Eredeti cím:
Scoop;
angol–amerikai, 2006; 96 perc; Rendező-forgatókönyvíró: Woody Allen;
Operatőr: Remi Adefarasin;
Zene: Peter Glossop;
Producer: Letty Aronson, Gareth Wiley;
Szereplők: Scarlett Johansson, Hugh Jackman, Woody Allen
Mozistart: november 30.,
Forgalmazó: Fórum Hungary Kft.;
Honlap
Fülesével tulajdonképpen nincsen semmi baj, egy filmfőiskolás még hálát is rebegne, ha ilyen zsánerrel tudna előrukkolni a krimikomédia-vizsgán. Csakhogy hiányzik mindaz a „woodyallenes” többlet, ami olyan sajátossá és múlhatatlanná teszi a Manhattan, az Annie Hall, a Fogd a pénzt és fuss! című filmjeit és így tovább. A mesterből mindössze annyi van jelen, hogy jelen van, és egykor olyan üdítően ható kiszólásai és gesztusai kiüresedettek, nagyjából olyan hatásfokkal működik, mint egy szénsavját vesztett kóla.
A brit miliőben – a helyi felső tízezer köreiben – játszódó előző drámája után újra csak a ködös Albionban találjuk magunkat (a női főszerepben újra csak a Match Point szeretőjével, az aktuális múzsává avanzsált Scarlett Johanssonnal), a vígjátékban azonban a vicces misztikum mezejére lépünk.
Történik ugyanis, hogy az élők sorából frissen távozott brit zsurnaliszta, Joe (Ian McShane) addig nem nyugodhat haló porában, míg az égiek rendelésére le nem leplezi a Londonban kaszaboló „tarot-kártyás” gyilkost. Egy szószátyár – és szerencsétlenkedésre hajlamos – amerikai bűvész, Sid (Allen) előadásán megjelenik, és leadja a fülest egy fess, újságírást tanuló (melles-combos) amerikai egyetemista-lánynak, Sondrának (Johansson). Miután a testetlen szellem „megajándékozza” a lányt az évszázad sztorijával, az tengerentúli honfitársával, Siddel karöltve nyomozásba fog. A szálak az angol arisztokratához (Hugh Jackman) vezetnek – akibe (bár gyanakodik, de) beleszeret.
Hangsúlyoznánk: a szórakozási igényünk kielégül a filmmel. Nevetgélünk, nassolunk. Tartalmasabb – és maradandóbb – időtöltés esetére azonban a korai Allen-opusokat ajánljuk.