Élet-Stílus

Andrew Vajna: Félnek Rambótól

A magyar film megújításával megbízott kormánybiztos szerint ha magyar rendező lenne, aki saját gondolatait egy vagyonért akarná kifejezni, akkor ő is félne, hogy jön Rambo, és szétlövi ezt. Emellett nem szeretné ha a film politikai játéktér lenne, de nem is vállalta volna a megbízást, ha megmondanák, hogy kinek kellene támogatást adnia. Interjú.

A filmszemle vége

Vasárnap ér véget a 42. Magyar Filmszemle, amely információnk szerint jelenlegi formájában egyben az utolsó is.

Andrew Vajnához a Nemzetgazdasági Minisztériumban félhomályos folyosón, vörös szőnyeg alatt nyikorgó parkettákon vezet az út. Először Kossuth domborműve, majd Matolcsy miniszter ajtaja mellett kell elhaladni, hogy eljussunk kormánybiztos irodájáig.

Hogy érzi magát a dupla párnás ajtajú minisztériumi irodában?

Nagyon szép épület, de kicsit túl csendes számomra. Ez az iroda azonban csak átmeneti megoldás, majd ha a koncepció elfogadásra kerül, valószínűleg költözünk.

Hol lesz a Magyar Nemzeti Filmalap irodája?

Jelenleg még nem tudom, vannak ötletek, de mindenesetre a kormánynak még jóvá kell hagynia a terveinket.

Ha már a minisztériumról beszélünk; korábban a film kulturális tárcához tartozott, most pedig a gazdasági minisztériumhoz. Mi ennek az oka?

A film két részre oszlik. Vannak gazdasági részei is…

Persze minden művészeti tevékenységnek vannak gazdasági területei is…

Amiről azonban én beszélek azok nyilvánvalóan üzleti tevékenységek, amelyek nem igényelnek támogatást, hanem a saját üzleti lábukon kell állniuk. Tehát elválik egymástól a kettő.

Sokak szerint a fideszes gazdasági tárca nem akarta kiengedni a kezéből az igazán lényeges tényezőt, a filmet a KDNP-s Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak…

Én nem tudom, hogy van-e ennek valamilyen politikai motivációja. Azt tudom, hogy maga a filmes vagyon az korábban is az állami vagyonügynökség tulajdona volt.

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Hogy kerül egy hollywoodi producer magyar kormányzati pozícióba?

Volt egy beszélgetésünk a miniszterelnök úrral, akit régóta ismerek, és ő is jól ismeri és tiszteli a szakmai múltamat. Úgy gondolta, hogy a jelenlegi rendszernek szüksége van frissítésre, és megkérdezte, hajlandó vagyok-e ezzel foglalkozni. Nekem nagy kihívás, hogy egy igazán átlátható rendszert hozzunk létre, ahol lehet tudni, hogy hová kerül a pénz.

Ön annak idején a most megszüntetett Magyar Mozgókép Közalapítvány élére is pályázott…

Felkértek, hogy induljak.

Ha ön vezette volna az alapítványt, akkor is megszűnt volna?

Semmi köze hozzám az MMKA megszüntetésének. Amikor erről szó volt, még senki nem tudta, hogy mekkora tartozásról van szó, és hogy ennyire problémás az egész terep. Aztán a kormány végül úgy döntött, hogy a legjobb ezt bezárni, és egy új friss rendszert indítani.

Ha ön lett volna az MMKA vezetője, hogyan alakította volna át a szervezetet?

Ezen akkoriban végül nem kellett gondolkodnom.

De hát biztosan írt valamit a pályázatában…

Nem jutottam odáig, hogy pályázzam. Készítettem egy szakmai áttekintést, amely végül nem került a döntéshozók elé. Az biztos, hogy átláthatóbb rendszerben és költségcsökkentési koncepcióban gondolkodtam volna. Az üzleti tevékenységeket pedig úgy fejlesztettem volna, hogy azok a pénzt hozzák, és ne vigyék. Tehát az üzlet működjön úgy, mint egy üzlet, az állami támogatás pedig legyen sokkal átláthatóbb.


Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Fotó: Neményi Márton / fn.hu


Az MMKA a Fidesz támogatásával is elfogadott filmtörvény részeként állt fel. Ezen filmtörvényhez egy hosszú távú megállapodás is kapcsolódott, amely meghatározta, hogy évről évre emelkedő szinten mennyi pénzt ad a kormány a magyar filmnek. Ehhez képest idén az új kormány összességében az előző évinek közel a felét adta…


Ezt a megállapodást nem most rúgták fel a kormány részéről. Ez még a Medgyessy vezetése idején kezdődött. Ott volt a nagy probléma, amikor az ígért 6,8 milliárd helyett 3 milliárdot adtak. Onnan ered a nagy tartozás. Az alapítvány ugyanis nem lassította le a támogatásokat, hanem azt a döntést hozta , hogy bankokon keresztül oldják meg a finanszírozást.

Nagyon sok ország teljesen áttervezte az egész filmes rendszerét. Angliában is jelenleg egy komoly átalakításon megy keresztül a filmtámogatási rendszer.

Jelentős átalakulás kezdődik itt is. Legutóbbi sajtótájékoztatójukon azt is bejelentették, hogy megszüntetnek négy stúdiót.

Amikor a Mafilm feloszlott, és külön stúdiókat hoztak létre belőle, és ezeket a stúdiókat az állam támogatta. Ilyen értelemben értelmetlenné vált ezt a helyzetet fenntartani, hogy olyan államilag támogatott stúdiók legyenek, amelyek a privát stúdiókkal versenyeznek. A négy stúdió egyébként – a Hunniát kivéve – mind leállt vagy leálló félben van.

És mi lesz velük, eladják?

Ha valaki meg akarja venni…

Ebben a mély árok által kettészakadt magyar közéletben önre az egyik oldalról, mint a magyar film megmentőjére tekintenek, a másik felől pedig a hóhérára…

Nagyon jó lenne, ha a film nem egy politikai játéktér lenne. Az a feladatunk, hogy a tehetségeknek lehetőségük legyen fejlődni és fellendülés induljon kulturális és kereskedelmi téren is. A film nevel, és egyúttal megmutatja a világnak a magyar kultúrát, hogy így nézünk ki ma vagy a múltban és milyennek képzeljük el a holnapot.

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Magyarország azonban olyan hely, ahol mindent átsző ez a politikai tagoltság. A művészeket, filmeseket is besorolták, hogy ki a Fideszhez közelálló, és a balliberális oldalhoz köthető rendező. Sokan most azt figyelik, hogy ki kap először lehetőséget.

Örömmel jelentem, hogy nekem soha nem mondták még, hogy melyik rendezőnek kellene támogatást kapnia…

Talán még korai, még csak most indul az alap…

Nem. Mondhatták volna, hogy ennek ez a feltétele, és ez a feladatom. Akkor azonban én nem vállaltam volna. De nekem az a célom, hogy a tehetségeknek biztosítsak lehetőséget a további fejlődésükhöz, ezáltal támogassam a magyar kultúrát.

Ezt persze majd a jövő dönti el, hogy valóban így lesz-e…

Biztosan, de garantálom, hogy ebben a rendszerben is egyesek úgy fogják érezni, hogy emiatt nem lettek sikeresek, ahogyan a régi szisztémában is voltak ilyenek. Minden ilyen rendszernek vannak nyertesei és vesztesei. Mi a tehetséget próbáljuk előtérbe helyezni.

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Egy másfajta kettéosztottságról is beszélhetünk a filmesek között. A skála egyik felén a közönségsikert megcélozó műfaji filmesek állnak, míg a másikon a művészi kifejezést szem előtt tartó szerzői rendezők. Hogy látja, kik fognak inkább lehetőséghez jutni?

Ön hogyan látja?

Szerintem lehet a kettőt vegyíteni igazán jó eredménnyel, mint ahogyan a Coen fívérek teszik, vagy ahogyan Tarantino, amikor egy műfajon belül, azt némiképp kicsavarva a saját arcukra szabva készítenek filmet. Nálunk azonban gyakran születnek olyan közönségsikerek, amelyek mögött nem nagyon fedezhetünk fel művészi értéket…

Úgy gondolom, hogy ennek ellenére a vígjátékokra is szükség van, mert ezek is adnak képet arról, hogy kik vagyunk mi magyarok.

Tarr Béla a másik végleten egy általa kialakított filmes világképet mutat fel, amit szerte a világon igen nagy becsben tartanak, de még így világviszonylatban is kérdéses, hogy mennyire jelentős közönséget tud bevonzani a vászon elé…

Miközben Tarr filmjeivel nem is a nézőszám jelenti a sikert. Nála az a fontos, hogy ha a világban Tarr Bélára felfigyelnek, akkor azzal Magyarországra is felfigyelnek.

Talán azért féltik páran most a magyar filmet, mert önt ebben a rendszerben a kasszasikerfilmek, a közönségfilmek képviselőjének tartják, annak ellenére, hogy a nevéhez kötődik az Angyalszív és a Jákob lajtorjája is?

És még van egy pár díj, egy Arany Medve (a berlini fesztivál fődíja), egy Arany Pálma (Cannes fődíja), egy Oscar-díj. Számos rangos filmes elismerés, díj van a portfólióban mindkét oldalról. Itt Magyarországon ahelyett, hogy értékelnék, hogy szerteágazó filmes vagyok, aki mindkét oldallal foglalkozott, azt mondják, hogy én leginkább Rambo-filmeket gyártok. Ha én egy magyar rendező lennék, és a saját gondolataimat akarom egy vagyonért kifejezni, akkor én is félnék, hogy jön Rambo, és szétlövi ezt. De ha azt néznék, hogy ez az ember készítette a Jákob lajtorjáját, a Music Boxot vagy az Evitát, akkor rájöhetnének, hogy mást is tudok. Ez viszont most teljesen mindegy, mert most nem én szeretnék filmeket készíteni.

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

A hétfőn bejelentett koncepciója a forgatókönyveken alapszik. Rengetegen mondják, hogy a magyar filmek gyenge pontja a forgatókönyv. Ön szerint mi a gond a forgatókönyveinkkel?

A leggyakoribb probléma, eddig az volt, hogy elsiették őket. Az érződik leginkább, hogy minél előbb túl akartak lenni rajta az alkotók. Nem az volt a cél, hogy alaposan kidolgozzák, és tényleg büszkék legyenek rá. Emellett még a forgalmazással is foglalkozniuk kellett volna, és megfigyeljék, a közönség hogyan reagál. Esetleg, hogy az egyes fesztiválokon hogyan szerepelhetnek? Nem szeretnék magammal példálózni, de volt olyan forgatókönyvem, amelyen három-négy évig dolgoztunk, rengetegszer átírtuk. El is kezdtük forgatni, majd le kellett állítanom, mert nem volt elég jó.

Hollywoodban egy film élén gyakran egy producer áll, míg Európában elsősorban a filmrendező jegyzi a filmet.

Az egyénenként változik ott is. Vannak olyan producerek, akik kreatívan az ötlettől kezdve a szereposztásig és a marketingig végigviszik a filmet, és vannak a stúdiók végrehajtó producerei. Emellett vannak olyan rendezők is, akiknek a kreativitása, mint producer is megjelenik. A kreatív producerek pedig felvesznek maguk mellé egy rendezőt. Én igazából ilyen producer voltam. Úgy dolgoztam egy rendezővel, hogy elolvastuk a forgatókönyvet, megbeszéltük, hogy mi a víziónk, és abban egyetértettünk. Ha nem, akkor vagy ő nem vállalta a munkát, vagy én nem vettem őt fel. Általában azonban ki tudtuk alakítani közös álláspontunk, és egy irányba húztuk a szekeret, mert mindketten azt akartuk, hogy sikeres legyen a film. Vannak olyan rendezők Amerikában, ahol a saját döntésük sokkal meghatározóbb, mint a produceré, mint például James Cameroné. Mégis hallgatott rám a Terminátor esetében, mivel a film nem így fejeződött volna be. Az ő verziójában a lány öreg nőként emlékezett volna vissza. Mi pedig mondtuk, hogy vágja ki, mert így az egész értelmetlen és elrontja az egész film érzelmes végkifejletét. Aztán amikor végignézte, mondta: igen nekünk volt igazunk. Ez az egész folyamat az együttműködésről szól.

Most az új rendszer szerint minden támogatott film mellett lesz egy producer a filmalap részéről?

Nem. Egy olyan a Filmalap részéről kijelölt produkciós felelős lesz, aki azt vizsgálja majd, hogy minden nap úgy halad-e a munka, ahogyan a tervben szerepelt. Ha csúszik, az milyen jellegű anyagi gondokat okoz a produkciónak. Ha azok komoly problémák, akkor pedig értesíti a rendezőt, és a film producerét. Ezt a gondot pedig ott meg kell oldaniuk. Naponta rengeteg a döntési helyzet egy forgatáson. Ezt valakinek szemmel kell tartania. Nem szeretnénk meglepetéseket, hogy egy filmet be lehet-e fejezni vagy nem a megjelölt határidőig.

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Fotó: Neményi Márton / fn.hu

Hallani lehetett, hogy lesznek scriptdoktorok is. A Magyar Nemzeti Filmalap egy filmet milyen szinten fog ellenőrizni?

A scriptdoktorok azokon a forgatókönyveken fognak dolgozni, amikor a megvalósítását még nem hagytuk jóvá, de a film ötletet jónak tartjuk. Ezzel is segíteni próbálunk az alkotóknak. Ezt a folyamatot is ellenőrizzük, hogy ne egy év múlva derüljön ki egy forgatókönyvről, hogy nem is azt csinálta az író, amit megbeszéltünk. Próbálunk egy közösen kidolgozott irányt adni a forgatókönyv fejlődésének, és azt be is tartatni.

Ha egy forgatókönyvet aztán jóváhagytak, akkor milyen ellenőrzés lesz még?

Ha jóváhagytuk, akkor a mi felelősségünk lesz, hogy azt a költségvetést, amit közösen elfogadtunk, betartsák a produkciók. Ebben fogunk nekik segítséget nyújtani. Ha látjuk, hogy csúsznak a dolgok, és nem úgy alakulnak, ahogy tervezték, akkor azt közöljük velük. Ha pedig új döntések kellenek, akkor próbáljuk együtt meghozni, mert az már üzleti döntés. Európában gyakran kötnek olyan biztosítást a filmekre, amely azt garantálja, hogy a filmet befejezzék. Ez a film költségvetésének 2,5 százaléka. Ha pedig a film készítése során csúsznak az idővel, akkor a biztosítótársaságnak joga van belépni, és rendet tenni.

Azt szeretnénk, hogy nálunk rend legyen, és a tervek megvalósuljanak. Nem szeretnénk, ha annak a rendezőnek vagy producernek újra pályáznia kelljen, mert elfogyott a pénze. Eddig ezért sokszor kétszer-háromszor újra kellett pályázniuk.

Ha valaki az alaptámogatáson túl még szeretne állami pénzt kérni a produkciójához, akkor a többlettámogatásért cserébe nagyobb beleszólást is enged a filmalapnak. Ez mit jelent?

Ha több pénzt teszünk bele egy produkcióba, azért elsősorban cserébe visszatérítést kérünk, azaz részesedni szeretnénk a bevételekből, amit természetesen újabb filmekbe mi is visszaforgatunk. Ha magas arányban veszünk részt a filmben, akkor magasabb ellenőrzést is kérünk. Amikor egy külső cégnek mondjuk külföldi forgalmazásra eladják a filmet, akkor igenis kontrollálni szeretnénk, hogy ki milyen arányban részesedik abból.

Tehát kizárólag üzleti felügyeletet fog ellátni a filmalap a filmeknél. Művészeti kontrollt nem fognak alkalmazni?

Ha elfogadjuk a forgatókönyvet, és elfogadjuk a rendezőt, az azt jelenti, hogy bízunk a forgatókönyvben és a rendezőben, és abban hogy a filmtervnek kulturális értéke van, amit meg tud valósítani. Ezután már csak azt akarjuk felügyelni, hogy az úgy fog-e működni, ahogyan előadták nekünk és ne érjenek bennünket meglepetések.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik