Kettő az egyben. Bután és rosszul hangzik ez a felütés, pedig van benne valami: a politikailag két részre osztott Ciprus oldalai között természetrajzilag, hangulatilag nincs különbség, csupán az eltérő illetőségű kormányok jelzik, hogy hiába az egy és oszhatatlan sziget, ha ember lakik rajta, akkor egy talpalatnyi földet is ketté lehet osztani.
Persze, bennünket, e kicsiny haza nagy turistáit ez nem kell hogy zavarjon, lévén, aki ellátogat a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigetére, nem csalódik: ami mediterrános, ami antikos, ami sziesztázós, ami régmúlt időkbe vezetős, ami délies, ami zamatos, ami pihentetős, az mind-mind itt pereg a szemünk előtt. Nem véletlen, hogy a ciprusi zászlókba magát a szigetet is belevarrják, hiszen a ciprusi ‘dolce vitából’ nehezen lehetne kiemelni olyan elemet, amivel egymagában is lehetne illusztrálni a sokszínűséget. Egy sziget van, a csoda szigete.
Nem kell érettségi tételeket ellopnunk ahhoz, hogy tudjuk: Ciprust legegyszerűbben repülőgépen közelíthetjük meg. Budapestről alig négy óra az út, így a két legideálisabb időszakban, a május-júniusi és a szeptember-októberi turistaszezonban gyakorlatilag pillantok alatt eljuthatunk a szigetre. Persze mehetünk hajóval is, vagy akár hosszas autós európai körutazásunkat fejezhetjük be itt, de utóbbi esetben készüljünk fel rá, hogy a szigeten a normális sofőr – brit mintára – baloldalon közlekedik. Egyébként a sziget tömegközlekedése megoldott: jól szervezett járatok viszik a hazait és a külföldit hatalmas kerekeken a viszonylag jól belátható viszonylatokon.
Szigettúra
Első állomásunk a Larnaka, amely rengeteg aprósággal kedveskedik a látogatónak. Kiemeljük, mert ki kell a Szent Lázár templomot, amely nem nagyságával, hanem pazar díszítéseivel vonzza a tekintetet és a fényképezőgépek kattogását. Régi korok nagy művészeinek ikonjai évszázadok óta hirdetik a Mindenható nagyságát, miként a város hosszú tengerparti sétánya, hogy itt azért mégiscsak a halászok voltak az elsők, akik szépséges tájátszabásba kezdtek. Persze az utódokra sem lehet panasz: a város Kulturális Központjában fiatal kreatív művészek munkáiban gyönyörködhet az ember, már ha a XXI. században fiatal kreatívok munkáiban lehet gyönyörködni.
Hasonló a helyzet Limasszolban is, ahol egy kisebb nagyvárosi fejforgatás megoldja a helyi nevezetességek feltérképezését, de így legalább lesz erőnk ahhoz, hogy kellő energiával tudjunk Pafoszra koncentrálni. Egy laza séta a tengerparton meghozza a kedvet a vízhez, amely ezen a partszakaszon a különlegesebbnél is különlegesebb. Nem véletlen, hogy a legenda szerint itt született a még Bódi Sylvinél is jobb nő hírében álló Afrodité. A fáma nem szól arról, hogy papucs volt-e rajta; – akinek bárgyúnak tűnik a felvetés – eláruljuk: a partot annak idején nagy kavicsokkal szórta tele a strandért felelős ciprusi teremtő. Szintén Pafoszban találjuk a Kourioni színházat is, amely gyönyörű mozaikjaival támasztja alá a művészetek egymásra találásának páratlanságát.
Utazzon Ciprusra…
…ajánlatok a Startutazástól
Következő állomásunk Agia Napa, ahol eszményi lehetőségünk nyílik kipihenni eddigi utazásunk fáradalmait. A város ugyanis tipikus üdülőcentrum: itt enni, inni, mulatni kell, nem pedig azon gondolkodni, vajon melyik bőröndbe is tettük az útikönyvet. A part mentén tavernák, sörözők, kávézók csalogatják a vendégeket, és aki éjszaka is nagy legény, a temérdek szórakozóhely valamelyikén könnyedén be is bizonyíthatja mindezt.
Erről persze mi is több oldalnyit tudnánk mesélni, de nem tesszük, mivel még így, éltes korunkban is félünk szüleink haragjától. A ciprusi vendéglátás egyébként mintapéldája a mediterrániumi mentalitásnak: a ciprusi vacsora hosszabb, mint egy egész estés mozifilm, a szertartás így nagyon aprólékos. Tucatnyi fogások követik egymást, tucatnyi áldomás után, így a zene és a tánc megérkeztére már egy erőben és hangulatban is a spiccen lévő társaság indulhat be. Be is indul, a tapasztalatok szerint kizárólag a leállásokkal van baj.
Mert, ugye, buli és… Ciprust a szerelem szigetének is nevezik a Turisták Nagy Könyvében, és nem feltétlen csak az előbb elmondottak miatt. Annyi azonban minden vendégnek feltűnik, hogy gyakorlatilag nincs olyan terem, ház a szigeten, ahol ne lehetne házasságot kötni. Itt ez komolyabb iparág, mint a hagyományőrzés, pedig annak is vannak erős bástyái. A Deryneia Népművészeti Múzeum például ilyen. Nem téved nagyot, aki egy parasztházra gondol kicsi ablakokkal, bájos mesecserepekkel, a rusztikus kultúra minden gyöngyszemével. Benn kemencébe sül az emlékgyártás: aki ide betéved, mindent megtud a ciprusi halászok egykori mindennapjairól.
A turista azonban kemencék, hálók, konzervált halfejek nélkül is tudja, hogy itt a víz az úr, és az uraknak áldozni kell. Erre a legjobb terep az Agia Napa Vízividámpark: ne legyen szégyenérzetünk, ha rosszabbnak ítéljük meg testi adottságainkat Afroditénél, még nem jelent semmit: a habokból mi is kiléphetünk elegánsan.
