James Fallon (pszichiáter, neurobiológus, anatómus) a pszichopaták agyi sajátosságait kutatja. Vizsgálatai során a sorozatgyilkosok agyműködését hasonlítja össze egészséges emberekével, többek között a családtagjaiéval, és a sajátjával. Fallon egy napon megdöbbentő felfedezést tett: pusztán biológiai adottságai figyelembe véve neki magának is pszichopata sorozatgyilkosnak kellene lennie. A történetet regényszerű „A pszichopata belül – egy agykutató személyes utazása az agy sötét részére” című 2013-ban megjelent könyvében meséli el.
Bár egy átlagember nem lát bele úgy sem a mások, sem a saját fejébe, mint egy tudós a hipermodern műszereivel, felfigyelhet néhány szociális jelenségre, amelyek egy pszichopata személyiség kialakulásához vezethetnek. Persze nem mindenkiből lesz sorozatgyilkos, akire illenek ezek a jellemzők, de biztos, hogy nagyobb esélye van rá.
Alkohol- és droghasználat a családban
Az FBI statisztikái szerint a sorozatgyilkosok több mint 70%-ának otthonában adódtak problémák a szülei szerhasználatából gyermekkorában. Ugyanakkor igen kevés azon sorozatgyilkosok száma, akik maguk is alkohol- vagy drogfüggők.
Lelki terror gyermekkorban
Nem váratlan az a megállapítás, hogy a legtöbb sorozatgyilkost bántalmazták gyermekkorában, és az interjúk, beszélgetések alapján az érzelmi terror volt a leggyakoribb a bántalmazás formái közül. Gyakran megalázták őket, vagy egész egyszerűen csak nem foglalkoztak velük. Ez utóbbi azért lehet különösen káros, mert hosszú távon szinte minden érzelmet kiölni a gyermekből – az empátiára való hajlammal együtt. Talán ehhez kapcsolódik az is, hogy a legtöbb sorozatgyilkos kudarcot vall a munkahelyein és ritkán képes sikeres párkapcsolatban élni.
Szexuális agresszió gyermekkorban
Az elérhető kutatások – és a józanész – szerint, ha egy egyén erőszakos szexuális események tanújává vagy résztvevőjévé válik gyermekkorában, különösen rossz hatással lesz a lelki fejlődésére. Több későbbi sorozatgyilkost büntettek meg úgy gyermekkorukban, hogy lánynak kellett öltözniük, vagy éppen szemtanúi voltak a családtagok közti erőszakos közösüléseknek. A gyermekkori szexuális trauma elszigetelődéshez és tanulási nehézségekhez vezet (a sorozatgyilkosok 46%-a nem érettségizik le), illetve dühkezelési problémákat is eredményezhet.
Ágybavizelés
A kutatók szerint a sorozatgyilkosok több mint fele vizelt be éjszakánként – s ez főleg akkor eredményezhet kontrollálhatatlan dühöt, ha a szülők vagy más személyek emiatt kigúnyolják vagy megbüntetik.
Egyedül és magányosan nő fel
A leendő sorozatgyilkosok általában rosszul működő családokban nőnek fel, ahol a családtagok nem jönnek ki egymással, sokat költöznek, és a gyermek előbb-utóbb szinte mindig gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél köt ki. Emiatt az így felnövő gyermekek képtelenek lesznek értelmes kapcsolatok kialakítására, nem tanulják meg a mások iránti bizalmat és magányosan élnek.
Nyugtalanító fantáziálgatások
A sorozatgyilkosok már gyermekként is gyakran fantáziálnak irányításról és agresszióról. Sőt, a megkérdezett bűnözők nem tudtak visszaemlékezni olyan esetre, amikor valami pozitív dologról ábrándoztak volna. Sokan azt képzelték el, ahogy megcsonkítják magukat, levágják a nemi szervüket. Mások újra és újra lejátszották magukban az őket ért traumákat – azzal a különbséggel, hogy ezúttal az elkövető szerepébe helyezkedtek. Ezekről általában nem beszélnek, de egyre többször gondolnak a megvalósításukra. Mielőtt a sorozatgyilkos először öl, az ábrándozások rendszerint a gyilkosság témája köré csoportosulnak.
Gyakori önkielégítés
A legtöbb sorozatgyilkos kerüli a bulikat és egyéb társas eseményeket tinédzser korában, és a kamaszoknál megszokott szexuális kísérletezés helyett inkább maszturbál.
Voyeurizmus és fetisizmus
Sok sorozatgyilkos válik kukkolóvá vagy fetisisztává már egészen fiatal korban. Mivel a megkötözés, alá-fölérendeltségi játék, kínzás a legtöbb fetisizmus velejárója, nem meglepő, hogy sokszor ez az első lépés a gyilkolás felé.
Az állatokon éli ki a fantáziáit
A sorozatgyilkosok 99%-a vallotta be, hogy eleinte állatokat gyilkoltak, és csak azután következtek az emberek. A sorozatgyilkosok számára ez egyrészt hatalmas örömet jelent, másrészt így tökéletesítik a gyilkolás művészetét.
Fizikai sérülések
A születés közben, balesetben vagy szándékos verés által szerzett fejsérülésekben megsérülhet a limbikus agy, a hypotalamus vagy a temporális lebenyek, ami spontán agressziót eredményezhet. A sorozatgyilkosok mintegy hetven százaléka számolt be ilyen mértékű fejsérülésről, amit gyermekként vagy tinédzserként szenvedtek el.
