Már a kőkorszaki ember is használt síléceket, legalábbis a történelem előtti síleletek erre utalnak. A legrégebbi lelet korát, amelyet Oroszországban találtak, 10 ezer évre becsülik. Az alpesi sí sport azonban csak 1880 után kezdett kialakulni, a tömegsporttá fejlődés stádiumát pedig csak 1950 körül érte el. Mindebben nagy szerepe volt egy osztrák plébánosnak is.
Johann Müller kedvenc lapja 1894-ben közölt egy fotót, amely azt ábrázolta, ahogyan északon a svédek és a norvégok télen a legnagyobb hóban sílécek segítségével közlekedtek. Nem hezitált sokat, 120 évvel ezelőtt felkutatta és megrendelte a síléceket, gondolván így könnyebben el tud majd jutni a szomszédos településre.
Éjjel tanult, hogy ne nevessék ki
“Nagyjából 14 nap elteltével Jakob Felder postás hozott nekem egy csomagot a lechtali Steeg postahivatalából, nem is sejtve, hogy milyen újdonságot szállít, hiszen akkoriban még a Tannberg magasságain senki, az egész vidéken pedig nagyon kevesen hallottak a síről, vagy akár láttak sílécet. Nem volt más hátra, mint hogy megtanuljak síelni. A képeken láttam, hogy a léceket a cipőhöz kötötték és hegymászóbotot használtak a futáshoz. Egy ilyen botom nekem is volt, mint akkoriban minden turistának. A nagy kérdés már csak az volt, hogy hogyan kezdjek hozzá, hogyan tanuljak meg sízni… Vártam az estét, hogy besötétedjen, és a faluban kialudjanak a fények, hogy az emberek ne lássanak és ne nevessenek ki. Miután már a nővérem is – aki a háztartást vezette – aludni tért, felcsatoltam a léceket a cipőmre, fogtam a hosszú botot és a friss hóban szerencsét próbáltam. A következő néhány órában folyton a hóban kötöttem ki – így ment ez éjfélig. (…) A következő este újra próbálkoztam, és ekkor már jobban ment. Így másnap mielőtt a falu lakói meggyújtották az első fényeket, el mertem indulni Lechbe. Másfél óra múlva – néhány eséstől eltekintve – rendben elértem a falut. Szomszédom, Lech lelkésze ekkor még csak ébredezett…” – nyilatkozta régebben Johann Müller a Vorarlberger Volksblatt nevű osztrák lapnak.
A plébános ezután gyakran ment át a falujából Lechbe, Hochkrumbachba és Schröckenbe, de a síléceket sosem sportolásra használta, hanem praktikus közlekedési eszközként. Ez is elég volt ahhoz, hogy megismertesse és megszerettesse a környékbeliekkel a síelést.
Amikor Johann Müller plébános 1896 nyarán búcsút vett Warthtól, az utódára, Peter Paul Matt lelkészre hagyta a síléceket. Állítólag ő is használta ezeket, és másokat is beavatott a „fehér művészetbe”.
A lécek további sorsáról nem tudni, a lelkész legendás útvonala azonban ma is látogatható. A vezetéssel egybekötött Pfarrer Müller Freeride-túra a lelkész lehetőségeihez képest könnyített útvonalon Steffisalp-Express-szel kezdődik, sílifttel jutnak fel a hegyoldalra. Aki szerencsés, túravezetőjének Hubert Strolzot is kifoghatja, aki 1988-ban a Calgary olimpiai játékokon összjátékban arany, az óriás-műlesiklásban pedig ezüstérmet szerzett, manapság pedig Warthban vendéglátással foglalkozik, síelést oktat és sítúrákat vezet.
