak a háta mögött. A céget Magyarországon képviselő Pártos Ferenc nemrégiben tanulmányban fejtegette annak következményeit, amit a nagy nemzetközi médiavállatok összeolvadásával előállt új helyzet jelent. – Független, nagy konszernekhez nem tartozó kereskedelmi tévécsatornák fenntartása hosszabb távon nem látszik járható útnak – írja. Pártos szerint a magyarországi bankokat is üzleti, nem pedig politikai megfontolások vezetik majd, s oda fektetnek be, ahol eleve sok pénz van. Amennyiben érvelése helyes – és a pályázatot elbíráló ORTT is eszerint ítél majd -, az a CLT és a hatalmas francia konszern, a TF1 esélyeit növeli a pályázaton. Ezek a cégek ugyanis nemcsak tőkét, hanem gyártókapacitást, know-howt, háttéripart is készen hoznak, s jóval kevésbé kiszolgáltatottak az esetleges veszteségeknek is. Mindkét cég képes rá, hogy ajánlatot tegyen az MTV székházának felépítésére is.
A Magyarországon szintén jelen lévő Murdoch-cég, a News International egyelőre vár, s jóval kevésbé aktív, mint a CLT és a TF1. – Ha esetleg valamit elpasszolunk, hát istenem: nem kell annyira kapaszkodnunk ebe a lehetőségbe, mint a többi pályázónak – mondta Sneé László, a cég magyarországi képviselője, utalva ezzel a Murdoch-birodalom terjeszkedésére, melyhez képest a kicsi és bizonytalan magyar piac nem nyom sokat a latban.
A kisebb tőkeerejű pályázók szerint azonban nem egyedül a pénz és a súlycsoport dönt majd, mert a magyarországi csatorna üzemeltetéséhez nem feltétlenül van szükség egy multi erőforrásaira. A Tolvaly Ferenc vezette MTM Kommunikáció jó egy éve igényes közszolgálati műsort is nyújtó kereskedelmi televízió tervét festi le, ám ennek jelentősége mára némileg csökkenni látszik (minden pályázó a közszolgálati tartalmak magas szintjét ígéri). A törvény elfogadása és az ORTT felállása óta ugyanakkor egyre csökken a televíziós filozófiák, a közszolgálatiság és más “puha” tényezők szerepe, s mind többet számítanak a stabil médiagazdaság megteremtésével kapcsolatos tényezők. A kereskedelmi és három közszolgálati csatornával (MTV1, MTV2, Duna Tv) felálló magyar televíziós piacon a nagyobbik, előnyösebb hirdetési pozíciókat jelentő kettes csatorna a hirdetési piac negyven-ötven százalékára számíthat. Ez a mai árakon – évi körülbelül tizenhat milliárd forintos nettó összes televíziós reklámmal számolva – 7-8 milliárd forintot jelent. A maradékon elsősorban a másik csatorna, illetve a Magyar Televízió egyes csatornája osztozik majd. Ez utóbbi – amennyiben sikerült gazdálkodását racionalizálnia -, a reklámkorlátok ellenére viszonylag kedvező pozícióban lesz, hiszen az előfizetői díjbevétel mellett az állam által fizetett sugárzási költségek is könnyítik a finanszírozását. Kétséges ugyanakkor, hogy el tud-e tartani egy ekkora piac ennyi versengő televíziót.
Ez a körülmény szintén a multiknak kedvezhet: az ORTT egyik szakértője szerint a magyar piacra való belépésükkel a reklámpiac forgalma is nőhet. Szerényebb anyagi lehetőségei miatt nem kizárt, hogy az MTM és esetleg a CME is eleve a kisebb, ám kötelezettségvállalásban is kevesebbet igénylő harmadik csatornát célozza majd meg. Ugyancsak nagy a valószínűsége, hogy az ORTT kétfordulós pályázatot ír ki, s a két forduló között lehetőség lesz majd az egyes pályázók összefogására is. Ez azért is valószínű, mert minden érdekelt szeretné elkerülni, hogy a tévéprivatizáció körül botrányok robbanjanak ki. A törvényt elfogadó pártok és a hírműsorok ügyében különösen érzékeny politikusok nem utolsósorban azért voksoltak két kereskedelmi csatorna megindításra, mert csökkenteni kívánták annak esélyét, hogy akár a kormánypártok, akár az ellenzék úgy érezhesse: a másik “nyúlta le” az elektronikus médiát.
Ami az esélyeket illeti, számos résztvevő véli úgy, hogy az amerikai cégek kisebb sansszal indulnak az országos televízióért folyó versenyben, s a zászló a német érdekeltségű vállalkozásoknak áll. Ezt erősíti meg az is, hogy a TF1 és egy német befektetőcsoport között aláírás előtt áll a megállapodás. A TF1 arra építi stratégiáját, hogy az Európai Unió felé orientálódó magyar médiagazdaságban egy német-francia érdekeltség verhetetlen lesz majd. Ugyanez a logika a luxemburgi-német CLT-UFA számára is kedvező. Baló György, a CME-érdekeltségű 2002 Kft. igazgatója viszont azt hangsúlyozta: nem volna szerencsés, ha az írott sajtó után az elektronikus média is német kézbe kerülne.
A korábban a televíziós privatizációban szóba jöhető jelöltként emlegetett magyar vállalkozások, elsősorban a Vico és a Nap Tv Kft. meglehetősen rossz eséllyel indulnak a privatizációban. Ennek oka elsősorban az, hogy technikai felszereltségük, műsorkészítő kapacitásuk a nagyobb cégek számára nem jelent komoly értéket, az önálló indulást pedig anyagi erejük nem teszi lehetővé. Szintén rosszat tett esélyeiknek a Nap Tv reggeli műsora körüli zavaros hercehurca is. Némiképp több esélyük van a kevesebb botrányt kavart televízióknak, elsősorban a TV3-nak, hogy valamilyen formában együttműködhessenek a nemzetközi cégekkel.
Mindez azonban csak a pillanatnyi állapotokat tükröző találgatás. Mindaddig, amíg a pályázati kiírás, az Antenna Hungária és a törvény esetleges módosítása körüli bizonytalanságok meg nem oldódnak, aligha állítható, hogy a televízióprivatizációban az erőviszonyok átláthatóvá válnak. Erre a leghamarabb augusztus végén kerül majd sor.
