Köszönhetően a direkt légi összeköttetésnek, két óta alatt el lehet érni Svédország legnagyobb városába Göteborgba. Sima hétköznap lévén meglepetésként ért, hogy a Malév kis Fokkere majdnem tele volt induláskor.
Miután gyakorlott utazóként tájékozódtam a várható hőmérsékletről indulás előtt, nem lepett meg, hogy a budapesti 20 fok körüli kellemes kora nyárból visszacsöppentünk a 9-11 fok körüli, nekünk kissé téliesnek tűnő időjárásba. Tengerközeli országról lévén szó, állandóan fúj a szél, a felhők gyors egymásutánban követik egymást. Úgy tűnik, hogy Svédországra is áll a mondás: Ha nem tetszik az időjárás, várj egy fél órát. Szikrázó napsütés mellett sincs garancia arra, hogy rövid időn belül nem borul be az ég és némi kis záport is kap az utazó. (Az esernyő a túlélő készlet része, láthatóan.) A hőmérsékletet láthatóan csak mi, elkényeztetett közép-európaiak éreztük kevésnek, a svédek számára ez már igazi tavasz lehetett. Az üzletek kirakataiban fürdőruhák, lenge nyári holmik, az emberek nagy része kabát nélkül, sőt rövid nadrágban, a kicsik sapka nélkül a babakocsiban, egyszóval megjött a svéd tavasz.
Bukósisak a divat
Maga a város méltán érdemli meg a zöld jelzőt. Annak ellenére, hogy Göteborg elsősorban az iparáról nevezetes, számos nagy márka (Volvo, SKF, Ericsson) kötődik városhoz, a látogató az ipari városi hangulatból semmit sem érzékel. Rengeteg park, nyilvános sportpályák, széles, fákkal szegélyezett utak, kiváló föld feletti és alatti parkolási lehetőségek és mindamellett a kétsávos kerékpárutakon haladó sok kerékpár jelzi, hogy a svédek nemcsak szeretik, de óvják is környezetüket. (Az irodaházak, egyetemek, középületek előtt természetesek a kerékpártárolók.
Ugyanúgy megszokott látványt nyújtanak az idős hölgyek és urak az üzletekben, akik vásárlás idejére sem veszik le kerékpáros bukósisakjukat.) Ha ehhez még hozzátesszük a látáskorlátozottakat is eligazító hangos jelzőlámpákat, a várost átszövő villamosközlekedést, és a gyalogosok gondolatát is kitaláló, sohasem türelmetlen, hihetetlenül udvarias gépkocsivezetőket, érthető, hogy a város könnyen megszerethető.
Városnézés földön és vízen
Régmúlt időket idéző építészeti emlékeket ne keressünk, hiszen a várost csak a 17.század elején alapították. A városháza és a tőzsde épületével keretezett széles főtéren áll az alapító Gustav Adolf szobra. A környező utcákban pezseg az élet, éttermek, üzletek kínálják portékáikat. A belváros és a kikötő között pedig mi is lehetne más, mint egy hatalmas „mall”, fedett passzázsaival és közel 200 üzletével.
A csatornákra, vízpartra épülő városok nevezetessége a vízi városnézés, amit Göteborgban sem ajánlatos kihagyni. A főtér mellől óránként induló 50 perces hajókázás külön érdekessége, hogy a jármű számtalan olyan alacsony híd alatt halad át, hogy az utasoknak felszólításra le kell ülniük a földre, ha nem akarják skalpjaikat elveszíteni az áthaladáskor. Svédország legnagyobb kikötőjének nyüzsgése, az óriási hajók, daruk, a múzeumként funkcionáló hadihajó színes látványt nyújt a kirándulóknak. A város modern operaháza is – jól ismert ausztrál testvérét idézve, de látványában azért attól elmaradva – a vízre, pontosabban a partra épült, igazi formáját csak a víz felől lehet megcsodálni.
Noha alig fél millió lakosa van a városnak, a kultúra nyomaival lépten-nyomon lehet találkozni. Számos fakultást kínáló, sok épületet elfoglaló egyeteme, könyvtárai sok európai és nem európai fiatalnak kínálnak tanulási lehetőséget. Az útikönyvek szerint 17 múzeum és 25 színház jelzi a város élénk kulturális életét. Az operán kívül hatalmas hangversenyterem is van. Nem hiányzik a városból a Lisebergre épült és a fiatalabb korosztály körében láthatóan közkedveltségnek örvendő vidámpark sem, ami a maga nemében legnagyobb az országban. Az alapvetően protestáns többségű ország nyitottságát és liberális gondolkodását nemcsak a sokszínű lakosságon, de különböző felekezetek templomainak számán is le lehet mérni.
Kulináris élvezetek?
Ha valamivel nem voltunk igazán elégedettek, az a mindennapos svéd konyha. A tömegétkeztetésben felszolgált megmagyarázhatatlan eredetű ízetlen kis roládok, ismeretlen összetételű pacnik a tányéron, az elmaradhatatlan, finoman szólva változó minőségű skandináv húsgombóc csak arra volt jó, hogy az ember vágyódni kezdjen a hazai ízek után.
Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy bevásárló csarnok mellett hangulatos étteremben, ahova a kis hajókázás után betévedtünk, ízletes sült kacsát kaptunk. Az, hogy a hazai kínálattal szemben nem tocsogott a zsírjában, hanem finomra párolt zöldségágyon csücsült a barna mártással leöntött néhány vékony szelet kacsamell, amihez a köretként szolgáló frissen készített burgonyát (ami a mi rakott krumplinkhoz hasonlított tojás nélkül) külön szervírozták, csak előnyére szolgált. Gyomrunk megnyugodott, bár még mindig kétkedve fogadtuk az angol utazási magazin dicséretét, miszerint a világ legjobb szakácsai svédek lennének! Magunk számára viszont magyarázatot találtunk arra, hogy nemcsak a sportos életmód miatt láttunk kevés túlsúlyos svédet a rövid látogatás alatt.
