Jason Strudwick és Rob Niedermayer, a NY Rangers, illetve az Anaheim hokicsapatok egy-egy kanadai sztárja 2005-ben – az észak-amerikai profi liga (NHL) sztrájk miatti meccsszünete idején – néhány bajnokin játszott Magyarországon a Ferencváros színeiben.
Tetszett a nyitott pálya
Az egzotikumok felfedezésének öröme is motiválhatta őket, mert szinte gyerekes örömmel fényképezték, amint a Kisstadion jegére az Újpest elleni rangadón sűrű pelyhekben hullott a hó. Hó persze Észak-Amerikában is előfordul, de bajnoki meccset csak kivételesen, inkább show jelleggel rendeznek nyitott pályán.
A hazai hokisok jövőre Svájcban újra találkozhatnának a két alkalmi vendégjátékossal, ha azoknak sikerülne bekerülni a kanadai válogatottba. A magyar csapat ugyanis a mostoha körülmények ellenére – csaknem hét évtized után – ismét kiharcolta az A csoportos szereplés jogát a szapporói divízió I-es világbajnokságon, így jövőre akár a kanadaiakkal, a finnekkel, a csehekkel, vagy a svédekkel is játszhat.
A feljutást követő eufória után azonban egyre inkább előtérbe kerül a „miből” kérdése. „A magyar szövetség jelenlegi 250–260 milliós költségvetése úgy ahogy elég az utánpótlás és a felnőtt válogatottaknak” – indul ki a jelen helyzetből Kovács Zoltán, a szövetség főtitkára.
„Azt még nem tudjuk, hogy a jövő évi világbajnokság mennyibe kerül, de hogy valós reményünk legyen a bennmaradásra, ahhoz 80–100 millió forinttal több kellene” – teszi hozzá. Ez aligha minősíthető a realitásoktól elrugaszkodott igénynek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a harmatgyenge hazai labdarúgásban a tavalyi NB I-es bajnok Debrecen hozzávetőleg 900 millió forintból gazdálkodik.
Kevés az állami pénz
A szövetség elsősorban a szponzorokra számíthat, mivel a büdzsének csupán a 10 százalékát fedezi a közvetlen állami szerepvállalás. Igaz, a dicsőség fényében mindenki szeret sütkérezni: máris segítséget helyezett kilátásba Bajnai Gordon önkormányzati miniszter, s Elbert Gábor sportért felelős államtitkár is felajánlotta, hogy mindent megtesz a többletforrásokért.
Kérdés persze, hogy az ígéreteket végül aprópénzre lehet-e csak beváltani, vagy súlyos milliókra. Mindenesetre a hokisoknak abból kell kiindulniuk, hogy bár 25–30 millió jön a nemzetközi szövetségtől is, s vannak saját bevételek, pályázatok, amelyekből további 35-35 millió folyhat be a kasszába, ám a költségvetés 60 százalékát eddig is a támogatók állták.
A sportág két főszponzora a Pannon és a Skoda. Az előbbi újabb három évre meghosszabbította a támogatási szerződést, míg az utóbbi – csakúgy, mint az eddigi hat évben – szintén a hokisok mellett áll a jövőben is. A szerződés értelmében a szövetségnek folyósított összeg nem publikus, arra azonban nem lehet számítani, hogy e két szponzor állja majd a világbajnoki szerepléshez szükséges többletforrásokat.
Új szponzorokban reménykednek
„Sok céggel tárgyaltunk tavaly és az idén, van az asztalomon vagy kéttucatnyi elutasító levél. Igaz, most megváltozott a helyzet, újból reménykedünk” – fogalmaz óvatosan a kilátásokról Kovács Zoltán.
Az eredményes svájci szerepléshez (ami jelen esetben az A csoportban való bennmaradást jelentené) persze ennél többre van szükség. Például sikeres klubokra. A fehérvári Alba Volán, amely kiemelkedik a hazai mezőnyből és 12 játékost adott a válogatottnak, a legutóbbi bajnokságban 200 millió forintot költhetett el. (A dunaújvárosiak mintegy 80, az újpestiek 120 millióból gazdálkodnak.)
A székesfehérváriak azonban az osztrák ligában is szerepelnek, s mint Ocskay Gábor szakosztály-igazgató összeszámolja, ehhez a továbbiakban legalább 1,2 millió euró, azaz mintegy 300 millió forint szükségeltetik. A 27 játékos és a stáb utaztatása ugyanis komoly összegeket emészt fel. A csapat főszponzora, a város 50 milliót ad, az Alba Volán 30 milliót, a többit nekik is össze kell kalapozniuk.
