1945. augusztus 4-én a két nép közti megbonthatatlan barátság jeleként háborúban nyújtott segítségért hálás szovjet kisiskolások egy szépen faragott amerikai címerrel ajándékozták meg a kiküldetése harmadik évét töltő moszkvai nagykövetet, Averell Harrimant, akinek annyira tetszett a mű, hogy azonnal kifüggesztette az irodája falára.
Nem kellett volna, hiszen a plakettben egy lehallgatókészülék lapult, ami egészen 1952-ig a nagykövet minden egyes szavát közvetítette a kíváncsi szovjet füleknek.
A később egyszerűen csak A Dolognak (nem összetévesztendő a John Carpenter által filmvászonra adaptált vérfagyasztó horrorral) elnevezett eszközt az orosz fizkuszseni, Léon Theremin tervezte, akiről manapság leginkább a nevét viselő fura elektronikus hangszer, a theremin ugorhat be. Tudják, ez az az eszköz, ami leginkább egy nagy antennával nyakon, valamint egy vasalótartóval oldalbaszúrt Sokol-rádióra, vagy fadobozra hasonlít:
És tökéletesen bizarr produkciókat lehet vele létrehozni:
Na jó, de hogyan működhetett a berendezés több, mint hat éven át? Nem merült le az elem? – tehetik fel most joggal a kérdést.
A válasz egyszerű: a készülékben
Ekkor a kondenzátormikrofonba érkező hangok a beépített, 23 cm hosszú antennának köszönhetően eljutottak az utcán ülő teherautó kíváncsi utasaihoz.
Ez a megoldás a minimálisra szűkítette a készülék felfedezésének esélyét, hiszen az adásszünetben az egyszerűen felfedezhetetlen volt.
A nyíltan sugárzott adást végül 1951-ben (már a következő amerikai nagykövet, George F. Kennan hivatali ideje alatt) véletlenül elcsípte a közeli brit nagykövetség egy fiatal rádiósa, így az amerikaiak azonnal nyomozni kezdtek a forrás után. A címerre vélhetően sokáig nem gyanakodtak, de végül csak ráaakadtak a címer hátlapján lévő apró eszközre.
A rendszert az MI5-al együttműködve megvizsgálták, majd az Egyesült Államokba szállították, de létezését egészen egy 1960-as, az U2-incidens (melyben egy amerikai felderítő gépet lőttek le mélyen a Szovjetunió területe felett) után összehívott ENSZ-ülésig nem hozták nyilvánosságra, hogy ezzel is bizonyítsa: a két ország közti kémkedés bizony már évek óta tart:
Ó, és a slusszpoén: a Dologban használt mikrofont Winfield R. Koch, a
Theremin tehát végső soron amerikai technológiát használt szovjet titkosszolgálati célokra. Szép munka, Leon!
