Nemzetközi legénységével a Havhingsten fra Glendalough (Glendaloughi tengericsikó) másfél hónap alatt szelte át az Északi-tengert, s az előzetes terveknek megfelelően kedden, napra pontosan érkezett meg Dublin kikötőjébe.
A bátor kísérletezők a majdnem kétezer kilométeres távot vitorlával és evezők segítségével teljesítették, ezzel is bizonyítva, hogy a vikingek által használt hajók alkalmasak voltak nagyobb távolságok megtételére is.
A 65 fős legénységben található dán, új-zélandi, kanadai és írországi vállalkozók teljesítménye mindenképpen figyelemre méltó, hiszen a teljes utat egy nyitott hajón megtenni nem kis kihívás.
Az utazás nem mindig volt egyszerű a viharos vizeken
A körülmények így aztán nem igazán hasonlítanak egy luxusutazáshoz, a vikingek utazásaihoz azonban annál inkább. „Annak az esélye, hogy hajótörést szenvedünk, viszonylag nagy, így a legénység minden tagja alapos kiképzésben részesült, hogy mit is kell csinálni a hideg vízben” – mondta még az elinduláskor Louise Henriksen, a legénység egyik tagja a BBC Newsnak.
A hajót kísérő modern mentőhajónak azonban nem kellett beavatkoznia az utazás folyamán, s a szerencsés „viking” tengerészek kedden révbe értek. A dublini kikötőben százezres tömeg várta a hajósokat, s ünnepélyes keretek között fogadták a beérkező Sea Stalliont.
Henriksen és társai kalandjaikat az egész út alatt blogban jegyezték le, így az utazás részletei is elérhetőek az érdeklődők számára.
A hajó és a hajósok héthetes kalandja után, augusztus 17-én az ír Nemzeti Múzeumban egy nagy kiállítás nyílik meg a vikingekről. A Sea Stallion a kiállítás egy része lesz, és a vele érkezett legénység részt vesz a megnyitóünnepségben.
Hajóépítés hagyományosan
Maga a hajó egy majdnem ezeréves vikinghajó tökéletes másolata. A régészek a fa évgyűrűinek vizsgálatára alapozva azt állítják, hogy az eredeti hajó Kr. u. 1042-ben készülhetett Dublinban, és minden valószínűség szerint részt vett az angolszászok és a normannok között lezajlott több csatában is Kr. u. 1050 és 1060 között.
Végül a dániai Roskilde közelében süllyedt el a 11. század végén, miközben a norvég vikingek ellen védte a dán partokat. Legközelebb csak majdnem kilencszáz év múlva, 1962-ben látta meg a napvilágot, amikor is a régészek öt másik hajóval együtt a felszínre hozták. Azóta a darabjai egy dániai hajómúzeumban voltak láthatóak.
1998-ban elkészítették az öt hajó legnagyobbikának kicsinyített mását, 2004-re pedig készen állt a Sea Stallion (Tengericsikó) elnevezésű, az eredetivel tökéletesen megegyező másolat is. A hajóépítés persze különleges eljárást igényelt, mivel a modern vikinghajó építése során csakis olyan eszközöket és módszereket alkalmaztak, amelyeket az északi nép is használhatott.
Így aztán a hajó minden egyes része külön fából készült, mivel a vikingek nem használtak fűrészt, csak baltát. A hajóépítés így hosszú, fáradságos és nagy kézügyességet igénylő munka volt már ezer évvel ezelőtt is. 300 tölgyfa, 7000 vasszög és 2000 méternyi kötél – ez volt az alapanyag-szükséglete a 30 méter hosszú Sea Stallionnak, amelyet azért némi modern technológiával is felszereltek: az Északi-tenger nyáron sem éppen meleg vizeit 30 km/órás sebességgel szelő hajó legénységét GPS és radar segítette a tájékozódásban.
A kalandokat egy weboldal örökítette meg, amelyen térképek, fotók, videók és a legénység által készített naplók segítségével bárki megismerheti az expedíció részleteit.
