Augusztus 12-14-ig lesz látható az éjszakai égbolton a leglátványosabb „csillaghullást” produkáló Perseida meteorraj. A jelenség maximuma augusztus 12-én este várható, ekkor óránként 10-30 meteor megpillantására van esély egy fényszennyezéstől mentes helyről. Érdemes azonban 13-án és 14-én este, illetve ezen éjszakák hajnalain is kimenni az ég alá: ekkor a félhold már nem zavarja annyira az észlelést, főleg ha északi irányba nézünk – javasolja honlapján a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE).
legyen ön is fn tudósító!
A meteorraj több ezer évvel ezelőtt jött létre, a Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában. A 8-11. században rendszeresen, később szórványosan említik, majd 1835-ben Adolphe Quételet a hivatásos nyugati tudomány számára is felfedezte a rajt, amely 1839-ben óránként 160 meteoros maximumot produkált – írja az egyesület.
Egy perseida (forrás: wikipedia.hu)
Üstökösből születnek
A népnyelvben csillaghullásnak nevezett jelenség során természetesen nem a csillagok „esnek le az égről”, hanem a Föld légkörébe csapódó meteorok fénylenek fel – mondta el az FN.hu-nak Tóth Zoltán csillagász-meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Az apró, leggyakrabban porszem méretű meteorok korábban szétrobbant üstökösök maradványai.
Tolja, vagy húzza a csóváját?
Mindenki előtt ismert a „fénycsóvát húzó” üstökös képe, de kevesen tudják, hogy a fénycsóva csak a nap közelében látható, és hol megelőzi, hol követi az üstököst. Az égitest ugyanis főleg vasból, porból, kisebb-nagyobb kövekből, szikladarabokból áll, és jelentős mennyiségű fagyott gázt, akár vizet szállít magával. A Nap közelébe érve ez a gáz párolog, a hő hatására „kiszabadul” sok törmelék is.
Ekkor látjuk úgy, hogy az üstökös csóvát húz maga után. Pontosabban egyszer húzza, egyszer tolja, vagy épp egymás mellett haladnak: a világűrben ugyanis nincs súrlódás, nincs „menetszél”, az üstökös csóváját a részecskékből álló úgynevezett napszél mindig a Nappal ellentétes irányba „fújja”.
Ha ugyanis az üstökös nagyobb égitestek közelébe jutva a gravitáció hatására, netán ütközés következtében szétrobban, a maradványai – a meteorok – tovább folytatják ellipszis alakú pályájukat a naprendszer tömegközéppontja körül, és különböző gravitációs hatások miatt e pálya mentén szétoszlanak. Képzeljük el, ahogy például egy sórögöt a kezünkben összemorzsolunk, majd egy ellipszis mentén a földre szórunk: ugyanígy néz ki a meteorrajok pályája a naprendszerben.
A HALLE-BOP üstökös Magyarország felett 1997-ben (MTI)
Gyorsabbak, mint egy rakéta
Természetes, hogy nem egyenletesen oszlanak el, hanem az ellipszis vonalán egyes helyeken nagy sűrűségű meteorrajok mozognak együtt, míg máshol szinte semmit nem tapasztalni. Méretük porszemnyi, nagyon ritka, amelyiknek átmérőjét már méterben lehet mérni, és bár elvétve, de előfordulhatnak kilométeres darabok is.
középpont
Érdekes, hogy mivel a naprendszer össztömegének 99,9 százalékát egyetlen égitest, a Nap adja, a tömegközéppont szinte pontosan egybeesik a Nap középpontjával – jegyzi meg a szakember.
Ha pedig a Föld a Nap körüli pályája során éppen metszi egy meteorraj útját, akkor láthatjuk a „hullócsillagokat”. Ilyen látványos esemény minden év augusztusában a sok és viszonylag nagy darabokból álló Perseida meteorraj és a Föld találkozása, amelynek maximuma, azaz leglátványosabb időszaka augusztus 11. és 13. közé esik. A raj darabjai mintegy 40-50 ezer kilométer/órával száguldanak az űrben, és sebességüknek köszönhetően a Föld sűrű légkörébe érve felizzanak, majd elporladnak – ezt a fényjelenséget nevezi a köznyelv csillaghullásnak.
hogy hívják?
A meteorrajokat aszerint nevezik el, hogy a földről nézve melyik csillagkép felől közelítenek: a Perseidák látszatra a Perseus felől, miíg a Tauridák a Taurus, az Orionidák pedig az Orion csillagkép felől érkeznek.
Percenként láthatjuk őket
A „potyogó” meteorok legnagyobb többsége elporlad a légkörben, a talajra már csak némi por jut el. Nem kell azonban a Perseidákra várni ahhoz, hogy megfigyelhessük a légkörben felizzó meteorokat: az év során átlag egypercenként „hullik le egy csillag” a világ valamely pontján. Ezek az úgynevezett sporadikus meteorok, amelyek nem rajokban, hanem egyedül vagy ritka halmazokban róják a világűrt – fogalmaz Tóth Zoltán.
A csillagász azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a meteorraj biztosan szerda és péntek között lesz látható, azt nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mikor produkálja a maximumát, azaz a leglátványosabb jelenségeket. Az észlelést ezenkívül nagyban rontja a városi fényszennyezés, a telihold világa, vagy a felhős ég is.
