A döntő
Olaszország – Magyarország 4-2 (3-1)
Június 19., Párizs, Colombes stadion, 55 000 néző
Bíró: Capdeville (francia)
Olaszország: Olivieri – Foni, Rava – Serantoni, Andreolo, Locatelli – Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. Szövetségi kapitány: Pozzo
Magyarország: Szabó – Polgár, Bíró – Szalay, Szűcs, Lázár – Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos. Szövetségi kapitány: Dietz
Gól: Colaussi (6., 35.), Piola (16., 82.), ill. Titkos (8.), Sárosi (70.).
Spanyolországban polgárháború dúlt, Németország bekebelezte a magát már korábban kvalifikáló osztrák csapatot, amikor a FIFA Franciaországnak ítélte oda a harmadik labdarúgó tornát. A döntés miatt bojkottálták a vb-t Brazília és Kuba kivételével a dél-amerikai csapatok. Ők azt szerették volna, ha Európa és Dél-Amerikai felváltva rendezhetne vb-t, és mivel négy éve Olaszország volt a házigazda értelemszerűen az európai csapatoknak kellett volna átkelniük az óceánon.
A tornán első alkalommal szerepelt automatikusan a rendező ország válogatottja és a címvédő.
A “Fekete Gyémánt”
A rendkívülien erős uruguayi és argentin válogatott hiánya miatt természetesen nem sopánkodtak az európai riválisok, de Brazília vállalta az utat, és igazán ki is tett magáért. Minden idők egyik legizgalmasabb vb-mérkőzésén hosszabbításban 6-5-re verték a lengyeleket. Ekkor figyelt fel a világ a „Fekete Gyémántnak” becézett Leonidas-ra, aki egy maga négyszer köszönt be a lengyeleknek, és a találkozó egy részét mezítláb játszotta végig.
A brazilok a negyeddöntőben a csehekkel kerülnek szembe. Az első mérkőzés döntetlennel végződött, a megismételt találkozó pedig botrányba fulladt. Leonidas eltörte a cseh kapus kezét, ami után kisebb verekedés alakult ki a pályán. A bíró kénytelen három játékost is kiállítani, öten pedig lesérültek. Közülük két focistát a stadionból egyenesen kórházba szállítottak. Végül nagy nehezen tovább léptek a brazilok. Az olaszok elleni elődöntőben ismét Leonidas a kulcsfigura. A válogatott trénere pihenteti a fináléra, ám ez a döntése megbosszulta magát, hiszen nélküle kikapott a csapat. A braziloknak szüksége lett volna a sztárra, aki a bronzmeccsen ismét rendkívülien hasznosan játszott. Kétgólos hátrányt fordított meg vezérletével a selecaó.
Megérdemelt ezüst
A döntőt a colombes-i stadionban Olaszország és Magyarország játssza. A mieink viszonylag simán jutottak be a fináléba: Holland-Indiát hat góllal, a svájciakat kettővel „intéztük el”, az elődöntőben pedig a svédek sem tudtak mit kezdeni a magyar rohamokkal. Kilencven perc után 5-1-re nyertünk a skandinávok ellen. Az olaszoknak az útja már jóval rögösebb volt, hiszen a brazilokat és a norvégokat is csak egy góllal verték. Egyedül a franciák ellen nem kellett annyira megizzadnia a címvédőnek. A házigazda kiesésével mellesleg megtörik egy sorozat, hiszen az addigi két tornát a rendező ország válogatottja nyerte.
A döntőben hamar megszerezték a vezetést az olaszok, de nem sokat késett a magyar válasz: Titkos szép összjáték után egyenlített. A 16. percben ismét az olaszok lőttek gólt, és a félidő vége felé növelni is tudták előnyüket. A második játékrészben keményen rohamoztak a magyarok, ám a hetvenedik percig kellett várni a szépítő gólra. A csapatnak kockáztatnia kellett, ám ez a taktika megbosszulta magát, hiszen az olaszok egy gyors ellentámadása gólt hoz, és ezzel gyakorlatilag el is dőlt a világbajnoki cím sorsa. A mutatott játék alapján teljesen megérdemelt az olasz győzelem, de a magyar csapatnak sincs miért szégyenkeznie, a bátor támadójátékával kivívja a francia közönség elismerését.
