A Vanguard-1 immár 44 éve elméletileg űrszemétnek tekinthető, hiszen nem küld adatokat a földi irányító központba, ennek ellenére még mindig hasznos az űrkutatás számára. Az amerikai Tengerészeti Kutató Laboratórium (Naval Research Laboratory), amely egykor a műhold felbocsátásáért felelt (a NASA ugyanis csak 1958 nyarán jött létre), az üzemen kívül lévő műhold pályájának vizsgálatával a műholdak hosszú távú viselkedését elemzi.
A Vanguard-1 1958. évi felbocsátása az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti, az űr meghódításáért zajló verseny kezdeti szakaszának eredménye volt. Az 1957. október 4-én Bajkonurból felbocsátott Szputnyik-1 mesterséges hold az amerikaiakat is arra késztette, hogy minél előbb pályára állítsák saját műholdjukat. 
Mindössze 1,5 kilogramm tömegű műszeről van szó
Viszont az első rakéták kilövése, amelyek a Vanguard-1 műholdat pályára állították volna, kudarccal végződött. 1957. december 6-án a Cape Canaveralból indított rakéta alig pár másodperccel a fellövés után, mindössze egy méter magasságból visszazuhant és felrobbant.
A rakétához kapcsolt műhold viszont túlélte a „kalandot”. A két hónappal később, február 5-én tett újabb kísérlet egy kicsit hosszabb életűnek bizonyult. Ekkor ugyanis már közel egy percig maradt a levegőben a rakéta, de a végeredmény hasonló volt mint korábban. Végül csak az 1958. március 17-én kilövés járt eredménnyel. A Vanguard-1 volt a negyedik, sikeresen Föld körüli pályára állított műhold, a ma is pályán lévők között viszont a legidősebb. Jelenleg mintegy 200 ezer Föld körüli keringést tudhat maga mögött.
A gömb alakú műhold mindössze 1,5 kilogramm, átmérője pedig 16 cm. A kor legfejlettebb műholdja volt, többek között azért, mert ez volt az első, amelyik napelemmel működött. Ennek köszönhette, hogy „kortársaihoz” képest jóval hosszabb ideig tudott jeleket továbbítani a földi irányító központba. A műhold segítségével pontosabb adatokat nyertek többek között a légkör vastagságáról és a Föld alakjáról.
Ötven éve kering bolygónk körül
Jelenleg azonban a keringési pályája miatt fontos a kutatók számára. A Space Surveillance Rendszer segítségével ugyanis megfigyelhetők azok a műholdak is, amelyek már nem küldenek jeleket a Földre, így nyomon követhető, hogy a Nap, a Hold és a légkör milyen módon befolyásolja a keringési pályájukat.
A Vanguard-1 fellövésekor a kutatók 200 éves élettartammal számoltak. Újabban viszont már ennél is hosszabb jövőt jósolnak a műszernek, ami újabb adatokhoz segíti a kutatókat.
