A magazin szerint a 21. században a globális éghajlatváltozás hordozza magában a legnagyobb veszélyt bolygónkra nézve, viszont azt is kimutatták, hogy egyes tendenciáknak pozitív hatásai is lehetnek. Az értékeléshez a legjelentősebb tényezők – mint az éghajlatváltozás, a földhasználat és a társadalomgazdasági tényezők – számítógépes modellezésével vizsgálták azok hatását kontinensünkre levetítve.
Az összes európai terület közül a mediterrán régió tűnik a legérzékenyebbnek az évszázadban bekövetkező globális változásokra. A legtöbb hatás a növekvő hőmérséklettel és a csökkenő csapadékkal áll összefüggésben. Vízhiány, az erdőtüzek kockázatának növekedése, a növényzet északi irányba való eltolódása és a földek mezőgazdasági hasznosíthatóságának visszaszorulása várható, jövendöli a tanulmány első számú szerzője, dr. Dagmar Schroeter, a Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlődési Központjának munkatársa.
A hegységekben sem túl rózsás a helyzet, mivel várhatóan a hó birodalma magasabbra költözik, megváltoztatva a folyók lefolyását. Télen a magasan fekvő területeken a csapadék a megszokott fagyott állapot helyett eső formájában fog lehullni, alapjaiban változtatva meg a víz levonulásának menetét. Gyakoribbakká válnak a téli és tavaszi árhullámok, míg nyáron itt is vízhiány léphet fel, mivel a vizet raktározó hótakaró fokozatosan megszűnik. Ezek a változások a helyieken túl jelentős hatással lesznek a vízierőművekre és természetesen a síturizmusra épülő régiókra is.
A jelentés néhány pozitív hatást is megemlít, többek közt a termőterületek csökkenése az erdők térhódítását hozza majd el, melyek egyfajta “szénelnyelőként” jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek majd le a légkörből. Az éghajlatváltozásból eredő hőmérsékletemelkedés azonban az évszázad második felére ezt a pozitívumot is eltüntetheti, a folyamat a visszájára fordul. A szén-dioxid elnyelése helyett a talaj elkezdi kibocsátani magából azt, így egy újabb üvegház-hatást elősegítő gáz forrásával gazdagodunk.
A Harvard kutatója szerint a világ más részein az éghajlatváltozás és egyéb globális tendenciák tekintetében jóval aggaszóbb a helyzet, mint Európában. Ezzel együtt az értékelés úgy összegez, hogy a politikusoknak nagymértékben közre kell működniük, ha az európai államok hatékony stratégiát akarnak kialakítani a változások kezelésére.
