A svájci példa
Amerika viszi ugyan a prímet a műkereskedelemben, de a versenyben Európa sem marad le. Az egyik legpatinásabb svájci bankház, a UBS külön üzletágat alapított, és Wealth Management néven keresi a bank ügyfeleinek a meggazdagodás lehetőségét a műtárgypiacon. Az ok egyszerű: az ügyfél és a bankház is exkluzív piaci lehetőségeket talál műkincsek vásárlásakor, értékesítésekor. A kidolgozott rendszer komplikált és mindenekelőtt az ügyfél befektetésének biztonságát veszi alapul.
A bank felméri a befektető személyes igényét, kidolgozza a személyre szabott stratégiát, javaslatokat ad a gyűjtemény felépítésére, menedzselésére. A bank szakértői folyamatosan műkincspiaci információkkal, elemzésekkel segítik a befektetőt, képviselik őt aukciókon vagy a magántranzakcióknál, kutatják a nemzetközi piacot. Megvédik az ügyfelet a pénzmosás, a hamis és kétes eredetű műtárgy vásárlásának kockázatától. A befektetés realizálásakor pedig segítenek a műtárgynak új tulajdonost keresni.
A festmény nagy üzlet
Az Ernst Múzeumban egy konferencián mutatták be a szeptember 14-étől aktív mukincs.com weboldalt. A portál – bár még nem fejeződött be teljeskörűen az adatfeldolgozás – többéves kutató- és fejlesztőmunka után segít eligazodni a műtárgyak értékbecslésének terén. Több mint 21 ezer magyar aukciós adat 1700 művésztől került az adatbányába, így aki nyomon szeretné követni 1957-től a hazai szerzők árainak változását, annak nem kell heteket katalógusok nézegetésével töltenie, mostantól elég egy mozdulat az egérrel. A mukincs.com nem művészlexikon, nem galéria, nem akar képeket eladni, nem egy nyilvántartó program. A weboldal segít eligazodni a tények, számok és értékek mentén – mondja Golovics Lajos művészettörténész, a portál megálmodója.
Az éleslátásra pedig nagy szükség van, hiszen a világban óriási összegek vándorolnak a műtárgyak felé. Európában 8 milliárd euró, míg az Egyesült Államokban 10-17 milliárd dollár az aukciósházak és galériák éves forgalma. Szakértők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa. Becslések szerint ezek az összegek a valós éves forgalom legfeljebb 20 százalékát teszik ki, mivel a műtárgyak java nem a nyilvánosság előtti aukciókon cserél gazdát.
A tét tehát nagy, óriási befektetési és piaci lehetőségek vannak a műtárgyakban. Az Egyesült Államokban – mivel itt bonyolódik a világ műkereskedelmének a fele – természetesen erre a piaci szegmensre szakosodott befektetési alapok jöttek létre az elmúlt két évtizedben. Magyarországon a helyzet más: bár nálunk is van néhány tétova lépés ez irányba a privát banking szolgáltatások keretében, ez a piaci rész mégis igencsak lefedetlen. Pedig Magyarországon évente 4-5 ezer festmény cserél gazdát az aukciókon és vélhetően ez is csak a valós forgalom 20 százaléka, a nemzetközi összevetést alapul véve.
A pénzügyi világ logikája egyszerű: keress sokat azonnal, ha ez nem megy, akkor közép- vagy hosszútávon még többet. Ez ad alapot azoknak, akik a műtárgyakban jó lehetőséget látnak. Mellesleg a tények is ezt mutatják: az elmúlt 3 évben a magyar művészeti index – kizárólag az aukciókon elért adatokat alapul véve – 18,2 százalékkal haladta meg a rekordot rekordra halmozó BUX indexet.
A profik nagy üzlete
Az Egyesült Államokban Bruce D. Taub, a Fernwood Art Investment alapító elnöke volt az első, aki profitot látott a művészetben. Az ingatlanpiachoz hasonlóan a művészet mindig vonzó befektetés volt, és ha a világgazdaság bizonytalan, akkor a befektetők látókörébe azonnal bekerülnek a festmények. 2001. szeptember 11-e után több addigi aukciós rekord is megdőlt az USA-ban. Ha ez a logika igaz, akkor idén a kialakult olajárak és a gazdasági bizonytalanságok okán érdemes mielőbb pénzt fektetni műalkotásokba. Az évtizedek alatt kialakult műtárgy-befektetési trendek a tengeren túl azt mutatják, hogy a befektetők előszeretettel gyűjtik az 1700-1950 közötti amerikai szerzők festményeit, az 1875-2000 közötti impresszionista és modern festményeket és a régi mesterek alkotásait egészen a 12. századig visszamenőleg.
Az angol Fine Art Found és a bostoni Fernwood Art Investment garantál a befektetőknek az USA piacán évi minimum 10-15 százalékos hozamot a műalkotások terén. Éppen emiatt számos kutató és magánvállalkozás kezdett művészeti mutatókat számítani. Ilyen mutató a Jianping Mei és Michael Moses által kidolgozott index, egy másik, a Kusin and Company, valamint a Gabrius által készített mutatók. Nem kis ambícióval efféle iránytűnek szánják készítői a hazai műkincsportált is.
Milliók mérőszalagon
Mennyit ér egy Munkácsy-kép egy négyzetcentimétere? A kérdés, bár butának tűnik, jogos. Egy műtárgy valódi értékét nehéz megbecsülni. Számtalan tényező, például a mű kvalitása, mérete, állapota, reputációja, a divat, az aukción kialakult vetélkedés van hatással az árakra. A mukincs.com a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve több számítási modellt dolgozott ki a műtárgyak objektív értékének meghatározására – mondta el a FigyelőNetnek Szabolcsi Péter közgazdász.
Az egyik ilyen metódus a „négyzetcentiméter-ár”. Ha van otthon egy Munkácsy, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mennyit ér, csak egy mérőszalagra és kockás papírra van szükségünk. Ha a kép nagy, örülhetünk, gazdagok vagyunk. Persze, ezzel azért óvatosan kell bánni, ha egy kisméretű főmű van nálunk a művész életművéből, akkor ez az adat torzít. Egy másik módszer az aukciós árak átlagolása. Mindkét módszernél korrigálni lehet az árakat az infláció mértékével, és mindkét módszer, valamint az összehasonlító adatsorok is csak arra jók, hogy némi fogalmunk legyen a birtokunkban lévő vagy megvásárolni szándékolt tárgy körülbelüli értékéről.
Ha nem a műtárgy-kereskedelem a fő szakmánk, nem érdemes kizárólag a portál adataiból kiindulni; mindenképpen konzultáljunk szakértővel – akár venni, akár eladni akarunk. Mindenesetre a portálon található számtalan adat, index és a tucat statisztikai ranglista a hazai aukciókon szereplő művészekről hasznos időtöltés lehet mindazoknak, akik érdeklődnek a magyar műtárgypiac iránt. Azt hangsúlyozni kell, hogy a portálon kizárólag az aukciós árakat vették alapul, más objektív adatból nem is igen lehet kiindulni. A nem aukciós házak, a galériák, illetve az aukción kívüli alkotók árait a portál nem dolgozta fel, mellesleg ez szinte lehetetlen is lenne ma Magyarországon. A másik probléma – bár ez sem a portál megálmodóinak gondja – a hazai aukciós közegre mindinkább jellemző „árkarbantartó” strómanok és megrendelőik által sokszor az irrealitásig túlfeszített leütési árak. Mivel ez is objektív adat, a portál tényszámként használja, pedig ez esetben az ár és az érték nem esik egybe. A műtárgybefektetés jó üzlet, érdemes pénzt fektetni műalkotásokba, de azért továbbra is fő az óvatosság és a körültekintés.
