Élet-Stílus
Winter background. Cup with candy cane, woolen scarf and red gloves on windowsill and winter forest outside. Still life with concept of spending winter time at cozy home

Többen meghúzták szerencsétlen februárt

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 28. 13:27

Eleve csonkán került be a naptárba, majd elvettek tőle kétszer a matek kedvéért, aztán meg mert egy császár nem akart kisebbnek tűnni elődjénél. Ma is 28 nappal árválkodik a 30-asok, 31-esek között.
Korábban a témában:

Február 28-án az ember izgatottan várja, hogy másnap végre márciusra hajthassa át a naptárt. Mintha ezzel az egy mozdulattal kinyitná az ajtót, amelyik előtt ott toporog a tavasz még akkor is, ha az időjárás ennek ellenkezőjét igyekszik bizonyítani. Főleg idén, amikor mínusz 20 fokkal március elsejére várjuk a tél leghidegebb hajnalát. Sebaj, innen már tényleg nincs sok hátra, de vegyük észre: a márciusi hurráoptimizmus elhomályosítja mások baját.

Jelesül februárét, róla lesz most szó. Vajon mit vétett ez a hónap, hogy nemcsak 30 vagy 31, de még 29 nap is csak négyévente jut neki?

A szálak az ókori Rómába vezetnek, ahol egy eleve csonkán született hónap, a legkisebb, az utolsó rendre a hatalom birtokosainak játékszere volt.

A részletek felderítéséhez Dr. Körmendi Tamás történész, az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszékének docensének segítségét kértük.

Ő kapta a maradékot

A hagyomány a várost alapító Romulus nevéhez köti az első római naptár megalkotását, ami 10 hónapra osztotta a 304 napos évet. No, nem azért, mert nem vették volna észre a maradék 61-et, hanem mert azokat nem vették számításba. Az év márciussal kezdődött és december végéig tartott, a köztük lévő „igazi tél” szürke zónát alkotott: nem voltak ünnepségek, állt a mezei munka.

River Konchura in Moscow region,Russia.
Fotó: Thinkstock

Nem volt értelme jegyezni ezt az időszakot, a pontifex maximus úgyis időben hírül adta március elsejének felvirradtát. A „holtidőt” Numa Pompilius, Róma legendás második királya szüntette meg, március elé beiktatta januárt és februárt. A kezdetet és véget, az átjárást jelképező kétarcú Janus istenről elnevezett hónappal kezdődött az év, februarius pedig, a holtak hónapja, a tisztulás időszaka volt.

De hiába állt másodikként a sorban, utolsónak lett bevésve a kalendáriumba. És ez lett a veszte.

Az év így már 12 hónapból állt, a király rendeléséből március, május, a későbbi július és október 31, a többi 29 napot számlált. Az úgynevezett decemvirek korától négyéves ciklusokkal számoltak, amelyekben az egymást követő évek 355, 377, 355 és 378 naposak voltak. A 355 nap pedig úgy jött ki, hogy az utolsónak beiktatott hónapra, februárra eleve csak 28 napot osztottak.

Róma királya döntött úgy: inkább január elseje legyen az évkezdet
A természet rendje szerint semmi logika nincs abban, miért nem maradt március elseje az évkezdet. Ha úgy tetszik, egyszeri és szubjektív döntés volt.

Caesar kegyelméből 29

Szökőnappal nem számoltak, de a 11 napos lemaradás így is nagyon hamar elcsúsztatta az írott naptárt a valós időtől, óriási kavarodás alakult ki. A rendteremtésre Iulius Caesar vállalkozott, felkérésére a kor neves alexandiai csillagásza, Szoszigenész végezte el a naptárreformot Kr.e. 46-ban. Csak érdekességként: ez volt a világtörténelem leghosszabb éve, 445 napból állt, hogy a természet és az időszámítás szinkronba kerüljön egymással.

Winter sunny landscape with river and forest.Winter sunny landscape with river and forest.
Fotó: Thinkstock

Caesar egzakt, bárki számára jól követhető megoldást akart. Négyévenként szökőnapot vezettek be, az évet 365 napra osztották, és megtartották a 12 hónapot úgy, hogy a páratlanok 31, a párosok 30 naposak lettek.

Ám a matek nem stimmelt, mert összeadva eggyel többet, 366-ot kapunk. Vajon ki járt rosszul? Számszaki okból megint február volt az, aki csak 29 napos lett.

Persze a 28-hoz képest előrelépés, de a helyzeten mit sem változtat, ha közben a többiek is gyarapodtak. Majd a szökőnapok – gondolhatnánk, és annyiban jó úton járunk, hogy ezeket valóban februárra rendelték, de még így sem adatott meg a hónapnak soha a 30 naposok közé emelkedni.

A szökőnapot a március első napját a Kalendae-t megelőző hatodik nap – azaz a mai február 24. – kétszer „mondásával”, írásával iktatták a naptárba. Vagyis a elméletben a hónap valóban 30 napossá bővült, de a gyakorlatban huszonnegyedike duzzadt 48 órásra.

Állítólag Augustus vitte be a kegyelemdöfést

Kr.e. 44-ben még senki nem gondolta, milyen következményei lesznek februárra nézve Marcus Antonius túlbuzgó javaslatának, miszerint az első sorszámnévvel illetett hónapot Iulius Caesar tiszteletére nevezzék ettől fogva júliusnak.

Julius Caesar, British Museumban lévő mellszobráról készült rajz az 1902-es Cassell’s History of England-ból
Forrás: Wikipedia

Akkor nem is volt ezzel semmi gond, csakhogy a történetileg nem igazolható hagyomány szerint Augustus császár, a már életében is isteniként tisztelt férfiú sem akart lemaradni a nagy előd mögött. Dicsőségét számtalan szobor, épület és hősköltemény zengte, ám ő a naptárban is örök emléket kívánt magának állítani. Nem furakodhatott Caesar elé, ezt még valaki tiszteletlenségnek értelmezhette volna, ezért megelégedett a következő hónappal, így született augusztus.

Már csak egyetlen probléma volt: páros hónapként augusztus csupán 30 napot számlált, ami nyilvánvalóan méltatlan a császárhoz. Szinte már rutinból nyúlt ekkor februárhoz, amelyet ezzel ismét 28 naposra fokozott le. Valójában azonban már Augustus korát jóval megelőzően is 28 napos volt a február, a hagyomány tehát bizonyosan téved.

És ez így van a mai napig azzal a különbséggel, hogy bár a szökőnap hagyományosan továbbra is február 24., ezt gyakorlati okból négyévente február 29. beiktatásával oldjuk meg.

Kiemelt kép: Thinkstock

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Rainer Weiss Nobel díjas fizikus
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.