Karintiában még a városnézés is izgalmas
A karintiai régióban igen csak magas az egy „négyzetméterre” eső hegyi kastélyok és többszázéves múltra visszatekintő települések száma, azonban ezek a helyek cseppet sem merítik ki az unalmas városnézés fogalmát. A nevezetességeket mindig egy kicsit megfűszerezik az érdekességek, melyről a helyi lakosság vagy a hivatalos idegenvezető mesél, az újfajta, izgalmas, esetleg modern megoldások vagy a lenyűgöző gasztronómiai élmények.
A tartományi fővárosban, Klagenfurtban a lenyűgöző címerterem és a kápolna mellett a plébániatorony szintén új perspektívákat kínál: a 225 lépcsőt követően csodálatos kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. Emellett Daniel Hofstätter toronyőrre is számíthatunk, hogy kitűnően elszórakoztatja a látogatókat mulatságos és izgalmas történeteivel.
Ha a legkisebbek egy kis extra szórakozásra vágynak, a városon végig futó csatorna partján meglátogathatjuk a miniatűr játékvárosokat rejtő Minimundust. Híres épületek és terek kicsinyített másai között sétálhatunk: többek között megtalálható a New York-i Szabadság-szobor, a Fehér Ház, Rómából a Szent Péter tér a Bazilikával, a pisai ferde torony, a párizsi diadalív és az Eiffel-torony, a Londoni Tower, de még a budai Halászbástya is.
A tartományi fővárostól nem messze eső kilátót, a Pyramidenkogel-t feltétlenül érdemes meglátogatni, a programot ráadásul egy izgalmas hajókirándulással is összeköthetjük. A világ legmagasabb fából készült tornyának tetején csaknem 100 méter magasságban 360 fokos panoráma tárul a szemünk elé a lenyűgöző karintiai tó- és hegyvidékre, de csakis miután megmásztuk a 441 lépcsőt (természetesen lift is elérhető). Ha ez önmagában még nem lenne elég különleges, a bátrabb látogatók egy hosszú, fedett, a kilátón kívül kanyargó csúszdán is visszajuthatnak a földre.
A Közép-karintiai régió legalább annyi izgalmat tartogat
A Wörthi-tótól indulva gyönyörű környezetben, a klagenfurti csatorna, majd a Glan patak partján, akár bérelt kerékpárral vagy ún. e-bike-al is tehetünk biciklitúrákat. Maria Saal székesegyháza és környéke egy egész délelőttös programot biztosít. Érdemes a kerékpártúrát tovább is tervezni a közép-karintiai régióba, a karintiai vizek mentén.
Ha nem is szállunk meg ott, semmiképp nem érdemes kihagyni a Hotel Stift St. Georgen am Längsee szállodát, hiszen csodálatos temploma és kolostorra emlékeztető épülete önmagában is érdekes látványosság. Nem utolsó szempont, hogy a közelben terül el a Längsee, Közép-Karintia egyik leggyönyörűbb tava.
Ha még nem teltünk el a kastélyokkal és erődökkel, ebben a régióban is bőven lesznek lehetőségeink. Hochosterwitz várában fantasztikus kiállításon keresztül nyerhetünk bepillantást a többszáz évvel ezelőtt élt emberek életébe, főleg, hogy a helyi kovács a mai napig középkori technikával dolgozik a várban. Ha pedig egy középkori kastély modern felújítására is nyitottak vagyunk, a Taggenbrunn kastélyt sem hagyhatjuk ki.
Közép-Karintia legjobb kávézóját és csokoládé-manufaktúráját rejti Friesach városa
Ha eddig nem elevenedett volna meg kellőképpen a középkor szelleme, elég csak Friesach városába ellátogatnunk, ami már a kelta és római időkben is lakott volt. A mesébe illő kisváros azonban nem csak többszáz éves városfaláról, kastélyairól és csodálatos akusztikájú templomáról híres. Itt található az évszázadok óta a Craigher család tulajdonában álló Craigher cukrászda és csokoládé manufaktúra, ahol minden egyes bonbon, sütemény és csokoládé kézzel készül, és még a csokoládé-készítés rejtelmeibe is bepillantást nyerhetünk.
A sportolni vágyóknak minden egy karnyújtásnyira van
Nemcsak változatos sportolási lehetőségek közül választhatunk, de a különböző korosztályok is ugyanúgy megtalálják a leginkább megfelelő mozgásformát. A helyi nyugdíjasok fiatalokat megszégyenítő módon kaptatnak vagy kerékpároznak fel a hegyre, úsznak a tiszta hegyi tavakban, vagy nordic walking-oznak. A nyugalomra vágyók pecázhatnak a tóban vagy kirándulhatnak a számtalan útvonal egyikén. Mintegy 3000 kilométernyi jelzett hegyikerékpáros útvonal várja a nagyobb kihívást keresőket.
A kisgyermekes családok strandolhatnak, vízibiciklizhetnek, csónakázhatnak, vagy kipróbálhatják a SUP-ot is. A téli hónapokban a sífutás, a síelés és a korcsolya is kihagyhatatlan lehetőség. Karintia leghosszabb és legnagyobb folyója, a Dráva kanyargó zöld szalagként szeli át Ausztria legdélebbi tartományát: a kerékpárosok mellett egyre több kajakos vagy kenus, valamint SUP-rajongó is felfedezte magának a folyót.
Gasztro-kánaán a slow-food jegyében
Karintia konyhája általánosságban nem idegen tőlünk. Ők is szívesen fogyasztják a marhahúslevest, a rántott csirkét, van krémesük, rétesük és buktájuk is. Karintia vendéglátósai azonban kiemelten büszkék arra, hogy köreikben általános törekvés az ún. „slow food” életérzés követése.
A karintiaik szeretnek enni, inni, élni, támogatják a helyi konyhák, ételek és étkezési szokások megőrzését és népszerűsítését, azonban nyitottak mindenre, ami minőségi, finom és a slow food jegyében készül. Karintia déli részén ráadásul a három ország – Ausztria, Olaszország és Szlovénia találkozásánál erőteljesen hatnak egymásra az ízek és szokások, így a fogások között ugyanúgy megtalálhatók a helyi specialitások, mint a töltött tésztatáska, a Kärtner Kasnudel a főtt marhahússal készült Tafelspitz vagy a fahéjas-mazsolás Reindling, illetve az olasz és szlovén konyha fűszer- és ízvilága. Ha valaki igazán kulináris élvezetre vágyik, arra is van lehetőség, legyen az rántott tojássárgájában tálalt tatárbifsztek, halas falatokkal tálalt céklaleves vagy epres malátaparfé.
Saját borok és sörök
A karintiai bortermelés több mint ezeréves múltra tekint vissza. Egy kisebb kihagyás után mára Karintia klímája az elmúlt években olyan kedvező lett, hogy számos helyen újrakezdték a bortermelést, mégpedig nagy sikerrel. Sörökben sincs hiány: az egyik étterem tulajdonosa büszkén mutatja meg saját házi sörfőzdéjét, ahol nagy szakértelemmel és szeretettel készül a mindössze négy összetevő – komló, maláta, élesztő és víz felhasználásával készített helyi sör, évi többszáz hektoliter mennyiségben.
Mindenki megtalálja az általa kedvelt szálláshelyet
Ötcsillagos vagy a számos alternatíva egyike: a karintiai szálláshelyek ugyanolyan színes képet mutatnak, mint a programok és a látnivalók, legyen szó luxusszállodáról, falusi szállásról, alpesi kunyhóról, magánszállásról vagy kempingről.
Sok mindent láthatunk, és sok mindent nem
Az úticél-ajánló írásakor azzal is segítünk az utazásukat tervezőknek, ha őszintén megírjuk, mire figyeljenek. Személy szerint elmondhatom: az öt nap alatt sok mindent láttam, és sok mindent nem. Ez nemcsak azt jelenti, hogy valószínűleg még számtalan kastély, templom, városközpont, étterem, múzeum és természeti látnivaló várt volna felfedezésre, hanem azt is, hogy
- szemetet: egyszerűen nem lehetett nem észre venni, hogy az utcákon, parkokban, de még a külterületeken, a felüljárók alatt vagy a folyóparton sincs egyetlen eldobott szemét sem. Nem hevert a földön műanyagpalack, sörösdoboz, de még egy cigarettacsikk sem. Egyetlen illegális hulladékhalom sem csúfította el a patak- vagy a csatornapartot, a túraútvonal és a bicikliút makulátlanul vezetett végig a városok között. A tavak kristálytisztán ragyogtak, sem a vízben, sem a parton nem hevert szemét, az utcai szemetesekből sem folyt ki a belezsúfolt lom. Egyetlen kutyaürülék sem árválkodott az utcákon.
- ideges, türelmetlen vagy szabálytalankodó autóst: nem kell az életünkért küzdeni, hogy átmenjünk a gyalogátkelőhelyen, ha pedig többen kerékpározunk egymás után, akkor sem esünk le ijedtünkben a nyeregből, mert az autós dudálással fejezné ki, hogy megunta a várakozást.
- elhanyagolt parkot, törött padot, kidőlt kerítést, ütött-kopott műemléket: úgy tűnik, Karintiában mindenki a magáét tartja karban, a közterületeket pedig mindenki együtt.
- felújításra szoruló házat, romos-lomos tanyát: akármerre visz az utunk, egyetlen elhanyagolt kerttel vagy épülettel sem találkozunk. A kertek rendezettek, a ház előtti terület hibátlan. Az épületek nekünk, magyaroknak barátságosan ismerős hangulatot árasztanak, mégis tiszták, épek. A települések közti tájat számtalan lovastanya, marha farm és egyéb gazdálkodó épület teszi színesebbé, de cseppet sem az ott felhalmozott hulladékkal. A farmok kerítése ép, a tetőkön megszámlálhatatlan napelem, a csűrre jó ránézni, a fű zöld és dús a legelő állatok alatt, és sehol sem csap arcba a trágya szaga. Nincs felhalmozott lom, nincs kidőlt-bedőlt istálló.
- büdös, koszos vizet: egy ötnapos körút alatt több tavat, folyót, patakot és kanálist is meglátogathatunk, de egyiknél sem fogadott lebegő szemét, zavaros hab, pállott vagy pangó csatornaszag.
- elutasítást: bárkitől kérdezhetünk bármit, kérhetünk segítséget, nem fogadnak majd bennünket barátságtalanul, valószínűleg nem fogunk türelmetlenséget vagy elutasítást kapni. A legtöbb helyi lakos angolul is jól beszél.
- egekbe szökő árakat: a helyi boltokban és a nagyobb bevásárlóközpontokban minden teljesen megfizethető áron szerezhető be, sőt, ha kicsit utána számolunk, könnyen botlunk az otthoni árakhoz képest olcsóbb termékekbe.
Mi is lehetnénk Karintia
Személy szerint amellett, hogy csodálatos élmény volt egy hozzánk ennyire közel eső régióban csavarogni, minden szépet megszemlélni, jókat enni és inni, hazatérve mindez arra is emlékeztet, hogy nem is olyan bonyolult egy szép és élhető országot felépíteni magunk köré. Szemmel látható, hogy Karintia az a hely, ahol az ott élő embereknek együtt van igénye a szépre és a jóra. Ahol mindenki magáénak érzi azt, ami közös, így egy emberként vigyáznak mindarra, ami megadatott nekik. Karintiában csillog az emberek szeme, ha hazájukról mesélhetnek. Nem érdekli őket, ki honnan jött, csak az a fontos számukra, hogy ha Karintiát választjuk úticélunknak, mi is érezzük azt a boldogságot és elégedettséget, amit ők éreznek otthon.
Karintia egy ragyogó éke az európai ékszerdoboznak, amit érdemes legalább egyszer kipróbálni, ha pedig hozzászoktunk a varázsához, akár rendszeres látogatói is lehetünk, mert mindig rejt újat és szépet. Persze csak akkor, ha nekünk is igényünk van a szépre.
A cikk fizetett sajtóút keretében készült.
